A két születésben ennél több hasonlóságot azonban nagyítóval sem látni. Mert míg a kis Alisa Róza szülei módfelett büszkék lehetnek majd’ négy kilogrammal, hovatovább ötvenkét centiméterrel világra jött gyermekükre, addig a hazai politikai elitnek bizony csak pironkodnivalója akadhat az újabb ostoba ramazuri végett. Az egész benzinbotrányra, úgy ahogy van, árnyék vetül ugyanis. A tavaszi országgyűlési választási kampány árnyéka, amely az idő előre haladtával egyre élesebben homályosítja el a közélet minden szegletét.

Röviden: december 30-án Szollár Domokos, a Bajnai-kormány szóvivője bejelentette, hogy a jövő, tehát 2010-es évre a „Az OMV nyerte a kormányzati szervek egységes tankolására kiírt tendert, mivel az osztrák olajipari társaság minden üzemanyag-kategóriában 2-3 forinttal nagyobb kedvezményt ajánlott a Mol-nál”.

Másnap a Fidesz – Kontrát Károly révén – ama vélekedésének adott hangot, hogy „akár meg is bénulhat a rendőrség működése”, ugyanis a tavalyi szerződés lejárta után január 1-jétől sem a Moltól, sem a pályázatot megnyerő OMV-től nem tankolhatnak, mert az nem áll nemzetbiztonsági védelem alatt. (A törvény szerint a rendőrség, a rendvédelmi szervek, valamint a szolgálatok csak nemzetbiztonsági védelem alatt álló szolgáltatótól vásárolhatnak üzemanyagot. Hazánkban ez a Mol.)

Sőt. A Fidesz – szintén Kontrát tolmácsolásában – ma már azt állítja, hogy a kabinet a magyar érdekeket tudatosan sértve hozott döntést a kormányzati benzintender ügyében: „a magyar adófizetők pénzéből a kormány az osztrák céget - az OMV-t - és annak tulajdonosát, az osztrák államot akarta támogatni”. Burkoltan hazaárulásról beszélt vasárnap az MDF is.

Hiába mondta már szombaton Szollár, hogy a rendőrség, a tűzoltóság, a mentők, s további 21 nemzetbiztonságilag kiemelt mivoltú közszerv továbbra is Molnál tankolhat. Hiába írta a hétfői Népszabadság, hogy a kormány december 19-én döntött az OMW teljes sikere mellett, ám rájővén, hogy például a rend-, az egészség-, és a katasztrófavédelmi szervek üzemanyag-ellátását butaság lenne a Magyarországon kevesebb mint 400 kúttal bíró külföldi cégre bízni, hamarost úgy rendelkezett, hogy említett cégek továbbra is a Mol-kutakon tankoljanak, a "benyabotrány" úgy tűnik csak dagad és dagad.

De mi van a tanksipkák alatt?

Most komolyan. Csak egy benzinfröccsnyi időre gondolkodjunk már el azon, mi bajunk, hátrányunk származik abból, hogy a – nemzetbiztonsági szempontból nem kiemelt jelentőségű – közhivatalok jövőre nem a magyar, hanem az osztrák olajvállalatnál tankolnak? Mi a baj azzal, hogy 2010-ben az adósággal terhelt államkasszában 150 millió forinttal több marad azért, mert a kormány egy, az EU-ban szokásos közbeszerzési eljárás során az üzletileg előnyösebb ajánlatot tevő társasággal szerződött?

Ki tehet róla, hogy a Mol, amely évek óta terített a magyar közszférában, tavaly év végén meglehetősen „kényelmes” ajánlattal lepte meg a kormányt? A magyar társaság is megtehette volna, hogy a köztudottan nehéz anyagi helyzetben lévő magyar tűzoltóknak literenként néhány forinttal olcsóbban kínálja portékáját. De nem tette. Ennyit a nemzetérdekről.

A Mol-nál vélhetően nem számoltak a kormány (és persze az OMW) által teremetett, Magyarországon kevéssé divatos versennyel, így alighanem a korábbiakhoz hasonló, felsrófolt árakkal rukkoltak elő. Erről sem az OMW, sem a kormány nem tehet.

Az áprilisban totális győzelemre törő Fideszt azonban ez nem érdekli. Őt az érdekli, hogy a közvéleményt – ha lehet – minél intenzívebben a kormányzó szocialisták ellen hangolja. Akkor is, ha egy-egy akciója nem áll egyébből, mint az egyes döntések, tények, események tudatos leegyszerűsítéséből, esetenként önmagukból való kiforgatásából. Ezúttal ráadásul valódi kincs hullott Orbánék ölébe, hisz az osztrák olajtröszt tavalyi, Mol elleni felvásárlási akcióival eleve kivívta a magyar közvélemény ellenszenvét.

Eszébe jut viszont erről az embernek egy nyuszikás vicc, amelyben a szerencsétlen tapsifüles előbb sapkája viseléséért, majd levetéséért kap méretes zakót. Jelen esetben – ismerve a legnagyobb ellenzéki párt, illetve annak saját bejáratú sajtója logikáját – amennyiben a kormány a minden üzemanyag-kategóriában 2-3 forinttal az OMW-n felül ajánló Mol-t bízta volna meg a magyar közszféra üzemanyag-ellátásával, most alighanem arról szólnának a hírek, vajon mennyi kenőpénz vándorolt a kormányhivatalnokok zsebébe cserébe azért, hogy végül az előnytelenebb ajánlattal előálló magyar vállalat legyen a befutó…

Különben - félreértés ne legyen - azzal semmi baj nincs , hogy egy demokratikus országban az ellenzék árgus szemekkel vizslat egy nagy gazdasági téttel bíró közbeszerzési eljárást. Probléma itt azzal van, hogy a kormány még jóval az ünnepek előtt, december 19-én döntött, a Fidesz viszont csak december 31-én, egy Magyar Nemzet cikk nyomán kezdett „énekelni” a szerinte botrányos tender miatt.

Ekkorra a kormány már javította hibáját, mert 30-án előbb rendeletet, majd 31-én határozatot hozott róla, melyek azok a nemzetbiztonsági okokból kiemelt jelentőségű állami szervek, amelyek továbbra is a Mol-nál kötelesek tankolni. Vagyis: nem az ellenzék éberségének, hanem a kormány last minit korrekciójának köszönhető, hogy több tucat közcégnek nem kioldhatatlan gordiuszi csomó bogozásával kellett kezdenie az új esztendőt.