Bármennyire is nem látszik, de a parlamenti pártok vezetői is emberek, így ők is hihetnek a Jézuskában, az isteni szerencsében, vagy a jósorsban - bárminek is nevezzük azt, ami a Karácsonyt, mint a remény ünnepét körülveszi. Így az sem elképzelhetetlen, hogy a tanácsadóikon, és a szavazóikon kívül Őt is megkérik egy levélben, hogy a legfontosabb céljukat segítsék valóra váltani.

Retkes Attila a pártirodai szobájában görnyedt rózsa illatú levélpapírja fölé. Szemöldökét idegesen összeráncolta, nem tudta milyen kívánságot vessen a papírra. Azt tudta, hogy a többi szobában mindenki más kívánságokat ír. Egyesek új pártról álmodoznak, mások gazdasági szférában akarnak egy jó zsíros állást, megint mások pedig megfáradt nyugdíjas napjaikat tervezgetik - hogy az úgynevezett frakcióról ne is beszéljünk. A szabad madarak szerte szálltak, és úgy érezte egyedül ő maradt a kalitkában. Fogta hát, és lerótta álmát, amely egyben a jövőt is jelentette - és amire úgy érezte, csak isteni segedelemmel kerülhet sor. „Add, hogy egy öt százalékra egyáltalán esélyes párttal tudjak nekivágni a választásoknak!”

Orbán Viktor irodája ablakánál állt, csöndben nézte az elterülő tájat. Tudta, hogy odakinn az összes Fidesz-tag összegyűlt az országból, és mind azt várják, hogy ő mit fog kívánni. Mert azt utána mindenki lemásolja, és elküldik Odafentre, hogy biztosan valóra váljon az álom. Bármit is ír, ők meg fogják tenni. Összegezte vágyait, álmait, céljait és lehetőségeit, majd nagybiztosan egyetlen szót kanyarintott a papírra: „Kétharmad.”

Gyurcsány Ferenc szobája melegében gondolkodott - épp blogját frissítette. Bár hivatalosan Lendvai Ildikó volt a pártelnök, és Bajnai Gordon vezette az országot, de tudta jól, hogy a Magyar Szocialista Párt nevében csakis ő írhat a Jézuskának. Így már hosszú órákon keresztül törte ezen fejét - arra már rájött, hogy elektronikusan fogja elküldeni a levelet, elvégre modern időket élünk, és akkor legalább biztosan nem keveredik el a Magyar Posta nevezetű útvesztőben. Arra jutott, hogy olyan valamire van szüksége, amely a földig rombolja a Fidesz népszerűségét - csak így van esélye újra miniszterelnöknek lenni. Így saját példájából tanulva, ezt meg is írta: „Add, hogy Orbán Viktornak is legyen egy öszödi beszéde!”

Vona Gábor Morvai Krisztinával, és a Magyar Gárdával karöltve írt ünnepélyesen közös levelet, ezzel is szimbolizálva az összetartozást, és az egységet. Már régen nem volt kérdés, tudta jól, hogy mit írjon Szent Margitnak, a magyar szentnek, aki magyar földre hozza az ajándékokat, és teljesíti a magyarok kívánságait. Egy álmot, amely minden magyar ember szívéből őszintén hangzik el, mégis csak kevesen merik emlegetni: „Szebb Jövőt!”

Dávid Ibolya a Hit Gyülekezetétől bérelt magánlakosztályában ült, és gondolkodott. Távolabb, a pártközpontban épp Bokros Lajos adta elő magát, amivel ő nemigazán értett egyet. Ám a párt érdekében ezt kellett tenni, ahogy ki kellet végeznie Katona Kálmánt, Pettkó Andrást és Hock Zoltánt is. Tudta, hogy a választásokon komolyan esélyesek a bejutásra, ám azt is tudta, hogy a rájuk szavazók legalább annyira képviselnek különböző politikai nézeteket, mintha azon embereket gyűjtené össze, akik szeretik a spagettit. Így tudta jól, mit kell kérnie. Bár nem volt ínyére leírni, de szép lassan mégiscsak megszületett a mondat: „Add hogy a bajusz mögött össze tudjak rakni egy arculatot is!”

Tizenhárman ültek az LMP központjában, és épp azon tanakodtak, hogy mit kellene írni Neki. Egyesek szerint semmit, mert nem is létezik, míg másoknak különböző ötletei voltak, de már a megszólításon is komoly viták mentek. Pár óra, tucatnyi szavazás, és még több módosító indítvány után megszületett az ötlet, amelyre tiszta szívvel, feltétel nélkül mindenki rá tudott bólintani: „Legyen a Föld jobb hely, mint eddig volt!”