"A közbiztonság nagyjából ugyanolyan, mint a földrengés előtt, de ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy biztonságban vagyunk" - rendszerint ezzel a mondattal kezdi az újonnan érkezőknek tartott eligazítást az egyházi segélyszervezeteket összefogó ACT Alliance illetékese, Sicko Pijpker. A holland szakember, aki egyebek között Koszovóban és a szudáni Dárfúrban szerzett tapasztalatokat, úgy véli, hogy a január 12-i katasztrófa óta a helyzet stabil, de a feszültség egyre növekszik és bármilyen apró szikra fellobbanthatja az erőszak lángját.

A karibi térséget bemutató útikönyvek általában egyetlen rövid fejezetben foglalkoznak Haitivel. Ebben azt a tanácsolják az utazónak, hogy kerülje el az országot. Az 1986-ban véget ért diktatúrát követő hosszú, véres és zűrzavaros átmeneti időszak után 2004-ben az ENSZ lényegében gyámság alá vette Haitit. A világszervezet közel tízezer katonával teremtett viszonylagos rendet. A fővárosban, Port-au-Prince-ben például 2007-ben egy három hónapig tartó hadművelettel elfoglalták a szervezett bűnözés országos központjának számító Cite Soleil kerületet, egy hatalmas nyomornegyedet, de az amerikai külügyminisztérium diplomáciai védelmi szolgálata (Bureau of Diplomatic Security, DS) még egy tavalyi jelentésében is kritikusnak minősítette Haiti biztonsági helyzetét.

Nem csak Sicko Pijpker int fokozott óvatosságra. Port-au-Prince-ben és környékén, a földrengés sújtotta övezetben nemzetközi civil szervezetek egész sora telepedett meg. Mindegyiknél dolgozik úgynevezett biztonsági tanácsadó, akinek az adott szervezet bázisáról a "terepre" induló segélymunkások kötelesek jelenteni, hogy hová mennek, mi a programjuk és mikorra tervezik a visszatérést. Egyedül nekivágni a milliós nagyvárosnak tilos, gyalog közlekedni - különösen sötétedés után - csoportosan sem ajánlott.

A biztonsági főnökök megosztják egymással az információkat, és egy közös hálózat kifejlesztésén dolgoznak. Valamennyien úgy vélik, hogy az erőteljes katonai jelenlét ellenére hirtelen és gyorsan felborulhat a rend. Az összesített adatok szerint a segélyosztások nagyjából 10 százaléka "problémás". Előfordult olyan is, hogy az "esemény" biztosítására kivezényelt haiti rendőrök fordultak a sátrakat osztó külföldiek ellen. Sátrat akartak szerezni a rendőrök is. "Ilyenkor egy dolgot lehet tenni: futni" - hangsúlyozza Pijpker.

A földrengést követő sokkos állapot lassan oldódik, és félő, hogy a gyász hetei után a harag időszaka következik. A világméretű segélyakció vontatottsága miatt egyre ingerültebb a lakosság, főleg a hajléktalantáborokban lakó tízezrek, akiket manapság már fényképezni sem tanácsos a várható méltatlankodás miatt, különösen nem fürdés vagy mosás közben.

A fővárosban és térségében egész kerületeket és településeket romba döntő földrengés után a magánterület fogalma gyakorlatilag értelmét vesztette. A kőkerítések például csaknem mindenhol ledőltek, és sokáig mindenki ott aludt, evett, ivott, élt, ahol tudott. Közel egy hónap után viszont a rendkívüli helyzet fokozatosan mindennapossá válik, az adománysátrakból és a rögtönzött kunyhókból családi otthonok lesznek, és lakóik megkövetelik a magánterület szentségének tiszteletét.

Az MTI-nek nyilatkozó szakértők szerint a haiti építőipar kapacitása jelenleg legföljebb évi néhány ezer lakás felépítésére elegendő, az újjáépítés ezért várhatóan hosszú évekig eltart majd, hiszen lakások tízezrei semmisültek meg. Az ENSZ még formálódó tervei szerint Port-au-Prince térségében 5-6 óriástábort építenek fel, a nemzetközi szabványoknak megfelelő nagyságú lakhelyekkel, víz- és egészségügyi ellátással. A helyzet ebből a szempontból tehát várhatóan javul majd, de még a tervek végelegesítéséig is hetek telhetnek el.

Kiszámíthatatlan, hogy időközben mi történik. Az elégedetlenség jelei sokasodnak. A múlt héten több tüntetést is tartottak a haiti fővárosban a segélyek elmaradása miatt és a korruptnak tartott helyi hatóságok ellen. Nem sokat segít a külföldi katonák magatartása sem. A jelenleg 13 ezer fős amerikai erő jelenléte kifejezetten félelmet keltő; a tengerészgyalogosok a segélyosztásokat hatalmas terepjárókkal biztosítják, és a járművek tetejére szerelt géppuskát a sorban állókra szegezik.

Mindeközben állandó a földrengésveszély és romlanak a közegészségügyi állapotok. Például napról-napra több a szúnyog, ami súlyos betegségek megjelenésével fenyeget, és nagy a kockázata a járványok kialakulásának az elégtelen vízellátás és a kórházakban tapasztalható zsúfoltság miatt.

Egyes szakértők szerint elsősorban az utóbbi gondokra kellene koncentrálni, és akkor szinte automatikusan javulna a közbiztonság. "Túlbecsülik a kockázatokat a külföldi támogatók, ami a segélyezés, az újjáépítés és a fejlesztés rovására fog menni. Vannak kormányok, amelyek a Haiti megsegítésére szánt összeg többségét saját hadseregük helyi műveleteire fordítják. Mi marad így a haiti népnek?" - kérdezte az MTI-nek nyilatkozva Prospéry Raymond, a Christian Aid segélyszervezet haiti főképviselője.