Az emberek szerencsés többsége csak a Vészhelyzet vagy a Grace klinika című tv-sorozatokból ismeri a sürgős ellátásra szoruló betegeket éjjel-nappal fölvevő őrzőszobák munkáját. Ezek a látványos és szórakoztatásra készített programok ritkán érzékeltetik azt a valódi drámát és sokszor tragédiát, ami a sürgősségi ellátást végző részlegeken egész nap, bármikor előfordulhat.

A hatalmas amerikai kórházakban föltűnt: a halálozási statisztikákban nagy különbség van attól függően, hogy a beteg mikor kerül az őrzőszobába. A sürgősségi ellátásra a reggeli órákban bevitt betegek közül kevesebben jutottak ki élve a gyógyintézetből, mint abból a csoportból, amelyiknek tagjait délután szállította be a rohammentő.

A világhírű Mayo Klinika munkatársai, Bekele Alessa vezetésével 49 844 beteg fölvételét és további sorsát vizsgálták. A részletes elemzés egyértelműen alátámasztotta azt a föltételezést, hogy a reggeli műszakváltás idején fölvett betegek életkilátása sokkal rosszabb, mint a délután őrzőszobába szállítottaké.

A statisztikai adatok szerint a sürgősségi részlegre délután érkezők közül feleannyian haltak meg, mint a reggeli órákban bevitt betegek csoportjából. Ezt a különbséget azonban nem az magyarázza, hogy a reggeli időszakban dolgozó egészségügyiek rosszabb munkát végeznek, hanem az, hogy - mint a kórlapok gondos átnézése bizonyította - reggel súlyosabb állapotú betegeket visznek az őrzőszobába, mint délután.

Azt, hogy mikor, mennyire válságos állapotú betegek érkeznek a gyógyintézetbe, a kórházi szakemberek nemigen befolyásolhatják. A betegek optimális ellátását viszont mindenképp biztosítani kell. A dolgozathoz írt szerkesztőségi közleményben Amado X. Freire és Jose C. Yataco hangsúlyozza: "A reggeli vizitet az éppen fölvett betegek állapotához kell igazítani. Első a legsúlyosabb beteg, nem pedig az, aki ott fekszik az első ágyon".