A szaloncukor egészen régi időkbe visszanyúló édesség. Ugyan nem hagyományosan magyar, hiszen elődjét, a fondant cukrot még a franciák kezdték el gyártani a 14. században, ám azt a fajta szaloncukrot, ami végül meghonosodott nálunk, kizárólag mi magyarok készítjük. A franciáktól német közvetítéssel jutott el Magyarországra jó ötszáz évvel később. Igazán divatossá a reformkorban vált. Ekkor a polgári lakásokban a szalon volt, ahol a vendégeket fogadták és itt állították fel a karácsonyfát is. erre aggatták fel a cukrokat, ami végül innen kapta a szaloncukor nevet.

Fenyőfát Magyarországon először Brunszvik Teréz, az első magyar óvoda megalapítója állított az 1824-ben. A karácsonyfa eleinte csak az arisztokrácia körében volt szokás, de az 1840-es évektől már a módosabb polgároknál is divatba jött.

A szaloncukor ipari termelését a Bonbonetti Csoport elődjének cukorkészítő gépei gyártották.  A gépesítés után egy jó ideig még a csomagolópapírt kézzel rojtozták és csavarták az édességre.

Nagyon a mienk

Az 1980-as évekig kétféle szaloncukor létezett, a konzum és a zselés; azután jelentek meg a legkülönbözőbb ízesítésűek: karamellás, marcipános, gesztenyés, rumos-meggyes, diós. Nehéz elhinni, de közel kétszáz éve készítjük és nyomjuk magunkba a fényes papírba csomagolt finomságot, amely nélkül a kárpát-medencei karácsony természetesen nem lehet az igazi. Mivel ezt a fajta szaloncukrot kizárólag mi magyarok készítjük, így ha bárhol máshol a világban találkoznánk vele az feltehetően csak az ott élő magyaroknak köszönhető.

A legigényesebb és legrégibb szaloncukorgyártó cég a már említett Bonbonetti. A csokoládégyárukban minden évben kiemelten kezelik a szaloncukorgyártást. Már nyáron elkezdik a felkészülést a téli rohamra. A cég a 70-es évek óta változatlan minőségben állítja elő az éppen miattuk klasszikussá vált zselés szaloncukrot.

A gyártás

Készítése a zseléoldattal indul, amelyet víz, kristálycukor, pektin, szódabikarbóna, citromsav, izocukoroldat és keményítőszörp alkot. Ezen hozzávalókat befőzik, ízesítik és színezik, majd fatálcákba töltött, kukoricakeményítőből készült púderbe, formanegatívokba öntik. Ezt nyolc órán keresztül pihentetik.

Mikor megszilárdult kifordítják a negatívokat, majd lefújják a púdert a zselészemekről. A szállítószalagon a mártógépbe utazó zselék először „csokitalpat” kapnak, majd „lezuhanyoznak” a mártómasszában, így nyerve el végső formájukat, a csomagológépek pedig fémgőzölt fólia ruhájukba öltöztetik őket.

A változatosság gyönyörködtet

A hazai szaloncukorpiacon piacvezető Bonbonetti ma már a legkülönbözőbb ízben készíti szaloncukrait. A rumos-mazsolás és nosztalgia változat mellett, zselés, kókuszos, vajkaramellás, marcipános, földimogyorós és konzumszaloncukrokat is kínálnak.

Ezek mindegyike igényes csomagolásban méltó dísze lehet a karácsonyfának – legalábbis, amíg kibírjuk, hogy ne vessük rá magunkat. A különböző ízű, színű és árú szaloncukrok közül mindenki kiválaszthatja a kedvencét. Van, aki az ajándékok javára ezen spórol, más szívesebben fogyaszt különlegesebb, így drágább fajtákat, megint másnak a zselés a kedvence már a hetvenes évek óta, így harminc év elteltével sem hajlandó mást választani.

A nagy teszt

Szerkesztőségünk tagjai tízféle, középkategóriás (zacskós) és prémium (díszdobozos) szaloncukrokat teszteltek, és pontoztak 1-től 10-ig, hogy tapasztalataik alapján a legfinomabb édességet ajánlhassák az olvasóknak. A kollégákkal a kóstolandó szaloncukrok márkáját természetesen nem közöltem, így „vakon”, kizárólag ízlelőbimbóikra támaszkodva mondhattak véleményt: érdemes-e többet fizetni, valóban finomabbak-e a prémium kategóriás, ízlésesen csomagolt szaloncukrok.

Az első versenyző egy prémium kategóriás, alpesi csokoládéval mártott percipános-marcipános szaloncukor volt. Kollégáim beleharapva egyből megdicsérték vastag csokoládéborítását. Értékelésük szerint az édesség selymes ízű, krémes harapású. Az egyik alkalmi cukorkóstoló külön méltatta a töltelék méltó párjaként szereplő édes bevonatot. Rövid tanácskozás után a szaloncukor 8 pontot kapott a csapattól.

A második édességnek már az illata is kivívta az egyik kolléga elismerését, a másikuknak viszont egyáltalán nem ízlett. Megint más pedig mellékíze miatt nem szavazott bizalmat a középkategóriás, kókuszkrémmel töltött, kakaós étbevonómasszával mártott cukornak. Az édesség végül 7 pontot kapott.

A harmadik versenyző egy szintén középkategóriás, rum-kakaós, kakaós étbevonómasszával mártott szaloncukor volt, melyről a kollégák egybehangzó véleménye alapján elsőre nehezen lehet megállapítani, milyen ízű. Nagyon töménynek, fűrészpor állagúnak ítélték, és a bevonómasszájával sem voltak megelégedve. Az édesség mindössze 4 pontot kapott.

Negyediknek egy citrom és narancs ízű, középkategóriás, kakaós étbevonómasszával mártott zselés szaloncukrot kóstoltattam meg a kollégákkal. Vékony bevonatát néhányan kifogásolták, megint mások örültek, hogy így viszont több benne a zselé, aminek nem csak az ízével, de már az illatával is nagyon elégedettek voltak. A szaloncukor 7 pontot kapott.

Az ötödik versenyzőt, egy csoki-tejszín ízű, középkategóriás édességet túl rágósnak, nyúlósnak ítéltek a kollégák. Bár néhányuknak így is jobban ízlett, mint az előző, az elégedetlenkedők többen voltak: a csapat tanácskozás után 4,5 pontra értékelte a szaloncukrot.

A hatodik egy prémium kategóriás, piros sztaniolpapírba és rojtozott selyempapírba burkolt, csokodáléval mártott marcipánízesítésű szaloncukor volt, melynek hagyományőrző csomagolását nem győzték dicsérni a kollégák. Visszarévedtek gyermekkorukba, a régi karácsonyuk hangulatába… Majd elégedetten nyilatkoztak az édesség állagáról és étcsoki bevonatáról. A szaloncukor végül 6,5 pontot kapott.

A hetedik versenyzőt erős, harmonikus ízéért dicsérték, véleményük szerint ez már nem is szaloncukor, hanem bonbon: csomagolás nélkül egy átlátszó, szív alakú dobozban is megállná a helyét. A középkategóriás, rumízű-mazsolás kakaós étbevonómasszával mártott szaloncukor végül 8 pontot kapott a csapattól.

A nyolcadik delikvenst, egy középkategóriás, vajkaramella ízű, kakaós étbevonómasszával mártott szaloncukrot egy kicsit száraznak ítélték a kollégák, és az illatával sem voltak megelégedve. Mint mondták, szeretik a karamellt, de ennek nincs elég erőteljes íze a maximális pontszámhoz. Így a cukor 7 pontot kapott.

A kilencedik szaloncukor kóstoltatásakor az egyik kolléga ahelyett, hogy szavakba öntötte volna véleményét, csak ennyit mondott: mmm… Majd a prémium kategóriás, joghurt ízesítésű krémmel töltött, ropogós darabokkal gazdagított alpesi tejcsokoládét ízlelgetve megjegyezte: a savanykás joghurt remekül passzol az édes tejcsokoládéhoz. Mások viszont túl édesnek találták a bevonatot, a ropogós darabok miatt pedig kekszre asszociáltak, nem pedig szaloncukorra. Az édesség végül 7 pontot kapott a zsűritől.

Az utolsó, tízedik szaloncukor már a csomagolásával is elnyerte a kollégák tetszését: mint mondták, szívesen látnák a bordó-bézs mintás borítású édességet a fán, de a díszdobozra tekintve megjegyezték: biztosan túl drága. Az ízélmény azonban meggyőzte őket. Állításuk szerint sokkal finomabb, mint a nyolcadik, ugyancsak vajkaramella ízű induló: ízletesebb, omlósabb, nem túl émelygős, nem olyan kemény, és a színe, illetve a csokibevonata is jobb bírálatot kapott. A prémium kategóriás, étcsokoládé bevonatú omlós vajkaramella ízű Nosztalgia szaloncukor a Bonbonettitől végül 8 pontot ért el.

Kollégáim véleményét és a versenyző szaloncukrok pontszámait összegezve megállapíthatjuk: a drágább és a barátibb árú szaloncukrok egyaránt megtalálják rajongóikat; az első helyen ugyanis holtversenyben 8-8 ponttal két prémium és egy középkategóriás édesség végzett: a díszdobozos, marcipános-percipános, alpesi tejcsokis szaloncukor, illetve a Bonbonetti Nosztalgia és a rumízű-mazsolás Bonbonetti. A prémium és a középkategóriás édességek átlag pontszámait (7,37, illetve 6,25) tekintve elmondhatjuk: úgy látszik, az ár a minőség közt szaloncukor-fronton valóban van összefüggés, ám, mivel jelentősen nem maradtak le a barátibb árú édességek drágább társaiktól, a vékonyabb pénztárcák tulajdonosainak sem kell nélkülözniük a finomságokat idén karácsonykor. A hazai szaloncukorpiacon piacvezető Bonbonettitől természetesen nem csak a házi versenyünkön első helyet szerző rumos-mazsolás és Nosztalgia változatot ajánlhatjuk jó szívvel. Kínálnak többek közt zselés, kókuszos, vajkaramellás, marcipános, földimogyorós és konzum szaloncukrokat is, ízlésnek megfelelően. Egy kis közvélemény-kutatást végeztem kollégáim közt aziránt érdeklődve, mi alapján vásárolnak szaloncukrot karácsonyra. Ki a kevesebb, de finomabb (s így drágább) elvét vallja, más egyszerűen fájának mérete miatt nem vásárol nagyobb mennyiségű édességet. Egyik munkatársnőm a vegyes csomagolású szaloncukrot részesíti előnyben, ugyanis, ha a különböző ízűekből egyenként fél kilót venne, rá sem férne a fára, így viszont azt a finomságot veheti le az ágról, amelyiket éppen megkívánta. Számára a csomagolás is döntő fontosságú: hiába finom egy szaloncukor, ha nincs ízléses köntösbe öltöztetve (illetve „ruhájának” színe nem illik a többi díszéhez), az ő fáján nincs helye. Szerkesztőségünk tehát, színt, formát, ízt és árat egybevetve, prémium kategóriában a Bonbonetti vajkaramellás Nosztalgia szaloncukrát, illetve a lila dobozban kapható marcipános édességet, középkategóriában pedig ugyancsak a Bonbonetti rumos-mazsolás termékét. S hogy a pénztárcára is ügyeljünk: válasszunk többféle baráti árú szaloncukrot, de kóstolónak egy díszdobozosat is tegyünk a kosárba. Hiszen karácsony van…