Harag, irigység, józan ész

Miután jórészt a bankvezetők - és a pénzügyi szektor más guruinak - kapzsisága és hibái miatt következett be a válság, aminek következtében emberek millióinak szűnt meg a munkahelye, vagy úszott el a lakása, azután az átlagember számára érthetetlen, hogy ezek az emberek milyen jogon vagy néven kívánnak prémiumot felvenni. Lehet hivatkozni arra, hogy nélküle maga a bank is összeomlott volna, vagy hogy a baj felismerésénél jól cselekedett, de erre a jól ismert válasz az, hogy a jutalma az, hogy megmaradt a bankja és ezzel az állása - lócitromot neki prémium. Hisz az a jól végzett munkáért jár, a villággazdaság kis híján való összeomlása pedig mindennek nevezhető, csak jó munkának nem.

Ezt az álláspontot csak súlyosbítja az a tény, hogy legtöbb bankot az összeomlástól csak az adóforintokból milliárdok átcsoportosító állami bankmentő-csomagok mentették meg - tehát valahol az adózó polgárok. Így ha ők azt akarják, hogy az állásaikat romba döntő bankvezetők ne kapjanak prémiumot, akkor azt valahogy illik tiszteletben tartani. Azonban a pénzügyi szektor nagy emberei hírből sem ismerik a tiszteletet: azért akarják minél előbb visszafizetni az állami segélyeket, hogy korlátok nélkül tudják prémiumhoz juttatni önmagukat.

Szavazatokért meghallott szavak

Az egyre jobban morgolódó közmorált Barack Obama, Amerika elnöke is meghallotta, és a hét végén kemény ostorozásba kezdett: véleménye szerint Wall Street-i nagybankok nem tanultak a válságból, nem fogják fel, miért dühösek rájuk az emberek. Mindezt a következtetést abból vonta le, hogy az említett pénzintézetek ismét rekord összegű vezetői prémiumok kifizetését tervezik, aminek hatására sok frissen munkanélkülivé vált ember zsebében gyullad be a Molotov-koktél. Azonban Obama leszögezett egy fontos dolgot, ami mellett a bankvezetők sem mehetnek el tétlenül: azt, hogy nem velük van. "Nem azért lettem elnök, hogy dúsgazdag Wall Street-i bankároknak segédkezet nyújtsak" - jelentette ki az elnök.

Obama azon ritka politikusok egyike, aki nem csak beszél, hanem cselekszik is: a hét végén 223 igen és 202 nem szavazattal elfogadta a kongresszus azt a gigantikus javaslatcsomagot, amely a pénzügyi intézmények szigorú szabályozását taglalja - és amely alapján az elemzők szerint megakadályozható lenne egy hasonló válság kitörése. Bár csomag jóval enyhébb, mint azt eredetileg tervezték, de a pénzügyi szektor minden követ megmozgat, hogy a Kongresszus jövőre ne szavazza meg. Ezt mutatja, hogy egyetlen republikánus sem szavazott igennel, és pár demokrata is beállt a nemet nyomók táborába.

Páran azért próbálnak fellélegezni, mert Amerika gazdasági mutatói egyre jobbak: az év végére már 4,5 százalékos GPD növekedést várnak, ami egy teljes százalékkal több, mint az eddig hangoztatott és más mutatók is emelkednek. Ugyanakkor sok elemző arra hívja fel a figyelmet, hogy pénzügyi szigorítás nélkül újra elszabadulhat egy hasonló válsághullám, így maximálisan kiállnak Obama beszéde mellett - még akkor is, ha azt csak nyomásgyakorlás és szavazatszerzés gyanánt tette. Az elnök most hétfőn találkozik a bankok vezetőivel, hogy személyesen is tárgyaljon velük a kialakult helyzetről.**

Annyi biztos, hogy az Obama által kinevezett bércézár, Kenneth Feinberg megszabta, hogy az államilag megsegített intézményeknél a vezetők prémiumának legalább felét részvényekben, több év alatt kell kifizetni - igaz 12 „kulcsember” mentesült ez alól. Ezt a gyakorlatot mások is átvették: az igen magas bónuszairól elhíresült Goldman Sasch „kockázatos részvényekben” fizeti ki 30 topmenedzserének prémiumát.

Mások is így tesznek

Obama beszéde nem egyedüli a világ vezetői közt, inkább csak egy hangsúlyos pontot tett az eddigi elhangzott mondatok végére. Nicolas Sarkozy francia elnök és Angela Merkel német kancellár még a szeptemberi G20-on közös nyilatkozatban fogalmazta meg, hogy nemzetközi megállapodással kellene véget vetni a prémiumáradatnak, és ezért akár még külön törvényt is hoznának. Az ötletet a holland, spanyol, olasz, svéd pénzügyminiszter is támogatta.

Bár a britek először elzárkóztak a kérdés ilyen téren való rendezése elől, de aztán idővel náluk is megtört a jég: már Gordow Brown brit miniszterelnök is kiállt Sarközy bankárprémium-adója mellett, egy csütörtöki cikkben. Sőt, Alistair Darling brit pénzügyminiszter bejelentette, hogy a bankoknak és egyéb pénzügyi intézeteknek azonnali hatállyal 50 százalékos egyszeri illetéket kell befizetniük minden 25 ezer fontot meghaladó egyéni alkalmazotti prémium után.

„Néhány bank még mindig úgy gondolja, hogy elsődleges feladata a tőkebázis újjáépítése és a hitelezés felfuttatása helyett komoly jutalmak folyósítása az egyébként is magas fizetésű alkalmazottaknak” - indokolta döntését. Tervben van a bankvezetők fizetségeinek nyilvánosságra hozása, és még egy rakat más, a témával kapcsolatos törvénytervezet is - de a pénzügyi lobbi keményen ellenáll.

Nem értik, nem érti, nem értik, nem értik...

A pénzügyi vezetők azonban a világ vezetőinek szavát sem hajlandóak meghallani: az amerikai bankok vezetőinek prémiumai minden eddigi rekordot megdönthetnek, a brit bankszektorban pedig a hírek szerint hatmilliárd fontnyi (1800 milliárd forintnyi) prémiumot terveznek kiosztani. Ebből is kirívó a Bank of Scotland, aki egymaga másfél milliárd fontot tervez szétosztani, és akiknek vezető közölték, hogy ha az állam ezt nem hagyja, akkor felállnak, és otthagyják a bankot.

A legnagyobb baj ezzel a kijelentéssel az, hogy Anglia népének túlnyomó többsége üdvrivalgásban törne ki, ha ezt a bankvezetők megtennék. Az állam pedig találna másokat, akik jóval szerényebb összegért „elvinnék a bankvezetés terhét”, és ezáltal talán a bank nyereségének csökkenése el sem érné azt az összeget, amennyit a mostani vezetők akartak volna prémiumként. Ez a fajta hozzáállás egyértelműen Obamának ad igazat: a bankvezetők még mindig nem fogták fel, miért vannak az emberek kiakadva, és miért akarják mindüket egy lámpavason lógva, himbálódzva látni.