A GKI legfrissebb elemzésében úgy látja, a világgazdasági válságnak még messze nincs vége. A technikai recesszió ugyan megszűnni látszik, de a pénzügyi illetve az embereket napi szinten érintő reálgazdasági válság még nem zárult le.

Ezért a GKI véleménye szerint hazánkban jövőre a jelenlegi és májustól felálló következő kormány szigorú fiskális és jövedelempolitikát kényszerül folytatni, ami lazuló monetáris politikára ad esélyt. Azt ma már mindenki tudja, hogy a költségvetés egyetlen célja, a 3,8 százalékos deficit elérése.

A tartalék

Ennek tartásához viszonylag nagy tartalékot képzett a kormány, hiszen - ahogy a független szakemberekből álló Költségvetési Tanács is elmondta - az adóbevételek illetve az önkormányzati rendszer elvonásai kockázatokat jelentenek, ehhez pedig fedezet kell. Nem beszélve arról, hogy a kiadási oldalon is keletkezhet többletigény, amihez szintén szükséges lehet egy megfelelő nagyságú tartalék, vagy olyan lépések, amik ezt ellentételezni tudják.

A GKI, szemben a Költségvetési Tanáccsal úgy látja, a 2010-es költségvetés korrekt, feszített és ugyan tartalmaz kockázatokat, de reálisan elérhető. Természetesen hozzáteszik, hogy a következő kormány változtathat a költségvetési politikán, és akár elképzelhető az egyensúlyi cél módosítása is.

Ezt azért is emeli ki az elemzés, mert az ellenzéki (és várhatóan az év második felétől már kormánypárti) politikusok 7,5 százalékot elérő hiányt jeleznek előre, főleg a konszolidációs kiadások miatt. Ide tartozik a MÁV csoport, a BKV, az önkormányzatok, a kórházak, a költségvetési intézmények, és az MFB bizonyos terheinek átvállalása, illetve a tervezettet meghaladó költségvetési garanciabeváltások lehetősége.

Három út

A GKI úgy látja, hogy a hiánycél esetleges korrekciója az ellenzéki gazdaságpolitikusok elmondása alapján háromféle megközelítésben vethető fel. Az egyik szerint a költségvetés tényleges kiadása nemcsak 2010-re, hanem tartósan magasabb a korábban gondoltnál. Ez az államháztartás egyensúlyának több évre szóló fellazítását, a nemzetközi szervezetekkel (főként a Nemzetközi Valutaalappal) súlyosan konfrontatív megközelítést jelentene.

A második felfogás szerint évközi gondok esetén akár pótlólagos bevételnövelő vagy kiadáscsökkentő intézkedésekkel, de teljesítik a 2010-re elfogadott 3,8 százalékos hiánycélt, s ennek túllépésére csak a valódi konszolidációs szükségletek miatt (és vállalati átstrukturálással) kerül sor. Az így lehetővé tett többletkiadás a szakértők szerint nem jelentene érdemi többlet-vásárlóerőt 2010-re. A későbbiekben pedig néhány évre a 4 százalék körüli hiánycél fenntartását – nem pedig csökkentését – hirdetnék meg, például az adócsökkentések végrehajtása érdekében.

A harmadik változatban az új kormány az államháztartási kiadási rendszerek átfogó átalakításába kezdene, amit párosítana a foglalkoztatás adóterheinek jelentős mérséklésével. E szerint úgy valósítanák meg a (második változat szerinti) konszolidációt, hogy utána 2011-re teljesítik a 3 százalék alatti maastrichti költségvetési egyensúlyi kritériumot. A 2011-től a GDP arányában csökkenő államadósság mellett 2014-ben (esetleg, az adósságállománnyal kapcsolatos kritérium rugalmasabb értelmezése esetén 2013-ban) az ország csatlakozna az eurózónához. Ehhez igazodva még 2010-ben belépnénk az ERM-2 rendszerbe és a kormány meghirdetné a csatlakozási céldátumot.

Az utolsó lehet a befutó

Az első megközelítés a GKI szerint a lényegét tekintve járhatatlan. Ezt a gazdaságkutató intézet arra alapozza, hogy a nemzetközi szervezetek, ha egyáltalán elfogadnak valamilyen módosítást, az csak egyszeri és átstrukturálással vagy reformokkal összekapcsolódó lehet. Az ellenükben végrehajtott költségvetési fordulatot a piac drasztikusan megbüntetheti.

A második megközelítést elképzelhetőnek tartják, a harmadik pedig bizonyosan megvalósítható. Mindkét esetben reálisan 5 százalék körüli 2010-es hiánycél alakulhat ki, miközben az egyszeri konszolidációs kiadások nélkül maradna a 4 százalék körüli érték.

A GKI az elemzésben leszögezi, hogy szakmai szempontból a harmadik változat a legkedvezőbb, ami a tovább javuló befektetői megítéléssel párosulva hozzájárulna az államadósság kamatterheinek csökkenéséhez is. Ez pedig később elvezethet az adóterhek további csökkentéséhez.