A szociknak, ha a válsággal nem is, az ünnepekkel legalább szerencséjük van. Alapszínük, a vörös ugyanis egyezik a karácsonyéval. (Legtöbbünknek a klasszikus fenyőzöld mellett alighanem az almapiros ugrik be, ha a szeretet ünnepéről esik szó.)

A díszítéssel így nem is sokat bajlódnak a Jókai utcában. Elég az ünnepség előtt néhány órával kiküldeni pár markos Societas-legényt fenyőgallyért, a lányok pedig már jó előre kiollózhatják a díszül szolgáló szegfűket az erre a célra legalább kiválóan alkalmas MSZP-s kampányplakátokról.

Az ünnepi fenyő lombja a szociknál többnyire ezekben pompázik, csúcsdíszként pedig valamelyik vidéki pártiroda pincéjéből előhalászott vörös csillag is megteszi, szigorúan a válság miatti spórolás jegyében, persze.

Az ünnepi asztalra a következő fogások kerülnek a szocialistáknál: előételként Meggyesi Péter száz napos tojását nyomják le a saját és vendégeik torkán a szocik, a leves szegedi halászlé á la Botka László, majd a battonyai polgármester sertéspörköltje következik, a desszert pedig Gyurcsány-féle kisdobos-torta, korántsem elkúrva.

A (talán utolsó?) vacsora utáni programban először nosztalgia-szaloncukorevő verseny szerepel, majd az ajándékozás veszi kezdetét: a kis piros szalaggal átkötött csomagocskákból igazi kincsek kerülnek elő: Lendvai Ildikó babaszappant, Kovács László Csepel-biciklit kap, míg Kiss Péter plüssből formált Lusta Dickjének örül.

A szocik ünnepségét az internacionálé dzsesszváltozatának lejátszása, valamint Bajnai Gordon karácsonyi meséjének felolvasása zárja, amely egy kapus védhetetlen öngóljairól szól…