Elkészült a második Bokros-csomag
Egy Bokros-csomag már vérrel és verítékkel bár, könyörületet nem ismerve, de rendbe rakta az országot. Most pedig az MDF a második Bokros-csomag bevezetésére készül, amit ők pártprogramnak neveznek.
2010. január 26. kedd 07:27 - Pásztor Balázs
Kettő pont nulla
Demagógia, vagy valóság?
Miniszterelnök-jelöltje révén ma egyedül a Magyar Demokrata Fórum rendelkezik a versengő pártok közül azzal a felhalmozott nemzetközi és hazai tapasztalaton alapuló tudással és teljesítményen alapuló tekintéllyel, amely biztosíthatja Magyarország sikerét. Csak ennek érvényesülése, illetve a Magyar Demokrata Fórum programjának maradéktalan megvalósítása esetén van esélyünk az immár évtizedes leszakadás megállítására és a negatív fejlődési irányzat megfordítására. Az összes magyar állampolgárnak, a határainkon belül és azon kívül élő összes magyarnak részvételt kínálunk minőségi - ésszerű, szakszerű és korszerű - programunk megvalósításában. (részlet a programból)
Elkészült az MDF Munka és méltóság - Modern Magyarország nevű programjának vitaanyaga, amely az MDF honlapja szerint a párt és Bokros Lajos programja (mivel ő még mindig nem lépett be az MDF-be). Bokros úgy kommentálta, hogy „a program több is, kevesebb is lesz” mint a
Reformok kritikus tömege című tanulmánya, de a céljai ugyanazok. Tehát egyértelműen nem a párt, hanem az ő irányelvei kerülnek benne felszínre, amit sokan második Bokros-csomagnak neveznek.
A program nem is hazudtolja meg a bokrosi elveket. Populista, demagóg szöveg helyett egyértelműen kimondja gondolatatait és lefekteti útirányát, amely a kevesek becsülete és méltósága mentén húzódik. Jó példa erre a beharangozó legelső mondata: „az MDF az adófizetők, a vállalkozók, s a szakképzett munkavállalók pártja”. Tehát nem kívánja megszólítani a nyugdíjasok, a felsőoktatásban tanulók, a segélyen élők, a háziasszonyok és a feketemunkát végzők elsöprő tömegét - megelégszik azzal a „kevéssel”, akiket a társadalom nagy része a legtöbbre becsül.
Nekik viszont konkrét elképzeléseket dolgozott ki, és „csak olyat ígér, amelyről tudjuk, hogy betartható, vállalható, és eredménye kiszámítható”. Ha ez igaz, akkor ebben eddig tényleg egyedi az MDF programja - de ehhez jobban el kell mélyülni a program pontjaiban. Az ugyanis semmi konkrétumot nem tartalmaz, hogy „többen fizetnek kevesebb adót hatékonyabb állami újraelosztás mellett”, vagy kisebb, de hatékonyabb közszolgáltatás szükséges - hogy a „fenntartható nyugdíjrendszert” ne is említsük.
Belemerülve
Fájó tények
Le kell számolni azzal az illúzióval, hogy a magyar munkaerő olcsó és jó minőségű, ami önmagában elegendően kedvező alapot kínál mind a külföldi tőke, mind pedig a hazai vállalkozók önerőből és önérdekből történő munkahelyteremtő, foglalkoztatást bővítő tevékenységéhez.12 Ez nem igaz. A hazánkban rendelkezésre álló munkaerő kínálata régóta nem felel meg a modern, tudásigényes, kutatásra és fejlesztésre épülő gazdaság munkaerő- keresletének. (részlet a programból)
Annyi biztos, hogy a „a dokumentum minden létező szakpolitikai terület tárgyalása helyett arra a kérdésre ad választ, hogy milyen feltételek teljesülése mellett indulhat el Magyarország a tartós gazdasági és társadalmi felemelkedés útján” kijelentés és a mindössze 27 oldalas vitaanyag hagy némi kívánni valót maga után - sokat javítana például, ha az említett mondatban a „helyett”-et egy „mellett”-re cserélnék.
Az sem ártana, hogy a 27 oldalból ne vegyen el egyet a rendszerváltás elemzése, és az akkori MDF-nek - amely köszönő-viszonyban sincs a mostanival - abban betöltött szerepe. Ráadásul az egész elszomorítóan kevés konkrét intézkedés-tervet tartalmaz.
A program mint fő irányvonalat, az államháztartás újjáépítését célozza meg. Mivel a magyar gazdaság tönkretételét a program jórészt a korrupció, a választás előtti osztogatások, a lakáscélú hitelek kamatainak „rendkívül nagyvonalú” támogatása, a köztisztviselői bérek emelése, beruházási adományok széles körben való osztogatása „megtérülési követelmények nélkül (Széchenyi-terv)”, a tizenharmadik havi nyugdíj bevezetése, az 50%-os közalkalmazotti béremelés és a minimálbér adómentesítésének számlájára írja, így a párt várhatóan ezeken kíván változtatni. A program természetesen a közemberek számára is érthető gazdaság elemzést is tartalmaz, amely kifejt, hogy miért tart ott hazánk, ahol.
Továbbá a "Bokros-csomag 2.0" segítené a vállalkozók sikeres működését, 8-10 százalékponttal csökkentené az állami újraelosztás mértékét, és az államháztartási hiány mértékét egy gazdasági ciklus alatt átlagban tartósan a bruttó hazai termék (BHT) 3 százaléka alá szorítaná. Szintén kiemelt cél az évente legalább 3 százalékos gazdasági növekedés, az Euro-övezethez való csatlakozás, a foglakoztatási ráta legalább 10 százalékos növelése, és „új munkahelyek sokaságának” létrehozása. A közkiadásokat nem fűnyíró elven csökkentenék, hanem „a szolgáltató intézmények működési módját, uralkodó magatartásmintáit, hétköznapi viselkedéskultúráját, anyagi és erkölcsi érdekeltségi rendszerét” változtatnák meg gyökeresen.
Nem csak gazdaság - oktatás
A programban szerepel még az „oktatás rendszer minden szintű, átfogó és gyökeres reformja”. Bár teljes részletességében ebben se mélyültek el, de szerepelnek benne olyan pontok, mint a Munkaügyi és Oktatási Minisztérium létrehozása, amely az oktatási intézményeket a „munkaerőpiac felé fordítaná”. Minden intézmény kimeneti eredményeit rendszeresen vizsgálnák, az oktatók fizetését pedig szintén teljesítmény-függővé tennék - minimum 20-25 fős osztálylétszám mellett. Csökkentenék a tanítók és tanárok képzésének számát, ám emelnék a mai gyatra színvonalat, és jelentősen megemelnék a pályakezdő tanerő fizetését. Végül összevonnák, így megalapítanák a járási önkormányzatokat, akik hatékonyabban tudnának gazdálkodni egy iskolával.
Az egyetemekre megemelt és összevont fejkvóta várna, ám ennek elköltését igen szigorú szabályokhoz kötnék, és rendszeresen ellenőriznék - valamint szétválasztanák az egyetemek belső és külső irányítási rendszerét. A második Bokros-csomag véget vetne a diplomagyárak működésének is, és csak az erős diplomát adó intézményeket támogatná. Az egyéni diákok közül a gazdagabbakat jelképesen, a szegényebbeket jelentősen támogatná, ám mindkettőt csak akkor, ha tehetségesek lennének - és a legszegényebbeken kívül mindenkit jelentősen sújtana a tandíj.
(f
olytatása következik)