A színházat fenntartó Kulturális Minisztérium nemrégiben írta ki az igazgatói székre a pályázatot, mert Iglódi István megbízatása lejárt, és a tiz éve a színházat irányító igazgató-főrendező nem kívánta tovább betölteni e tisztséget.

A pályázatra viszonylag sok pályamű érkezett. Információink szerint azonban ezek közül csak nagyon kevés volt szakmailag elfogadható. Végül a neves rendezőkből és színészekből, valamint a kulturális tárca képviselőiből álló grémium négy pályázatot emelt ki. A győztes Őze Áron pályázata lett.

Őze 2000-től tagja a Magyar Színháznak  és személyes jó barátja volt Iglódinak, saját szavaival élve a mentorának tekintette a Kossuth–díjas művészt. Nem véletlen, hiszen Őze éppen Iglódi osztályában végezte el a főiskolát. Ezért is alakulhatott úgy, hogy a Magyar Színház igazgatói pályázatára Iglódi hathatós támogatásával adhatta be szakmai elképzeléseit.

Mi több, a HírExtra több oldalról is megerősítet információi szerint Őze pályázatát és személyét az egész társulat támogatja, köztük olyan nagy nevek, mint Moór Marianna, Béres Ilona, vagy Mihályi Győző.

A társulat döntő szava

A pályázati elbíráláson Őze legnagyobb „ellenfele” Szurdi Miklós volt, ám a szakmai zsűri Szurdi pályázatát nem találta elegendőnek arra, hogy őt hirdessék győztesnek. Információink szerint ebben nagy szerepe volt annak, hogy míg Őze az egész társulatot átvenné, addig Szurdi jelentős átalakításokat (pl. felmondásokat) irányozott elő.

Ez persze nem jelenti azt, hogy a végső szót kimondó Hiller István kulturális miniszter ne támogathatná inkább Szurdit. Ám ha a miniszter szembe megy a szakmai véleménnyel (és az egész társulattal), akkor meg is kell magyaráznia miért teszi ezt. (Nyilvánvaló, hogy ilyen esetben politikai döntés születik, ám a magyarázatban ettől függetlenül valamilyen mondvacsinált szakmaisággal szokás próbálkozni.)

Iglódi itt hagyott minket

Iglódi István december 3-án hagyott itt bennünket, és a színházát. A pályázatot ekkor már a szakmai zsűri elbírálta, és 6:3 arányban Őzét hozta ki Szurdival szemben győztesnek. Ennek ellenére Hiller István nem írta alá egyikük kinevezését sem. Ám Iglódi elment és ez új megvilágításba helyezte az egész ügyet.

A Magyar Színházban nem állhat meg a munka, főleg a színházi szezon kellős közepén. A színház belső szabályzata szerint, ha az igazgató valamiért nem tudja ellátni a feladatát (pl. beteg) akkor az ügyvezető igazgató léphet a helyére – ideiglenesen. Ám, halál esetén csak a minisztérium léphet, és nevezhet ki valakit. Normális esetben pályázatot írnak ki és addig egy ideiglenes igazgató viszi az ügyeket. Most azonban a pályázat éppen lezajlott, sőt döntés is született – Hiller mégis késlekedik az aláírással.

Sokáig nem lehet igazgató nélkül a színház, így ha Hiller valamilyen általunk értehetetlen okból nem kívánja még kinevezni az igazgatót, logikus, hogy ideiglenesen a jelenlegi ügyvezetőt bízza meg a feladattal. Ezt a személyt most Téri Tibornak hívják.

A gond azonban ott van, hogy Téri Tibornak tudomásunk szerint nincsenek meg a megfelelő iskolái egy ilyen fontos poszt betöltéséhez. Úgy tudjuk, Kőszegen végzett el egy népművelő főiskolát, de sem rendezői sem gazdasági egyetemi végzettséget nem szerzett.

A minisztérium véleménye

Megkeresésünkre a minisztérium a következőt közölte: "Az igazgatói álláshelyre kiírt pályázat bírálati szakaszban van. A színház biztonságos ügymenetéhez, működéséhez szükséges, hogy a színháznak legyen első számú vezetője. A három lehetséges jelölt közül (műszaki igazgató, gazdasági igazgató, ügyvezető) az ügyvezetőre esett a választás, hogy az új igazgató kinevezéséig megbízott igazgatóként az első számú vezetői feladatokat ellássa."

A pályázat azonban információink szerint  (ahogy fent is jeleztük) a gyakorlatban nincs már bírálati szakaszban:a szakmai döntés megszületett, most már csak a politikára kell várni. Persze tény, hogy a kinevezési határidő még nem járt le. A minisztériumi válaszról még annyit, hogy a Magyar Színháznak nincsen műszaki igazgatója.

Ettől függetlenül, avagy éppen ezért teljességgel érthetetlen a minisztérium, és személyesen Hiller István viselkedése. A helyzet ugyanis rendkívül egyszerű: 1. a színháznak (hosszútávra) igazgató kell. 2. van egy szakmailag győztes pályázat, melyet ráadásul a teljes társulat is elfogad, sőt Iglódi, a volt igazgató is ezt támogatta.

Utolsó kívánság

Mivel Iglódinak a színház volt a mindene, és szinte a színpadról szállt a mennybe, minden bizonnyal nem járunk messze a valóságtól, ha azt mondjuk az utolsó kívánsága is a színházzal kapcsolatos lett volna.

Hiller Istvánnak csak meg kell hallania ezt és minél előbb méltó módon rendezni az Iglódi által "felépített" színház, és a társulat jövőjét. A miniszternek észlelnie kellene, hogy a társulat művészei egy valódi dráma kellős közepén, egy elhunyt igazgató emlékével és egy bizonytalan jövövel bajlódnak éppen. Ilyenkor nem illik politikai érdekekből halogatni a döntést. A legstílusosabb az lenne, ha Iglódi utolsó útjának napján kerülne aláírás a kinevezésre.

Iglódi Istvánt december 15-én temetik.