Sólyom László mandátuma 2010. augusztus 5-én jár le. Az Alkotmányunk szerint legkésőbb 30 nappal ezelőtt meg kell választani az új köztársasági elnököt. Azaz jövő év július 5-ig az Országgyűlésnek döntenie kell a személyről. A tavaszi választások április közepére/végére tehetők, az új kormány tehát május végéig állhat fel. Az időbe tehát éppen hogy, de belefér.

Úgy tudjuk, az MSZP nem kívánja előrébb hozni a köztársasági elnök megválasztását, azaz nem igazak azok a médiában megjelent felvetések, hogy még ez a szocialista-liberális többségű Parlament javaslatot tenne a köztársasági elnök személyére. Ahogyan az is találgatás, hogy Gyurcsány Ferenc lehet az ország következő köztársasági elnöke.

Pedig…

Pedig milyen érdekes is lenne. Képzeljük, el, hogy a mi Fletónkat beköltöztetnénk a Sándor-palotába. Hogy a hónapok óta eltűnt ex-miniszterelnök megkapja az egyik legfontosabb posztot, amit elérhet magyar állampolgár. Nehéz azon vitát indítani, hogy megérdemli-e vagy nem, hiszen a Gyurcsány-éra az egyik legkártékonyabb volt a magyar történelemben, mind gazdasági, mind társadalmi, mind erkölcsi szempontból.

Mégis, lenne abban valami orgazmikus élvezeti csúcsmámor, mikor Orbán Viktor éppen Gyurcsány Ferenctől veszi át a miniszterelnöki kinevezését. Olyan pillanat lenne ez az ország életében, amely mindent megér, még azt is, hogy egy táncikáló pojácát, egy volt meggyőződéses kommunista ifivezért ültessünk a köztársasági elnöki székbe. Volt már ennél rosszabb…

Képzeljük tehát el, ahogy Orbán Viktor a nagy győzelem kapujában azzal szembesül, hogy az új kormányfő Gyurcsánytól lesz kénytelen átvenni a kinevezését. Mennyire kellemetlen, mennyire kínos! Teljes győzelem helyett megaláztatás, örömujjongás helyett tyúkszemre lépés.

Gyurcsányos évek

Igaz, a következő öt évben (ennyi időre választják a köztársasági elnököt) el kellene viselnünk heti egy antifasiszta tüntetést, havi egy Nemzeti Csúcsot, és jó néhány Chartát, nem beszélve a nemzeti ünnepekről, amelyeket csak triplakordonok mögött tarthatnánk meg, az orvgyilkos mesterlövészek lelkére pedig a Gyurcsányt körbevevő óvodások hatnának, a mi nagy örömünkre. De legalább együtt nevethetnénk Gyurcsány angol kiejtésén a CNN és a BBC műsoraiban, valamint a Sándor-palotát át lehetne alakítani múzeummá, hiszen a Gyurcsány család Putyinhoz költözne és csak ideiglenesen állomásozna hazánk területén.

Milyen kár, hogy mindez csak álom. Egyetlen ember álma, Szanyi Tiboré. A szocialista honatya blogjában vetette fel az ötletet, ám a valóságtól annyira elrugaszkodott, mintha önmagát jelölte volna meg, mint leendő köztársasági elnök. Bármelyik lenne is az őszinte ötlet, ha az MSZP-s honatyák ilyeneket tudnak csak kitalálni, akkor hamar az SZDSZ sorsára juthatnak.

Kovács? Ugyan…

Mert még azt is nehéz elhinni, hogy a Brüsszelből távozó Kovács László, leköszönő adóügyi biztost jelöljék a köztársasági elnöki posztra. Egy ilyen lépés, még ha jóval életrevalóbb is mint Szanyi ötlete, akkor is nagy mellényúlás. Kovács Európában nem sokat tett le az asztalra, az Economist tekintélyes brit gazdasági lap azt írta: "Ő volt az, aki semmiféle nyomot nem hagyott maga után.” Ezek után beültetni a köztársasági elnöki székbe több, mint ballépés. Miért kellene jutalmazni azt, aki teljesítményével nem érdemelte azt ki?

Bárhogy is lesz, azért a legvalószínűbb az, hogy egy Fidesz többségű Parlament fog júniusban elnököt választani, s így kevésbé várható, hogy Gyurcsány, vagy Kovács neve, mint esélyes felmerüljön. Persze előre nem látjuk még az akkori politikai alkukat, így még az is lehetséges, hogy egyfajta háttérmegegyezésként (pl. a kétharmados nagyreformok érdekében) mégiscsak szoci jelölt kaphat többséget.

Nem beszélve arról, hogy Sólyom Lászlóról sem tudjuk vállalna e még egy ciklust.