Tóth Sándorra emlékeztek

Bognár Levente, Arad alpolgármestere az egykor Temesvárra segélyt szállító gépkocsivezető sírjánál elmondta, Tóth Sándor személye a barátság, a szolidaritás szimbóluma, ami hidat jelent a népek között.

Húsz évvel az Aradnak és egész Romániának szabadságot hozó forradalom után sem felejthetjük el azt az áldozatot, amit Tóth Sándor és rajta keresztül Hódmezővásárhely is tett a városért - hangsúlyozta az alpolgármester.

A temetőben a család és a barátok mellett lerótták kegyeletüket az aradi és a hódmezővásárhelyi, valamint az Arad megyei önkormányzat képviselői, az aradi forradalom egykori résztvevői pedig román nemzeti színű szalagot kötöttek a síremlékre.
Hódmezővásárhely a temesvári felkelés 1989. december 17-i kirobbanásától kezdve élénk figyelemmel és nagy együttérzéssel követte az események alakulását. December 22-én "Romániáért, Erdélyért" címmel tartottak adománygyűjtést a temesvári felkelés megsegítése céljából a vásárhelyi Kossuth téren. A helyben összegyűlt adományokból még aznap este egy segély-konvoj indult Arad érintésével az ostromlott Temesvárra. Az egyik gépkocsit a 44 éves, háromgyerekes Tóth Sándor vezette.

December 23-án hajnali 2 órakor az aradi újhíd feljárójánál érte a halálos lövés a gépkocsivezetőt. A vásárhelyi mártír holttestét december 27-én hozták haza, temetésére 1990. január 3-án került sor, százak kísérték utolsó útjára a romániai forradalom egyetlen magyarországi áldozatát.

Mészáros Tamás, a hódmezővásárhelyi Emlékpont Múzeum történésze feldolgozta a tragikus történetet. A kutatás fényt derített arra a tényre is, miszerint a háromgyermekes férfira véletlenül, sorsszerűen esett a választás: eredetileg egy másik sofőr vállalta volna a temesvári fuvart, ő azonban otthon felejtette az útlevelét.

Mészáros Tamás tanulmányában idézi a konvojt kísérő Ágoston Lajost, aki az aradi kórházban azonosította Tóth Sándor holttestét: "Megtaláltam Tóth Sándornak az autóját, ami szabályosan állt a hídfeljáróban, behúzott kézifékkel, és nem lefulladt, hanem leállított motorral, tehát nem menetközben lőtték ki, biztos. Egy, mintha derékból leadott géppisztolysorozat szemből találta volna el, hiszen három találat érte az autót: egy lent az irányító karon, egy valahol a hűtőmaszk környékén, egy pedig fenn a szélvédőn, és ez volt az a bizonyos halálos lövés, amely Sándor életébe került, és ott vérzett el az autóban".