Miért adták be ismét a javaslatukat az Országgyűlésnek?

Azért, mert a szocialisták is újból beterjesztették a magukét, s úgy gondoltuk, helyes, ha ott van az alternatívája az országgyűlésben, bár az előző két alkalommal még azt is elutasította a parlament, hogy egyáltalán naprendre kerüljön. Pedig mi úgy látjuk, az ő javaslatuk (mármint a szocialistáké – a szerk.) eredményeképp egy drágább, rosszabb kampányfinanszírozási törvény születne.

Komolyan hiszi, hogy még ebben a ciklusban lehet valami a kampányfinanszírozás jelenlegi, álszent gyakorlatának megreformálására?

Természetesen én is tisztában vagyok azzal, hogy ebből a javaslatból a választások kiírásáig már nem lesz semmi. Ettől függetlenül mindenképpen kívánatos lenne, ha minél előbb születne valamilyen törvény, hiszen jövőre nem csak országgyűlési voksolás, hanem helyhatósági választás is lesz.



Csak azért kérdezem, mert közeleg a kampány, és van egy olyan érzése az embernek, mintha mindkét nagy párt egymást túllicitálva próbálná bizonygatni, ő bizony mindent megtesz a kampány átlátható, korrupciómentes finanszírozásért.

Azért azt látni kell, hogy itt egy hét éve tartó egyeztetés eredményeképp rögzített két törvényjavaslatról van szó. Az MSZP arra hivatkozik, hogy a civilek őszi koncepcióját tette magáévá, de valójában mindig is ezen pontok mentén képzelte el a kampányfinanszírozás megoldását. Abban nincs vita, hogy a rendszer átláthatóbbá kell tenni. (Mindkét párt támogatja a nyilvános, ellenőrizhető kampányszámla bevezetését – a szerk.)

Ám míg az MSZP felemelné az egy képviselőjelöltre fordítható összeget, mi változatlanul hagynánk a mostani, fejenkénti egymillió forintos limitet. Míg a szocialisták több közpénzből kampányolnának, mi azt mondjuk, az egyes pártok költései férjenek bele a mostani keretbe (ez a 386 képviselői helyből adódóan 386 millió forint – a szerk.), és a kiadási oldal visszaszorításával tegyük reálissá a kampányfinanszírozást.

Csak azt ne mondja, hogy a Fidesz reálisnak tartja a 386 millió forintot költési limitet…

Ha a mi javaslatunkat elfogadnák, maximálisan reálissá válna, ugyanis akkor egy, a mostaninál rövidebb kampány valósulna meg, a legdrágább kiadások mellőzésével. Egyébként sokan mondják, hogy a kampányfinanszírozás a jelenlegi formájában illegális, én ezt úgy mondanám, hogy annyiban a finanszírozás valóban nem felel meg az elvárásoknak, hogy már a kampányidőszak előtt elkezdődik a médiahadjárat a választókért.

Azzal a lehetőséggel élnek ugyanis a pártok, hogy a hivatalos kampány csak akkor kezdődik, amikor a köztársasági elnök valamikor január közepe táján kiírja a választásokat. Az előtt a pártok a saját zsebükből finanszírozva egyfajta imázs kampányt folytatnak, ez azonban nem számít bele a 386 milliós plafonba.

Ha jól tudom, önök lerövidítenék a kampányt, az alatt az idő alatt azonban megtiltanák a kereskedelmi médiumokban feladott politikai hirdetéseket.

Igen, hát tulajdonképpen ez a lényeges különbség a szocialisták és a mi javaslatunk között. Az MSZP-s indítvány nem korlátozná a hirdetések feladását, de ezért cserébe, mivel a rendszer kitisztulna, felemelné a kampányra fordítható összeget, míg mi azt mondjuk, nem kell több pénzt tenni a rendszerbe, hanem le kell faragni a költségeket.

Egyébként, ha kiszámoljuk mennyibe kerülne a költségvetésnek, ha mind a négy parlamenti párt 386 millióját megötszöröznénk (a szocialisták által is támogatott civil javaslat szerint az egy képviselőre fordítható egymilliós összeghatárt ötmillió forintra kellene emelni – a szerk.), nagyjából 7-8 milliárddal terhelnénk meg az államkasszát. Ez is egy járható út, csak szerintünk politikailag járhatatlan.

Mi a helyzet azokkal a kisebb pártokkal, akik nem rendelkeznek akkora hátországgal, akkora aktivistahálózattal, mint önök? Számukra létkérdés a szabad médiamegjelenés lehetősége. Mi lesz az esélyegyenlőséggel?

Az a kérdés, hogy egy kisebb párt részére ki finanszíroz meg durván kétmilliárd forintot, amelyet aztán különböző fizetett politikai hirdetésekre fordít. Ez önmagában a bújtatott korrupció. Az, hogy a kis pártok az ötszázalékos küszöböt a médiahirdetéseken keresztül szeretnék elérni, csak látszólagos esélyegyenlőség. Nem véletlenül mondjuk az MDF-re és az SZDSZ-re már régóta, hogy úgynevezett kijáró pártok, vagyis, hogy különböző gazdasági érdekcsoportok akaratát teljesítik. Ez pedig legalább akkora veszély a demokráciára, mint a fekete pénzekből finanszírozott kampány.

Mi lesz az esélyegyenlőséggel?

Szerintünk ezt kétféleképpen is meg lehet teremteni. Egyrészt úgy, hogy mindenki hirdethet ahol csak akar, másrészt, hogy mindenki csak a közszolgálati médiumok biztosította felülteken jelentetheti meg üzenetét a választóknak.

Tegyük fel a következőket: nem születik megállapodás a kampányfinanszírozásról ebben a ciklusban – ez gyakorlatilag biztos –, illetve a Fidesz kétharmados többségre tesz szert a parlamentben a jövő évi választások után. Akkor is a jelenlegi törvénytervezetüket nyújtanák be, ha nem lenne szükségük kompromisszumra?

Mindenképpen. Abszolút következetlen magatartás lenne a részünkről, ha nem ezt tennénk. Az esetleges kétharmados többség az Országgyűlésben nemcsak megnövekedett hatalommal, hanem óriási felelősséggel is járna, hiszen onnantól nincs kifogás, meg kell valósítani azt, amit megígértünk. Akár lesz minősített többségünk akár nem, a következő ciklusban mindenképp kísérletet fogunk rá tenni, hogy a saját javaslatunkat vigyük át az Országgyűlésben.