December 7-én kezdődött Koppenhágában a 15. Klímakonferencia. Ön szerint milyen mértékű a környezetszennyezés, és ez miben nyilvánul meg?

A helyzet szerintem minden szempontból nézve tragikus. Egy részről olyan szinten pusztítjuk a természetet, hogy az valami félelmetes, őszintén mondom, hogy én nagyon aggódom emiatt. Én kifejezetten tudományos, illetve ismeretterjesztő csatornákat nézek a televízióban, így némileg tájékozott vagyok bizonyos dolgokban. Rémülten hallottam azt, hogy például az Amazonasnak, amit a föld tüdejének hívnak, már csak az egyharmada van meg, vagyis a többit kivágták. Vagy azt, hogy bármit beöntenek a folyókba, hogy különböző hulladékokat patakokba dobnak be, hogy az élelmiszertől kedve a levegőig minden fertőző.
 
Itt van például a zöldkártya. Kíváncsi lennék, hogy amikor előttem füstöl valami, annak honnan, és milyen zöldkártyája van, szerintem valójában ezzel senki sem foglalkozik. Vagy amikor megyünk vidékre, azt kell látnunk, hogy irdatlan, fehéres, sűrű füstök törnek elő a gyárak kéményeiből: ott is megkérdőjelezném, hogy szűrik-e a kiáramló füstöt. az emberek immunrendszere is egyre rosszabb, magyarul tehát elhagytuk a természetet.

Dánia az egyetlen olyan ország ez idáig, ami befogadja a természeti károk ellen menekülteket, menekültstátusszal. Önnek ez mit mond? Milyen változások előtt áll a bolygónk?

Az én véleményem eléggé lesújtó, szerintem a bolygónk haldoklik. Azt sem tudom, hogy ezt visszalehetne-e fordítani, persze ez az én egyéni véleményem. Az emberek már kezdik észrevenni, hogy felélték a földet, de ez még nem tudatosult általánosan. Ha tudatosult volna, akkor a világ törekedne arra, hogy kevesebb fát vágjunk ki, környezetbarát energiát használjon, de nem ezt látom.

Pont erre vonatkozott volna a következő kérdésem. Ön szerint mit lehetne tenni a környezetünk megóvásáért, globális szinten?

Komolyan mondom, szerintem már semmit. Szerintem legalább száz évvel ezelőtt kellett volna elkezdeni óvni a környezett, de akkor ki gondolta volna, hogy majd ez lesz, mint ami most van? Abban az időben már léteztek gőzmozdonyok, amelyek nagyon jópofák, de okádták a füstöt. Ilyenek most is léteznek, úgynevezett nosztalgiavonatnak hívják őket, és mivel elég sokat utazunk, találkoztunk ilyennel. Megmondom őszintén, nem volt olyan jóérzés, amikor az egész környéket egy nosztalgiavonat befüstölte. Az ember majdnem megfulladt. Nem tudom, hogy mikor lehetett volna ez ellen tenni, énszerintem ez egy visszafordíthatatlan folyamat. Nem tudom mit lehetne tenni, nekem egy nagyon rossz jövőképem van, ami már nem is a jövő, hanem a jelen.

Ön szerint Koppenhágában, egy asztal mellől, ezeket a nagyon súlyos problémákat meglehet oldani? Vitatkozáson kívül sikerül Ön szerint érdembeli intézkedéseket hozni?

Mindig hasznos, ha felhívják erre a figyelmet. De nem biztos hogy jó az, ha beszélünk róla, ilyen-olyan bizottságot alakítunk, majd a bizottság valamikor foglalkodik a kérdéssel, közben meg telik az idő. Ám lehet, hogy lesz értelme. Ezt remélem, de nem vagyok biztos benne.

Ön személy szerint mit tesz a környezete megóvásáért?

Kertes házban lakom, és először is, nem mérgezem a környezetemet, vagyis nem permetezünk. A vízzel takarékoskodom, például gyűjtöm az esővizet, azzal öntözök. A fűtést igyekszem úgy használni, hogy a legminimálisabb kárt okozzam, de sajnos gázfűtésem van, így sajnos én is éppen leget teszek azért, hogy a környezettemet szennyezzem. De mindenesetre nem nyakló nélkül fűtök, hanem olyan szinten, hogy a szobában nem huszonöt fok van, csak mondjuk huszonegy.

Öntözéseknél is például csak a fák tövét öntözöm meg, nem használok például vízkőoldót, helyette ecetet használok, ami mégiscsak természetes, ezáltal a csatornába nem a sok vegyszer kerül. A táplálkozásomban igyekszem bio élelmiszereket enni, ami biztosan jobb, mint amit általában árulnak. Mindenkit erre bíztatok, mert mindenhol rosszkedvű, erőtlen, elszürkült arcú embereket látok. Amit kidobok, azt ki szoktam mosni, a szemetet szelektíven gyűjtöm. Tudom, ezek apróságok, de most csak ennyi jutott eszembe. De ha ezekre az apróságokra mindenki odafigyelne, akkor kevésbé kicsi apróság válna belőle.