A palesztin elnök álma, és a valóság
Mahmud Abbász palesztin kormányfő szerint hat hónap múlva már béke honolhat Palesztina és Izrael között. De létezik-e olyan esemény, amelynek hatására hirtelen kiegyezik a két „ősellenség”?
2009. december 17. csütörtök 15:59 - Pásztor Balázs
Remény a békére
Egy szerdai lapinterjúban Mahmud Abbász palesztin elnök azt nyilatkozta, hogy hat hónapon belül békemegállapodást köthetnek Izraellel. A hír azért tűnik hihetetlennek, mert a legújabb tárgyalási kísérletek már 2007. november 27. óta zajlanak
Ehud Olmert izraeli miniszterelnök és Mahmúd Abbász palesztin elnök között, és itt még azt ígérték, hogy 2008 végéig minden vitás kérdésben valamiféle megállapodásra jutnak.
Bár ma Olmert helyét a kissé nacionalistább Benjamin Netanjahu tölti be, de a két fél a váltás előtt sem állt közel a megállapodáshoz. Legutóbb Barack Obama próbált minden eddiginél erősebb nyomást gyakorolni Izraelre, majd a palesztinokra, de még a nagy Amerika sem ért el eredményeket.
Ennek oka, hogy a két legvitatottabb kérdésben egyik fél sem akar engedni annyit, hogy az a másiknak valamennyire is megfeleljen. Az egyik ilyen a főváros kérdése: a palesztinok Észak-Jeruzsálemet tekintik fővárosuknak, és nem fogadnak el más alternatívát - Izrael viszont hallani sem akar Jeruzsálem megosztottságáról. A másik kérdés pedig a zsidó telepek bővítése, amibe Obamának is beletört a bicskája. Izrael nem hajlandó elbontani a Palesztin állam területén lévő zsidó telepeket, sőt még bővítésük vagy építésük befagyasztására sem nagyon hajlandó. Abbász viszont addig nem ül tárgyalóasztalhoz, amíg ez meg nem történik.
Egy érdekes interjú
Izrael korábbi álláspontja
Benjamin Netanjahu november 26-án, Berlinben a német kancellárral folytatott megbeszélés után kijelentette, hogy kész feltételek nélkül tárgyalni a palesztin vezetéssel. Hozzátette, hogy a megegyezés nem csak Izraelen múlik, a palesztinoknak is lépéseket kell tenniük, így el kell ismerniük Izraelt, mint zsidó nemzeti államot. A közös sajtótájékoztatón Angela Merkel hangsúlyozta, hogy a német álláspont szerint a közel-keleti tartós béke megteremtésének lényegi előfeltétele a zsidó telepek építésének leállítása, s Izraelnek lényegi módosítást kell végrehajtania telepespolitikájában. "Az idő sürget" - jelentette ki a kancellár, aki szerint jelenleg nagyon kedvezőek az esélyek a béke megkötésére.
Az interjúban viszont rögtön a hat hónapos ígéret után elhangzott, hogy ez csak akkor valósul meg, ha Izrael legalább arra az időre befagyasztja a zsidó telepek bővítését egész Palesztínában - Észak-Jeruzsálemet is beleértve. Eme ötletét az elnök már közölte is
Ehud Barak védelmi miniszterrel, egy nem régen megesett telefonbeszélgetés során. Abbász szerint „ezen idő alatt visszatérhetnénk a tárgyalóasztalokhoz, és eljuthanánk a végső egyezségig”. Az elnök ezidáig nem kapott választ Baraktól az ajánlatra - és a minisztérium is elzárkózott a válaszadástól.
De ha jön is hivatalos válasz, az sem lesz túl kecsegtető. Ezt előrevetítette Netanjahu egyik szóvivője, aki szerint - az ügyre rátérve - Palesztínának abba kell hagynia a kifogások keresését és visszatérnie a tárgyalóasztalhoz, ahelyett hogy feltételek diktál. Izrael így is tíz hónap haladékot jelentett be minden új ház építésére West Bank területén - de ez nem jelenti az egész Palesztin területet, nemhogy Észak-Jeruzsálemet - így a Palesztinok szerint e lépés „kétszínű és elégtelen” volt. Az adatok ez utóbbit támasztják alá: a terület 1967-es megszállása óta több mint félmillió zsidó telepesnek szolgál otthonául.
Annyit azonban Abbász is elismert, hogy a palesztinok eddig nem emlegették a telepek befagyasztását: „Igaz, 1993-ban nem emlegettünk ilyeneket.” De azt is elmondta, hogy azóta megszületett dokumentum (Útiterv) már tartalmazza - és az a palesztinokra is kötelezettségeket ró - így ez nem lehet izraeli indok. Hozzátette, hogy a jövő a tárgyalások éve lesz. Csak az a kérdés, hogy kik fognak ülni az asztalnál.
Múló dicsőség
Ugyanis Abbász elnöki mandátuma Január 25-én lejár - a parlamentével együtt -, és nem szándékozik újra jelöltetni magát a posztra - ezért is furcsa a meghirdetett hat hónapnyi tárgyalóidő. Nem valószínű, hogy ha ő elkezdene egy tárgyalást, akkor azt utódja ugyanolyan hangnemben tudná végigvinni. Ha meg ő maradna továbbra is tárgyaló, akkor azzal elnyomná az elnököt, ami belviszályt szítana. Főleg azért, mert visszavonulásának oka szorosan kapcsolódokik az Izraellel folytatott tárgyalásokhoz. Saját szavait idézve: „Ha nem bírom elérni a céljaimat, akkor nem látok okot, amiért megtartsam a székem.”
Abbász dicsőségét két tény is jelentősen csorbította az elmúlt években: nem bírt békét csikarni a radikális Hamásszal, és az Izraellel folytatott tárgyalásokat sem sikerült előre mozdítani - ezekre utalt a fent idézett mondatával. Ugyanakkor a Palesztin Felszabadítási Front (PLO) - amely a Fatahot is tömörítő, politikai és félkatonai szövetség - szívesen látná Abbászt elnöknek akár a következő terminusra is, így meghosszabbították mandátumát. Mindezt a szerdai cikk hatására jelentették be késő délután, azzal a körítéssel, hogy maximálisan támogatják az elnök azon álláspontját is, hogy addig nem hajlandó tárgyalóasztalhoz ülni Izraellel, amíg az be nem fagyasztja a telepek bővítését.
Az esemény annyira nem meglepő, hisz az elnök már korábban is hangoztatott olyan gondolatokat, hogy lehetetlen választásokat tartani januárban, hisz a Hamász által irányított Gázai Övezet visszautasít minden ilyen kezdeményezést. Így a PLO is addig hosszabbította meg a mandátumot, amíg egy „egész országra kiterjedő” voksolást nem lehet tartani. A Hamász viszont nem látszik nyitottnak a választások megtartására: a szerdai eseményeket például egyszerűen a „demokrácia elkobzásának”, a fatah-kormányt pedig „illegálisnak” nevezte.