„Szép ország lehetnénk, ha az orális hazaszeretetről átválthatnánk a mentális hazaszeretetre” - szól az alapgondolat. Csakhogy az álom megvalósítására létrejött mozgalomnak sok gonddal kell megküzdenie ahhoz, hogy valóságos véleményformáló erő lehessen. A kezdeményezés abban mindenképpen egyedüli - és pozitív -, hogy a megannyi engedetlenségi mozgalom ötlete helyett most valaki egy engedelmességi mozgalomban gondolkodik.

Szájmagyar

A mai politikai közegben egyre inkább illik „magyarnak lenni” - vagyis a nemzet nagyságát, értékeit hangoztatva kiállni az ország érdekeiért. Aki „nem magyar” az megvetendő, sőt, sokszor azon megy a vita, hogy a két fél közül melyikük a magyarabb. A szélsőjobb erősödésével ez néha kissé extrém irányt is vesz: a külföldiek utálata, nemzetünk túlértékelése, nemzeti jelképeink kisajátítása, vagy a történelem és a tudományok részleges elferdítése. De vajon ki az igazi magyar? Aki árpádsávos zászlóval felfegyverkezve, nagy-magyarországos pólóban ugrik neki a magyar rendőrnek? Az Istent tisztelő, mindig a magyar csapatnak drukkoló munkásember? A cigányságot burjánzó vírusnak tartó lokálpatrióta? Egyszerűen az, aki büszke a magyarságára és hazájára? Vagy mindezek keveréke?

Van egy ember, aki szerint egyikük se. Bornai Tibor zenész és író ugyanis megalapította, a Mentális Hazaszeretet Polgári Engedelmességi Mozgalmat, amely célja, hogy ne csak orálisan legyünk magyarok, hanem tettekkel is kifejezzük ezt - vagyis, hogy a hazaszeretet erőt adó érzését értelmes irányba fordtítsa. Elvégre azt az energiát, amivel a tüntetések alkalmával az emberek szétverik a köztereket - és egymást - simán lehetne arra fordítani, hogy felújítsuk azt. Ugyanígy a gyűlölködést, és egymás szidására fordított időt arra lehetne fordítani, hogy összefogással egy szebb, jobb ország képét vázoljuk fel.

Vérmagyar

Bornai szerint aki szemetel, összefirkálja az épületek falait, 100km/h-val hajt át egy falun, vagy nem fizet adót, pedig megtehetné - egyszóval aki nem vigyáz az országra -, az a haza ellen tesz, tehát idegenszívű. “Aki magyar, és szereti a hazáját, nem hajt át egyetlen lakott településen sem százzal, mert szereti az ott lakókat, vigyáz rájuk, de még a macskáikra, kutyáikra is vigyáz. Aki magyar, és szereti a hazáját, az nem szemeteli össze az ország erdeit, folyópartjait, utait és parkjait, nem dobja ki a csikket a kocsi ablakán, mert ha tán otthon nem is tart rendet, mert a lakását, mondjuk, utálja, Magyarországra vigyáz.”

Magát a szervezetet nemrég alapította - blogja szerint november 29-én jutott eszébe - és egy nappal később beszélt róla a klubrádióban, ami után internetes felületet is kapott a Facebook-on. A riport szerint az ötlet azért született meg, hogy „megakadályozza a hazaszeretet fogalmának további kiüresítését”. Bornai arra is utal, hogy a magyarok együtt élték meg az elmúlt 20-30 év problémáit, ugyanazok a gondjaik, ugyanazokat a könyveket olvassák, így az összefogás is könnyen elképzelhető. Elvégre magyar nem bánt magyart.

Magyar baj

Csakhogy az eszméket ebben az országban szinte mindig meghiúsult vagy rosszul megvalósult gyakorlat követi, és ez igaznak látszik ezen kezdeményezésre is. Ugyanis egy mozgalomhoz először emberek kellenek, de azok nem látszanak gyűlni. Bár a riport után a blog szerint égtek a telefonvonalak, és sok volt az érdeklődő, de a Facebookon eddig csak öten tartották pozitívnak a kezdeményezést - és nem valószínű, hogy ennél a számnál drasztikusan több látogatója lett volna a mozgalomnak. Igaz Bornai azt is megjegyezte, hogy “a lényeg inkább az lenne, ha nem a bejelentkezők száma nőne, hanem azoké, akik nem szemetelnek, és nem száguldoznak. Nőne, csak úgy, csendben, minden különösebb hacacáré nélkül.”

Azonban határozottan nem lenne rossz, ha az álom megvalósulna. Hisz gondoljuk el, sok szempontból olyan lennénk, mint a nyugat - amire folyton irigykedünk. Ha a szemetelést hazaárulásnak fognánk fel, sehol nem lehetne egy csikket sem látni - akárcsak Svájcban. Ha jobban figyelnénk vezetés közben embertársainkra, akkor nem lenne életveszélyes lelépni a járdáról - akárcsak Svédországban. Sőt, ha egymás szétverése helyett az összefogásra alapoznánk reális nemzettudatunk fényében, akkor olyanok lennénk, mint senki más a földön. Szép álom.