Hogy a dohányzásról abszolút módon eldönthetjük, hogy jó-e vagy rossz-e, az egy más kérdés; megkockáztatom, okos emberek órákig eltartó filozofálás után sem tudnának olyan pro és kontra érveket felhozni, amikkel aztán megcáfolhatatlanul, minden kétséget kizáróan eldőlne a dohánydisputa. Ami nem kérdés: a dohányzásnak bizonyítottan rendkívül káros hatásai is vannak. Önmagunk számára, és a füstöt belélegző környezetünk számára. Dohányozni hosszú távon szívás.

---

Vox clamantis in deserto

Két éve az egész ország közbeszédét hónapokig meghatározták a kis, füstölgő rudacskák. Felröppentek olyan hírek, hogy majd jól betiltják a pöfékelést a kocsmákban, éttermekben, azaz a nyilvános zárt helyeken, valamint a buszmegállókban, a játszótereken, az aluljárókban. Hogy ha már másban nem is, de ebben mi leszünk Európa eminens országa (persze nem az egyetlen). Hogy azóta min töprengenek derék törvényhozó honatyáink és honanyáink, rejtély, de biztos vagyok benne, hogy valami óriási horderejű változás várható, ennyi gondolkodás után legalábbis valami világmegváltó tervet tudok csak prognosztizálni. Imitt-amott pár havonta olvashatunk tiltásokról, új rendeletekről, ezek azonban mind átgondolatlan kidolgozásuk, mind a média fősodrától való távolesés okán nem mások, mint pusztába kiáltott szavak.

Pedig a dolog rémesen egyszerű. Az az aspektusa legalábbis mindenképpen, hogy a dohányzást szigorítani kell, kőkeményen, és komoly pénzösszegekkel büntetni a szigorított törvényeket megszegőket. Ez az, ami nem lehet vitakérdés. Lehet felhorkanni, lehet hőbörögni, de a józanság higgadt, ám annál erősebb szava fél kisujjal szkanderozza le a zavaros háborgást. Mert ez a szó nem más, mint az egészség. Nem a dohányosoké, hanem a környezetüké, ami akarva-akaratlanul szívja az általuk útjára bocsátott méregfelhőt.

Nem az a lényeg, hogy egy dohányosnak mi a rossz, hanem hogy egy nemdohányosnak mi a jó. Hogy ki hogyan öli meg magát, az magánügy. De más egészségével játszani, azt semmibe venni nem magánügy. Gyakran elhangzó ellenérv, hogy a tiltás nem megoldás. Abból a nézőpontból igaz ez, hogy a probléma gyökere más – meg kéne tanulni kulturáltan dohányozni. A helyzetet azonban – úgy tűnik – nem orvosolja semmiféle dohányzási etikett; a sok kulturáltan, körültekintően rágyújtó dohányos ha nem is a kisebbség, de semmiképp sem a többség.

„Leszarom a rendeletet. Jöjjenek és büntessenek meg. Hozzávágok egy húszezrest, a pofájába röhögök és közlöm vele hogy a visszajárót megtarthatja. Továbbra is ott dohányzom, ahol én akarok. Akinek nem tetszik az maradjon otthon.”

(komment a cigi.blog.hu-n)

---

Nem kötelező

Ja, hogy nem kötelező étterembe, kocsmába járni. Ez igaz. Arra sem kényszerít senki, hogy a buszra a buszmegállóban várjunk – kétségkívül így van, egy kiadós zivatar alkalmával például mi sem kellemesebb, mint tíz méterrel távolabb bőrig ázni, de legalább „távol a tűzvonaltól”! Azért az utcát nehezen lehet elkerülni, bár vitathatatlan, hogy mindenki számára adott a gázmaszkviselés lehetősége, úgyhogy ezt is letudhatjuk. Aki nem érzi a fentiekben az ellentmondásosságot, az menjen, szívjon el egy cigit, aztán jöjjön vissza, és fusson neki még egyszer. Jelenleg Magyarországon dohányzásfronton a nemdohányzók diszkriminációja zajlik. Mindenkinek joga van egészséges életet élni. És érdekes módon itt a korlátozás lenne az, ami a hátrányos megkülönböztetést megszüntethetné.

Jogosnak látszó, részben jogos is, mégis hibás ellenérv volna arra hivatkozni, hogy hasonló alapon a károsanyag-kibocsátású autós közlekedést is be kéne tiltani – egy ilyen intézkedés infrastrukturális okokból nyilvánvalóan a gazdaság teljes összeomlását vonná maga után (egy megfelelően kiépített elektromosáram-ellátású tömegközlekedési rendszer vagy a hibridautók elterjedése esetén természetesen más lenne a helyzet, de ez más téma).

Persze nyilván nem lehet egyik percről a másikra betiltani például a vendéglátóhelyeken való füstölést. Valószínűleg egy többlépcsős, akár egy-két évig tartó átállási folyamat volna az ideális, minek során a puboknak, éttermeknek lehetőségük lenne fokozatosan átállni az új körülményekre. Még csak nem is kellene teljesen betiltani ezeken a helyeken a dohányzást, elég, ha van egy hermetikusan elszigetelt légtér, ahol az efféle orális élvezetekre vágyók hódolhatnának szenvedélyüknek. Ötlet van rengeteg – kár, hogy a jobbak nem a Parlamentben fogannak meg.

A dohányzási korlátozása az új idők szava, és kivételesen egy jól csengő, bátor, előremutató szóról van szó. Európa több országában már végigsöpört a változás szele, a legtöbben pedig az elkövetkezendő pár évben fog. Vegyük észre, hogy ez a szél most jó helyről fúj. Ne a Kárpát-medence kis országa legyen az utolsó, ahova elérkezik, hogy friss levegőt hozzon.