A szépszámú hazai szépkorúnak szóló matiné több mint egy hete kezdődött. (Figyelem! Aki lemaradt, ezúttal biztosan nem maradt ki. A műfajteremtő "drámagógia" lényeges eleme az unalomig tartó nyomatékosítás.)

A nyitójelenetet Varga Mihály Fidesz-alelnök, ex-pénzügyér vállalta be, aki egy hetilap múlt csütörtöki számában  pártja konkrét elképzeléseiről beszélt - jegyezzük meg: csodás módon... Varga az interjúban a nyugdíjrendszer átalakítását célzó narancsos tervekről cincálta le a leplet. Kifejtette, hogy a befizetett nyugdíjjárulékot egyéni számlákon tárolnák, mikor pedig itt a nyugdíjazás ideje, a járandóságot az addig befizetett összeg alapján állapítanák meg.

Svéd a cél?

Varga világossá tette: az új módi abban különbözne a mai felosztó-kirovó rendszertől, hogy az adófizetők pénzét nem lehetne átcsoportosítani a nyugdíjkassza lyukainak a betömésére, vagyis a kifizetett nyugdíj nem lehetne több, mint a befizetett járulék. Varga Mihály azt is mondta, a nyugdíjat mindenképpen hozzá kell igazítani a gazdaság állapotához.

Márpedig tudjuk, az milyen állapotban van. De kivételelsen nem ez a lényeg. Sőt, a részleteket illetően az is mellékes, hogy eme koncepció egyezik-e az úgynevezett svéd modellel, amit kábé hasonló elvek mentén vezettek be a miénktől fényévnyi távolságra lévő skandináv országban még a kilencvenes évek közepén.

A lényeg ugyanis, hogy a szokatlanul világos "vargabetűk" megjelenése idején már csak kilencvenhárom nap volt hátra a 2010-es országgyűlési választások első fordulójáig. Senkit nem lepett hát meg , hogy a látványos premiert szappanoperaszerű folytatás követte.

Mikor előkerül az offshore-kártya…

Az MSZP ijedtében először Keller Lászlót löködte föl a színpadra, aki – amolyan szakpolitikusféle lévén – racionális szempontok szerint igyekezett szétcincálni a Varga által vázolt koncepciót, ám a szocpárt hamar összeszedte magát, s legközelebb már nem követte el azt a hibát, hogy érdemi vitába bocsátkozzon.

Így a nyugellátásukért nem minden alap nélkül aggódók azt már Mesterházy Attilától tudták meg, hogy a Fidesz a nyugdíjasok kárára akarja finanszírozni ígéreteit, a színre gyorsan visszaugró Vargától pedig arról értesültek, hogy a párt eltökélt szándéka megakadályozni, hogy a szocialisták az állami nyugdíjalapot kisajátítsák, illetve offshore cégekbe mentsék.

Őrzés vagy védés?

A könnyfakasztó dráma érzelmi csúcspontja persze abban a pillanatban következett el, amikor a két párt első szólistáit egymás után szólították a pódiumra. A katarzist ezúttal Szijjártó Péter készítette elő, aki a Fidesz személyi és pártszintű garanciáját tolmácsolta az idősek számára, mégpedig a tekintetben, hogy megőrzi az állami nyugdíjalapot és olyan gazdaságpolitikát fog folytatni, amely megőrzi a nyugdíjak értékét. (Kicsivel korábban Varga a nyugdíjasok megvédését ígérte.)

Szijjártó nem sokáig maradt magára. Röviddel nagysikerű monológja után örök játszótársa, a szocialista Nyakó István zárkózott mellé: „érthetetlen, miért hisztizik a Fidesz, hiszen végre látszik az, hogy kormányra kerülve, hogyan kormányozná az országot, és erről maga a párt alelnöke, Varga Mihály beszélt” – szavalta, hozzábiggyesztve, egy ilyen modell bevezetését az ő pártja a világért sem támogatná.

Agg-ályos viselkedés

A közelgő fináléra való tekintettel ismét Mesterházy „köpött" egy hegyeset, midőn már egyenesen az Idősügyi Tanács összehívását javasolta Bajnai Gordon miniszterelnöknek a Fidesz svéd modellje miatt. (Az ezúttal csupán statisztaszerepben feltűnő kormányfő össze is hívta a grémiumot.)

A fináléban pedig:

„A Gyurcsány-korszak kormányai tönkretették a nyugdíjasokat” (Iván László, Fidesz).

„A Fidesz és az MDF olyan államot képzel el, amely felmondja a nyugdíjasokkal vállalt szolidaritást és a nyugellátások finanszírozásához egyetlen forintot sem tesz hozzá” (Budai Bernadett MSZP).

A Fidesz „megvédi a nyugdíjasokat és a nyugdíjakat az MSZP-től” (Iván László, Fidesz).

„A szocialisták kétségbeesetten hazudoznak, mert sok szégyellnivalójuk van a nyugdíjasok előtt” (Soltész Miklós, KDNP).

„Egy lopakodó állam képe jelenik meg a Fidesz programjában” (Lendvai Ildikó, MSZP)

…És így tovább, egészen addig, míg a Fidesz ma már azt is garantálja, hogy negyvenévnyi szolgálati idő után, életkortól függetlenül, minden (!) nő nyugdíjba mehet.

Miközben persze mindannyian látjuk, hogy az egész svédmodellezés nem több egy újabb, MSZP kontra Fidesz „Küzdünk veszettül a nyugdíjas szavazatokért” kezdetű örökzöldnél.

Aminek már megint csak a végét nem látni.