-Véget ért egy sok éven át tartó kapcsolatod: ennek ellenére csodásan nézel ki, remek formában! Feltételezem, a színjátszás melletti másik nagy szenvedélyednek, a golfozásnak továbbra is hódolsz..

-Sokat sportoltam a nyáron, ami a színházi évad megkezdéséhez a jó kondíció miatt elengedhetetlen fontosságú a számomra. A golf évek óta jelen van az életemben, a szünidőben is rengeteget gyakoroltam illetve versenyeztem, viszont a szezonnak az ősz beköszöntével nincs vége: a komoly tél beállta előtt gyakorlatilag ez a legerősebb időszak ebben a sportágban.

-Sok éve jól ismerlek, tudom, mennyire kényes vagy a megjelenésedre. Mielőtt egymásra találtatok volna a golffal, mivel és hogyan tartottad magadat formában?

-Csakugyan mindig igyekeztem magamra vigyázni, törődni a külsőmmel is, de ez nem mindig sikerült persze,hiszen én is „emberből” vagyok. Közvetlenül a Barátok közt című napi sorozatból való kiszállásom előtt volt egy testileg-lelkileg-érzelmileg nagyon keserves időszakom, amikor éreztem, váltanom kell: eljött az idő! Az állandó státuszom ugyan megszűnt a sorozatban, de most remek a helyzetem, hiszen Berényi Zsuzsaként időről-időre felbukkanok a történetben, viszont közben zavartalanul bonyolíthatom színházi és egyéb dolgaimat.

-A Barátok közt tíz éve alatt elkényelmesedtél?

-„Betunyultam”: például tizenöt kilóval voltam nehezebb a mostani súlyomnál a legutolsó időkben. Vagy a stúdióban forgattam, vagy a színházban játszottam, és a kettő között nem volt semmi, se vállveregetés, se jutalom, se jó szó, mozgás, sport pedig végképp nem, hiszen egyik munkahelyemről rohantam a másikra. Este tizenegy után pedig otthon rendre kifosztottam a hűtőt… Nagyon nem voltam a helyemen, sem lélekben, sem külalakban. A sorozattól való szoros kötelékem elszakítását egy csomó egyéb sorsfordító változás követte és ez a folyamat még ma sem záródott le.

-Milyen életet éltél színésznőként a sorozatba való bekerülésed előtt?

-Nagyon aktív életet élhettem, mivel sokat foglalkoztatott színésznő voltam: attól fogva kezdtem el kevesebbet játszani a saját színházamban, amikor beindultak számomra a televíziós forgatások. Havi egy-két alkalommal tudtam csak színpadon lenni, sportolásról pedig szinte szó sem lehetett. A színpad viszont megköveteli a jó kondíciót és formát! Ameddig egy háromgyerekes családanya karakterbe belefér, hogy a figura teltebb legyen, addig egy francia bohózat dívájába már nem, hiszen ott fontos, hogy áll rajta az estélyi ruha,vagy a fűző, arról nem is beszélve, mennyit kivesz három felvonás fizikailag-érzelmileg egy színészből. Több zenés darabban is játszottam korábban, amik ugye magukkal hozzák a tánc- és mozgáspróbák tömkelegét is, ez pedig fokozatosan elmaradt Berényi Zsuzsa egyre sűrűbb képernyőn való felbukkanásával.

-Gyereknek is olyan vehemens voltál, mint amilyen tűzrőlpattantnak felnőttként ismerhetünk?

-Mindig örökmozgó hírében álltam: mai napig Jászfényszarun élő szüleim egyetlen gyermeke vagyok, és mert úgy jöttem-mentem a világban első perctől fogva, akár egy égetni valóan rossz fiú,személyemben trónörököst is kaptak, még ha lánynak is születtem. Nagyobbacska koromtól folyton a csavargyárban lógtam, fúrtam-faragtam, barkácsoltam, fociztam, fára másztam. Csak fiús dolgaim voltak, egy időben például feltett szándékom volt, hogy asztalos leszek,édesapám foglalkozása után, Anyukám – aki amúgy eredetileg fiút szeretett volna - halálra aggódta magát miattam, mondta is, hogy egyszer még eltöri a lábam, akkor aztán nem tudok majd elkódorogni otthonról! Diplomáciai érzékkel én erre azt kértem tőle, inkább a karomat törje el, akkor mégiscsak meglóghatok…

-Jászfényszarun nincs színház, honnét szerezted be első színházi élményeidet?

-Elsős gimnazistaként jártam először a Szolnoki Szigligeti Színházban: itt láttam Margittai Ági főszereplésével egy darabot, aminek hatására a sorsom véglegesen megpecsételődött. Ettől fogva tudatosan készültem a színi pályára. Nagyon büszkék rám Jászfényszarun … Szülővárosomban komoly kulturális élet zajlik, minden évben van február tájékán egy nagy jótékonysági rendezvény, amin fel szoktam lépni, és velem együtt mindazon művészkollégáim, akik arról a környékről származtak el. Az ember érthetően sokkal kíváncsibb a szerettei véleményére, mint a többiekére, így nem csoda, hogy önálló estemet csaknem elsőként mutattam be Jászfényszaru lakosságának, és nagy boldogság volt számomra, hogy tetszést arattam, hiszen sokkal nagyobb megmérettetés hazai pályán játszani, mint egyebütt. Az Édes Rózám! otthoni előadása utáni privát beszélgetések során árulták el ismerősök, barátok, hogy gyakorlatilag csak most értették meg és fogadták el azt a valamikori döntésemet, hogy én színésznő leszek. Azzal az esttel helyére kerültek bennük a dolgok, rájöttek, hogy ez az én egyedüli utam.

-Volt szerencsém több darabban is látni téged színpadon: jól sejtem, hogy vígjátékban bolondozni illetve drámai mélységekbe zuhanni egyformán szeretsz?

-Én azért lettem színész – a szó nemes értelmében -, hogy egyik nap királylány lehessek, másik nap mindenes cseléd. A színház, a színpad az maga a realitás, estéről-estére. Nekem a Barátok közt sorozatában nagyon hiányzott a közönséggel való közvetlen kapcsolat, féltem, hogy elveszítem a realitásérzékemet azzal, hogy sosem kapok visszajelzést. Azzal, hogy megcsinálok egy doboznak – jelen esetben a képernyőnek – egy munkát, ami egy-két hónap múlva adásba kerül, és esetleg lesz rá reakció a nézők részéről az utcán, a közértben, a benzinkútnál, annak kicsi a valószínűsége. A színházban este héttől tízig egy színész jó esetben megmutat egy emberi sorsot, egy egész életet, minél nagyobb a szerep, annál színesebben teheti ezt meg: én nem akartam „egyszereplős” színész maradni, jelesül Berényiné. Szerintem egy jó helyzetben, jó időben és a produkció által is támogatott döntés született meg akkor, amikor kiléptem a sorozat napi kötelékéből. Bizonyítja az elmúlt csaknem három év tapasztalata, hogy lehet diplomatikusan, elegánsan, jól is kezelni egy ilyen helyzetet. Igyekszem úgy csinálni közszereplőként azóta is mind a szakmai, mind a magánéleti történéseimet, hogy azokon olyan nagyon-nagy fogást ne lehessen találni. Ezért fizetem be az adómat, ezért nem szemetelek az utcán, ezért vagyok kedves a közérti eladóhoz. Szeretnék példamutatóan élni, hiszen tudom, hogy kirakatban lévő személyként ez kötelességem is. Ha ennek ellenére megtalálnak bizonyos - negatív hangvételt szerető – bulvármédiák, azt hiszem, jól tudom kezelni az ilyesfajta szituációkat is, bár bevallom, sokszor nehéz ezt megtenni.

-Újra szingli vagy, nincs társad, gyereked, szüleid messze laknak: saját család hiányában mi jelenti számodra a biztos hátországot, miből-kikből tudsz erőt meríteni a mindennapjaidhoz?

-Nem vagyok magányos, még ha egyedül is élek, nagyon jól érzem magam a bőrömben! Nem akarok szakbarbárnak tűnni, de nekem a hivatásom életem legnagyobb szerelme, én ezt így gondolom, és ehhez tartom is magam. Ami legjobban kikapcsol a hétköznapok gondjaiból, az számomra a sport, és ma már nem csak a golfról beszélhetek, de idén nyáron belekóstolhattam a vitorlázás rejtelmeibe is, ami ugyancsak csodás élményekkel ajándékoz meg. Van egy nem túl nagy, de annál stabilabb baráti köröm még, akiket bármikor, bármivel megtalálhatok. Mindig vallottam, és ehhez már tartom is magamat, hogy a színészet az magányos pálya. Lehet férjem, két gyerekem, hat kutyám, négy kanárim, akármim, amikor készülök egy nagy szerepre, nem engedhetem be a külvilág problémáit, impulzusait. Konkrétan, amikor például az Édes Rózám! című önálló estemre készültem, ha megkérdezték volna tőlem, azt sem tudtam volna megmondani, mennyibe kerülhet egy liter tej, annyira Déryné bőrében éltem, lélegeztem, keltem, feküdtem. Szerencsére, ezt az állapotot már megtanulta és jól kezeli mind a családom, mind a baráti köröm. Ehhez már ragaszkodom is. Ha netán egyszer másként alakulna az életem – bár nem megyek elé semminek -, akkor is így fogom élni az életemet, mert ebből már nem tudok és nem is akarok engedni, mivel maximalistaként csak így tudok olyan művészi értéket létrehozni, amivel én magam is elégedett vagyok.