Sűrű felhők

A 8 éve tartó afganisztáni konfliktus 2009-ben gyökeres fordulatot vett - ám az irány egyik félnek sem kedvezett túlságosan. A tálibok, az al-Kaida, és a hozzájuk köthető kisebb szervezetek aktivitása és sikeressége rekordméretű volt: múlt évben több civilt és katonát öltek meg, mint az azt megelőző hét évben összesen, és öngyilkos merényleteik által okozott kár is ekkor volt a legjelentősebb. Ugyanakkor a legnagyobb veszteségeket is most szenvedték, amerikai robotrepülők több vezetőjüket meggyilkolták, és a céljuktól csak távolabb kerültek: Amerika újabb, több mint 30.000 főnyi katonát küldött a térségbe, amihez a NATO-is csatlakozott mintegy 10.000 fővel.

Az afgán lakosok hasonlóan szerencsétlen helyzetben vannak. Nem csak a különböző katonai akcióktól és merényletektől szenvednek egyre jobban, de politikai életben sem következett be a várva-vált változás. Miután Hamid Karzai jelenlegi, híresen korrupt államfő a 2009-es elnökválasztáson igen nagy csaláshoz folyamodott, és nem volt hajlandó belemenni egy „választási etikai kódex” aláírásába sem, kihívója, Abdullah Abdullah visszalépett a második fordulótól. Így viszont Karzai egyáltalán nem erősítette meg a hatalmát, sőt demokratikus támogatása is megkérdőjeleződött, ami csak tovább élezte a konfliktusokat, és újabb táptalajul szolgált a lázadóknak.

A nagy tárgyalás

Gordon Brown brit miniszterelnök még a választások előtt felvetette az ötletet, hogy össze kellene hívni Londonban egy Afganisztánra és tálibokra koncentráló csúcsértekezletet, amely talán megoldást találhat az áldatlan állapotokra. Bár Brown alapból egy, a nép támogatása által megerősített és nem megtépázott afgán elnökkel számolt, de a több mint hetven ország és civil szervezet részvételével tarkított nagy esemény így is komoly eredményeket szült - hazánk Balázs Péter külügyminiszterrel képviseltette magát.

Egyrészt megegyeztek abban, hogy az afgán biztonsági erőknek szépen lassan át kell venniük az ellenőrzést az ország felett. Az időpontról még mindig komoly viták folytak - Obama évértékelő beszédében például megerősítette a másfél év múlva kezdődő kivonulási terveket, míg Karzai 5-10 éves határidőről beszélt (az ország pénzügy önállóságát pedig 10-15 évvel későbbre helyezte). A számolást nehezíti, hogy nem tudni biztosat az afgán biztonsági erők jövőbeli nagyságáról, felszereltségéről és hűségéről. Egyes számítások szerint az év végére már háromszázezren lesznek, mások szerint viszont a kétszázezret sem érik majd el. Annyi biztos, hogy felszerelésük jelenleg silány, és a deportálás sem kirívó, de Karzai tervei szerint mindez változni fog.

Sokkal nagyobb jelentőségű, hogy most nemzetközi támogatást kapott Karzai azon ötlete, hogy a helyzetet tárgyalásokkal oldják meg, amelynek alapja, hogy a tálibokat bevonnák a politikába és kormányzásba. Ehhez Karzai szerint feltétlen szükség lenne arra, hogy a tálib foglyokat elengedjék, és a tálib vezetőket kihúzzák a feketelistákról, ám erről amerikai illetékesek hallani sem akarnak. Abban azonban nagy az egyetértés, hogy egy nemzetközi alapot hoznának létre 500 millió dollárnyi tőkével, amelyből a leszerelt tálibokat juttatnák pénzhez és munkához (elsősorban az infrastruktúra helyreállításában), hogy képesek legyenek visszailleszkedni a társadalomba.

A nemzetközi közvéleményt döntését valószínűleg megerősítette az a pár hetes jelentés, amit többek közt az afganisztáni főparancsnok, Stanley McCrystal tábornok jegyzett: ez alapján nincs esély arra, hogy konfliktust tisztán katonai eszközökkel megoldják. Az viszont némileg megingatja a nemzetközi bizalmat, hogy Karzai tervei szerint a Nyugat nem lenne közvetlenül bevonva a tárgyalásokba. Bár Amerika megerősítette, hogy az egyeztetések során a vezérfonalat az afgán kormánynak kell felvennie, de sokan szeretnék közvetlenül hallani, hogy mit ígér a táliboknak az a Karzai, aki újraválasztása után sem hozta meg az általa is sokat hangoztatott anti-korrupciós intézkedéseket (ezeket ma ígérte meg újra).

Várva a válaszra

Bármi lesz is a tárgyalások kimenetele, az eredményt nehéz lesz beadni a közvéleménynek, ugyanis a lázadók a közelgő tárgyalások hírére sem hagyják abba támadásokat. Az előző héten három öngyilkos merénylőt küldtek Kabulba, akik akcióját egy fegyveres támadás is megfűszerezte: a végeredmény három afgán katona és két civil halála, valamint 71 sebesült - a merénylők halálán felül. Ma pedig fegyveresek intéztek támadást Helmand tartományban, Afganisztán legveszélyesebb vidékén - a támadást visszaverték.

Ezeket megtorlatlanul hagyni nem lehet, ám nagyban segíthet az, hogy sok elemző szerint a tálibok enyhén szólva sem szimpatizálnak az al-Kaidával és esetleges hatalomra kerülésük során kíméletlenebbül űznék ki őket, mint ahogy Amerika most próbálkozik. Így egy egyezség során közösen tudnák az al-Kaidát, és minden más kisebb terrorszervezetet kiűzni az országból, akikre minden merényletet könnyen rá lehetne fogni - így a közvélemény is megnyugodhatna.

Hogy lesz-e egyáltalán tárgyalás, az azonban kérdéses. A pakisztáni tálibok megkapták az üzenetet, és a szóvivőjük szerint „hamarosan” válaszolnak majd. Előzőleg a tárgyalási feltételük az volt, hogy a külföldi katonák hagyják el az országot, de nem valószínű, hogy tartani fognak egy ilyen teljesíthetetlen követelést. Már csak azért sem, mert a terepen dolgozó szakemberek szerint mindkét fél emberei belefáradtak már az öldöklésbe - inkább békét akarnak.