Renato Brunetta, bár javaslatával a még mindig a szülők nyakán élő fiatalok ellen emel szót, nem járt elöl jó példával. Bevallotta: "jómagam is csak harmincéves koromban költöztem el a szüleimtől, egészen addig még csak be sem vetettem egyedül az ágyamat. Ezért szégyellem is magam".

Brunetta szerint a fiatal olaszok olyan szociális rendszer áldozatai, amelyért szüleiket teszik felelőssé. Azért vannak "fészekrakók", mert biztosítékokat csak a szülők kapnak, és a szülők őrzik ezeket a privilégiumokat.

A miniszter bírálta a Bergamo városában nemrég hozott döntést: a bíróság ítélete alapján egy apának továbbra is fizetnie kell harminckét éves lánya megélhetését, mivel az még nem fejezte be egyetemi tanulmányait. Lánya azután perelte be a hatvanéves férfit, hogy az nem volt hajlandó tovább fedezni a "gyermek" szórakozását.

A bizonytalan munkaerőpiaci helyzet és a magas lakásárak egyre több felnőtt olaszt kényszerítenek arra, hogy a szülői házban maradjon. 2007-ben a 18 és 39 év közötti olaszok fele még szüleinél lakott.

Az Istat statisztikai hivatal nemrég megjelent tanulmánya szerint azoknak a fiataloknak, akik 2003-ban már önállósodni akartak, 2007-re csupán 53,4 százaléka teljesítette ténylegesen az elhatározását.

A "fészekhagyó" olaszok 43,7 százaléka azért költözik el a szülőktől, mert házasságot köt, 11,8 százaléka pedig azért, mert összeköltözik partnerével. Csupán 8,8 százalék költözik szakmai okokból.

Főként a férfiaknak okoz gondot az elszakadás. A 30-34 év közöttiek negyven százaléka még mindig a "gyerekszobában" lakik.

A kutatók a jelenség okaként elsősorban a túl magas bérleti díjakat és a házasság iránti érdektelenséget jelölik meg. A munka- és lakáskeresési nehézségeken kívül kulturális tényezők is állnak a dolog hátterében.

A szülők nyakán élő generáció az ország fejlődése szempontjából is problémás lehet - figyelmeztetnek a demográfusok.