60 éve a napsugárzás gyorsabban olvasztotta a svájci gleccsereket

A napsugárzásnak az Alpok gleccsereire gyakorolt hatását vizsgáló szakemberek arra a meglepő felfedezésre jutottak, hogy az 1940-es években, leginkább 1947 nyarán veszítettek a legtöbbet a jég-térfogatukból a térség gleccserei azóta, hogy 95 évvel ezelőtt megkezdődtek a vonatkozó mérések - közölték a zürichi Szövetségi Technológiai Intézet (ETHZ) kutatói.

Ennek ellenére az elmúlt két évtizedben folyamatosan növekvő átlaghőmérséklet miatt a tudósok arra figyelmeztetnek, hogy a globális éghajlatváltozás miatt a gleccserek olvadásának sebessége eddig nem látott méreteket ölt. "A meglepő dolog az, hogy ezt a paradoxont egészen egyszerűen meg lehet magyarázni a sugárzás révén" - írta az ETHZ egyik kutatója, Matthias Huss az egyetem internetes folyóiratában.

A kutatók három svájci gleccser történelmi adatai, valamint a Keleti-Alpokban fekvő Davos városa által készített sugárzási feljegyzések alapján jutottak arra a megállapításra, hogy az 1940-es években a napfény nem csupán az akkori átlagnál volt nyolc százalékkal erősebb, de a mai értékeket is jelentősen meghaladta. Ennek eredményeképpen pedig a hó és a jég négy százaléka olvadt el.

"Emiatt azonban nem szabad arra a következtetésre jutni, hogy a globális felmelegedés mostani időszaka nem jelent akkora veszélyt a gleccserekre, mint, ahogy azt korábban gondoltuk" - hangoztatta Huss.

A Geophysical Research Letters című szaklapban megjelent tanulmány egy nagyobb kutatás részét képezi, amely a globális éghajlatváltozásnak az Alpokra gyakorolt hatását, valamint a napsugárzásnak a különböző éghajlati modellekben betöltött szerepét vizsgálja. A tanulmányok szerint, a napsugárzást komolyan befolyásolhatja a felhők fényelnyelése és az atmoszférában lévő aeroszolok (részecskék és gázok) mennyisége.