Koppenhága, a világ közepe
Minden szem most Koppenhágára figyel. A dán fővárosban ugyanis ma kezdődik az a nemzetközi klímacsúcs, ahol - mindenféle patetikus felhang nélkül - a Föld jövőjéről döntenek.
2009. december 7. hétfő 07:50 - Pénzes Dávid
Óriási várakozás előzte meg a koppenhágai klímacsúcsot. Közel egy éve nap, mint nap jelentek meg a világ valamely sajtótermékben a csúcsról szóló anyagok. A klímaváltozás kérdésének napirenden tartása miatt ma már nemcsak a média, de a (komplett földi) társadalom figyelmében is kitüntetett szerepet kap ez a találkozó.
Kétségtelenül lényeges az ügy szempontjából, hogy a közel kéthetes találkozón milyen eredmények, konkrét megállapodás(ok) születnek. De bárhogy is lesz, a legfontosabb mégis az, hogy a földi klíma védelme (az ember drasztikus beavatkozásának negatív hatásaitól) ilyen központi kérdés lett. Az, hogy a civilizáció eljutott abba a stádiumba, amikor ez az ügy a világ legmagasabb szintű vezetőit is megmozgatja, sőt megnyilatkoztatásra készteti, azt jelenti, mégiscsak fejlődünk.
Lehetőségek
A résztvevők
Összesen 98 állam- és kormányfő jelezte szerdáig, hogy részt vesz a jövő héten kezdődő koppenhágai klímavédelmi konferencián - közölte a házigazda dán miniszterelnök hivatala. Lars Lokke Rasmussen hivatala a dpa német hírügynökség kérdésére válaszolva közölte, hogy a kormányfő novemberben összesen 191 kollegájának küldött meghívót, amelyben arra bíztatta őket, hogy személyes jelenlétükkel is járuljanak hozzá a konferencia sikeréhez.
Más kérdés, hogy milyen eredménnyel tudnak majd felállni egy hét múlva. Számtalan elemzés készült arról, hogy mi lehet a vége a találkozónak, de ezek - ahogy közeledtünk az időponthoz - napról napra meghaladottá váltak. A rózsaszín ködből előbukkanó gondolatoktól, amelyek a „mindent meg fognak oldani és szebb lesz a világ” jeligén alapultak, egészen a „semmi nem fog történni” hozzáállásig jelentek meg anyagok, amelyek mind megmagyarázták a maguk igazát.
A valóság természetesen valahol a kettő közötti mezsgyén helyezkedik el. Nyilvánvaló, hogy az a hatalmas elvárás, amit a legvadabb környezetvédők támasztanak a résztvevők irányába, nem lesz kielégítve. De az is bizonyos, hogy a világ vezetői nem fogják maguknak megengedni, hogy semmi ne történjen, hiszen az hatalmas pofára esés lenne mindannyiuknak.
Számháború
A kibocsátás csökkenésével minden ország vezető egyetért. A mértékével már természetesen nem. Éppen ez az egyik front, ahol nagy viták lehetnek. Számtalan évszám és csökkentési ráta elhangzott már, a végső szót Koppenhágának kell majd kimondani. Az már most jól látszik, hogy az Európai Unió a legdrasztikusabb lépéseket szeretné elfogadtatni. Az
unió szerint 2050-re 50 százalékkal kell csökkenteni a globális szén-dioxidkibocsátást, és minden áron meg kell akadályozni, hogy a Föld középhőmérséklete 2 Celsius foknál többel emelkedjen.
Szerencsére az egyik legnagyobb kibocsátó, Kína is nagyot vállalt. Az ázsiai gigagazdaság kormányának bejelentése szerint a GDP egy egységére eső szén-dioxid-kibocsátást a 2005-ös szinthez képest 2020-ig 40-45 százalékkal csökkentik.
Felelősségvállalás
A döntő napok
Az állam- és kormányfők a legfontosabbnak tartott utolsó két napra, december 17-18-ra érkeznek a dán fővárosba. Az egyedüli kivétel Barack Obama amerikai elnök, aki december 9-én szólal fel az ENSZ klímaértekezletén. Obama aztán Koppenhágából Stockholmba utazik, ahol 10-én átveszi a Nobel-békedíjat. Washingtont várhatóan Joe Biden alelnök vagy Hillary Clinton külügyminiszter képviseli majd a tárgyalások fináléjában.
A számháborún túl a másik nagy kenyértörésre a fejlődő és a fejlett országok között lehet számítani. A fejlődő országok ugyanis joggal kérik számon a már fejlet iparral rendelkezőkön, hogy őket hátrányosan érintené egy drasztikus kibocsátás-csökkentés, hiszen jóval drágább egy környezetkímélőbb ipart fenntartani, mint a hagyományosat.
Ráadásul a mostani fejlett országoknak megvolt a történelmi lehetősége a brutális szennyezésre, hiszen akkoriban még nem voltak klímacsúcsok és globális felmelegedés sem. Sőt, valójában éppen a mai fejlett országok akkori iparosítása jutatta oda a földi klímát, ahol most tart, nem a fejletlen, harmadik világbeli országoké. Jogos tehát az a felvetésük, hogy ne ők igyák meg a levét annak, amiért nem is ők a felelősek.
Persze rögtön hozzátehetjük: ha ők most egyáltalán nem hajlandóak visszafogni a kibocsátásukat, akkor annak bizony szintén súlyos hatásai lesznek, aminek aztán mindenki egyformán „megihatja a levét.”
Pénzen vett bolygó
Éppen ezért vetett fel Nagy-Britannia és Franciaország azt az ötletet, hogy hozzanak létre egy pénzügyi alapot a fejlődő országok környezetvédelmi vállalásainak megsegítésére. Magyarán szólva fizetünk azért, hogy a harmadik világ országai a környezetvédelem iránt lojálisak legyenek.
Egyelőre úgy néz ki ez az a kérdéskör, ahol a leginkább lehetséges egy konkrét megállapodás megszületése még a koppenhágai konferencia időtartama alatt.
Az biztos, hogy a klímakérdés a világ egyik
legfontosabb problémájává nőtte ki magát, így egyetlen ország sem bújhat ki valamiféle környezetvédelmi kötelezettségvállalás alól. Legalábbis, ha szeretnénk megmenteni a bolygónkat egy katasztrófába forduló jövőtől.