Gyurcsány posztja

Lassan ahhoz is hozzászokunk, hogy egy-egy újabb gyurcsányi okosságot már csak világháló segítségével ejthetünk el. Ex-prájmunk friss blogbejegyzése azonban a legfelkavaróbb offline-érintkezés hiányát is képes pótolni.

Gyurcsány ebben a lényeget tekintve arról értekezik, hogy az általa 2007 derekán még az ’56-os forradalomban játszott szerepéért is pártfogolt Horn Gyulánál – ha tévévitáról van szó – már csak egy ember gyávább. Az, aki neki elődje, Hornnak meg utódja vala.

Orbán Viktor ugyanis, miután 1998-ban a nyilvánosság egyetértésével végül is kijárta, hogy a televíziónézők milliói előtt szócsatázhasson a vitától végig elhatárolódó kihívottjával, s végül közel akkora verbális kokit pattintott a fejére, mint egy ciklussal odébb Meggyesiére – legalábbis Gyurcsány szerint – most nem kisebb gyávaságról tesz tanúbizonyságot.

Őszöd őszintéje amondó, ha az jobbközép szekértábor vezére végül nem szánja rá magát egy Mesterházy Attilával való nyelvelésre, nemcsak, hogy nem bevállalós, de „úgy gondolkodik és úgy viselkedik, mint egykoron Horn". Vagyis „számol, kalkulál és nem akar kockáztatni.”

Navracsics (ri)posztja

Na, ezt már Navracsics Tibor se hagyta szó nélkül. A narancsos frakció vezetője Gyurcsányénál picit nyúlfarknyibb, ám a legkevésbé sem nyúlszívű ri-posztjában nemcsak csigavért csorgat a pártja által gyakran a gyűlölet karmestereként elismert Fletó fejére, de azt is ráolvassa, hogy ő vala, aki miután nyilvánosságra került „a beszéd”, (tudják, az őszödi), a leggyávább és legszánalmasabb verbális menekülést mutatta be a huszadik és huszonegyedik századi magyar politikában.

A blog a nyilvánosság egészen új formáját teremti elő – szokás mondani. A bloggerek nemcsak a hírfolyam hergeléséból veszik ki részüket, hanem egyre inkább a tematizációból, a média napiparancsának kiosztásából is. Navracsics például vadonatúj értelmezési mezőbe helyezi a már elaggottnak hitt Gyurcsány-Orbán relációt azáltal, hogy a szokásos „ki a fasza gyerek” kontextus helyett gyávaságos viszonylatban beszél róluk.

Ezért nem lényeg sem az, hogy a magát a hazai termékkör hívének valló Orbán (aki valamilyen fura oknál fogva a színmagyar iwiw helyett a „multináci” facebook-ot választotta virtuális otthonául), miért Navracsiccsal üzen ahelyett, hogy maga válaszolna Gyurcsány felvetésére. Sem pedig az, hogy épp amaz követeli a televízióba Orbánt, aki tavaly márciusi kapitulációja óta 1, azaz egy alkalommal sem kacsintott vissza a képernyőn.

A lényeg ugyanis, hogy a kampány dübörögjön, a blogok meg berregjenek.