Darwin, aki az 1859-ben megjelent A fajok eredete című munkájában vezette le, hogy az emberek közös őstől származnak, az Európában a férfiak között legelterjedtebb genetikai típusba, az úgynevezett R1b haplocsoportba tartozik.

"Az R1b haplocsoportba tartozó férfiak azoknak a cro-magnoni embereknek egyenes ági leszármazottjai, akik harmincezer évvel ezelőtt érkeztek Európába. Megjelenésük a neandervölgyi ember eltűnésének előhírnöke volt" - fogalmazott Spencer Wells, a Föld eredeti benépesítését vizsgáló genográfiai projekt igazgatója.

Ismertetése szerint DNS-mintát vettek Chris Darwintól, a nagy angol természettudós 48 éves ükunokájától, aki Sydney külvárosában él. A genetikai "időutazás" kimutatta, hogy Darwin távoli ősei 45 ezer évvel ezelőtt hagyták el Afrikát, majd ötezer évvel később, valahol Irán mai területén vagy Közép-Ázsia déli részén új ág vált ki ebből a csoportból. "A következő mutáció, amely egy új genetikai ág alapját képezte, 35 ezer évvel ezelőtt alakult ki a férfiakban, mielőtt az adott csoport nyugat felé, Európába vette volna az irányt" - magyarázta Spencer Wells.

Hozzátette, hogy az Anglia déli részén élő férfiak 70 százaléka tartozik az R1b haplocsoportba, Írország és Spanyolország némely vidékén ez az arány meghaladja a 90 százalékot.

Chris Darwin, aki Charles Darwin fiának, a csillagász George-nak a dédunokája, 1986-ban érkezett Ausztráliába. Túravezetőként keresi kenyerét a Sydneytől délre fekvő Blue-hegység Nemzeti Parkban. Az anyai ágon öröklődő úgynevezett mitokondriális DNS tanúsága szerint egy olyan asszonyra vezetheti vissza származását, aki a Kaukázus-hegységet átszelve érkezett a Fekete-tenger környéki sztyeppékre.

"A genogáriai program rendkívül fontos, hiszen segítségével megismerhetjük az emberiség igaz történetét, azt, hogy miként vándoroltunk szerte a világban, és hogy mindannyian egy kis csoport férfi és nő leszármazottai vagyunk, akik egykoron Afrikában éltek" - emelte ki Chris Darwin.