A decemberi hónap az ünnepekről szól. Alig hevertük ki a karácsony nagy „mákos gubázásait”, egyből itt a szilveszter. A szilveszterről mi a véleménye?

Amikor fiatal voltam, nagyon vártam, hiszen nonstop bulizást jelentett számomra: évek óta viszont nonstop munkát jelent. De őszintén megmondom, sokkal inkább örülök akkor, hogyha szilveszterkor dolgozhatok, mert a kötelező bulizás felnőttkorban már nem jön be. Párszor volt olyan, hogy nem dolgoztam, és megpróbálkoztam azzal, hogy mi is elmenjünk valahová, ne üljünk itthon. Nem mondom azt, hogy nem sikerültek jól, de nem vagyok oda a szilveszterekért.

Idén szilveszterkor is dolgozni fog? Csak a munka, és semmi lazítás?

Most konkrétan hat fellépésem lesz, ami nagyon sok. Egy szerencsém van, hogy nagyjából egy helyen, tehát Debrecen környékén lesznek ezek a fellépések, tehát nem fogok az országban cikázni, hiszen ez kivitelezhetetlen lenne, pláne úgy, hogy az ember nem tudja, milyen időjárási viszonyok lesznek. Ám talán először történik meg az a csoda, hogy ott is maradunk egy fellépés helyszínén, hiszen egy wellness szállodába kaptunk egy meghívást, így ott fogjuk tölteni a szilveszter éjjelét, másnap pedig lemegyünk egy kicsit wellnessezni is: így talán kicsit nyugisabb lesz, kicsit pihenni is tudunk.

A szilveszter egyik elengedhetetlen kelléke az alkohol. Ön ilyenkor be szokott csiccsenteni?

Nem, nem várom meg a szilvesztert vele. Azt gondolom, hogy mint minden normális ember, be szoktam csiccsenteni, ami jó érzés. Boros vagyok és pálinkás. Azt szoktam mondani, hogy mint minden rendes magyar ember, és főként rendes magyar rock énekesnő alkoholt iszik. Főként úgy, hogy vannak nagyon-nagyon nagymenő borászismerőseim, és pálinkából is elég kemény kiképzést kaptam, mert Erdély egyik legnagyobb pálinkafőző területén van egy kedves család, akitől rendszeresen szoktam ajándékba kapni szilvapálinkát, melyet Zilahon főznek. A világ legjobb barackpálinkáját pedig a saját billentyűsöm – aki szabadkai – szokta szállítani a számomra. Ilyen szempontból nagyon nagy ínyenc vagyok, és igenis, szereztem ezeket a nemes nedűket, természetesen ez nem azt jelenti, hogy reggeltől estig iszom.

Szokás minden újév alkalmával fogadalmat tenni. Ön is szokott?

Néha szoktam, néha nem, persze nehéz betartani ezeket a fogadalmakat. Amit talán idén újra megfogadok magamnak, az a sporttal kapcsolatos. Az életem első húsz éve nagyon ekörül forgott. Kétfajta élsportolót ismerünk: az egyik, aki teljesen elvága a sportmúltját egy meleg ollóval, és többet három métert sem hajlandó futni, még a busz után sem. A másik pont az ellentéte: soha nem tudja abbahagyni a sportot, és én sajnos az első kategóriába tartozom.

Ám idén év vége fele rávettem magamat, hogyha nem is rendszeresen, de valamennyire visszacsempésztem a sportot az életembe, és ennek nagyon-nagyon örülök. Néha lejárok egy fitneszterembe egy-egy órára, de azt, hogy kipróbálok-e egy új sportot, azt még egyenlőre nem tudom. Ezen kívül egyszerű fogadalmakat szoktam tenni. Mindig megfogadom, hogy kicsit lassítok a tempón, több időt szánok a barátaimra és a kikapcsolódásra, és az utazásra, amit nagyon szeretek. De hogy ez mennyire sikerül, azt nem tudom. Idén újra megfogadom majd.

Mit jelentett Önnek a 2009-es esztendő, és mit vár a 2010-es évtől?

Az idei évvel kapcsolatosan felemás érzéseim vannak. Egyrészt nagyon-nagyon jó volt, másrészt hozott számtalan olyan dolgot, amire nem voltam felkészülve. Ezekre a dolgokra egyáltalán nem számítottam, és ezekről a dolgokról nem is szeretnék többet beszélni. De nagyon remélem, hogy a 2010-es év az sokkal jobb lesz.