Pedig alapjában véve minden pártnak van egyfajta programja. Lehet, hogy az egyik kidolgozottabb, mint a másik, de létezik, megfogható, kézbevehető. Jelenleg Bokros Lajos az egyedüli, aki szinte költségvetési tételenként írta meg programját, ám az ő elképzelései sem vázolnak világos jövőt a választónak. Aki az MDF-re kíván szavazni, jelenleg nem tudja mire szavaz. Bokros csupán egy szürke könyvelő, aki kiadás-bevétel alapú programot vázolt, és várja a választók nagy ovációját. Csakhogy a választók nem egy főkönyvre akarnak szavazni, hanem a jövőre. A jövő pedig nem csak számokból áll, spirituális részei is vannak.

Ebben a hihetetlenül válságos állapotban, mikor a magyar nemzet hosszú évek óta tartó megosztottság után valóban ki van éhezve az egységre, mikor ehhez elég egy ló néhány nyertes versenye, vagy egy tinikből álló fociválogatott sikere, akkor nem lehet csupán számokkal, meg financiális adatokkal programot hirdetni.

Ilyenkor vízió kell. A jövőbe vetett hit és remény. A bizonyosság, hogy azért dolgozunk majd, hogy jobb legyen. És a bizonyosság, hogy akik elrontották, (rosszabb esetben ellopták, ami a mienk), többé ne nyúlhassanak a kormányrúdhoz.

Orbán nagyon egyedül van

Bármilyen nehéz kimondani, (de a két kampánystartéga-zseni, Wermer András és Bruck Gábor is egyetért ebben) Orbán Viktor az egyetlen, aki megfogható és elképzelhető jövőképet vázolt fel. Ugyan a tartalom még mindig kevés, de mint már jeleztük, a programot nem fogja senki elolvasni.

A kampányban világos üzenetre van szükség, amihez a program adja a hátteret. Orbán Bruck szerint azt üzente: „az ember sikerre van programozva. Arra, hogy mindig felfelé haladjon. Az anya ösztönösen azt akarja, hogy az újszülött felnézzen, felüljön, felálljon, elinduljon, felmásszon a szociális létrán, fel a Mont Everestre, a Holdra, a Marsra. Erről szól az élet, és a kultúra mutatja meg, hogyan juthatunk egyre feljebb. Ez egy valódi kulturális kód, és ha Orbán ehhez akarja igazítani a politikát, igaza van.”

Ezzel szemben Mesterházy Attila nem üzen semmit. Ami átjött eddigi kampányából, hogy a újra szembe akarja állítani a jobb meg baloldalt egymással, mintha ellenségek lennének – emlékezzünk az orvosokat megbántó kijelentésére.

Szellemi sivatag

Más kérdés, hogy sem a Fidesz, sem az MSZP nem mutat fel olyan értelmi színvonalat, amivel el lehet juttatni az üzeneteket a szavazóknak. Egyik pártban sem tűnnek fel olyan szellemi magaslatok, ami hihetővé tenné az elképzeléseiket, de ami még fontosabb, ami miatt érdemes lenne felnézni rájuk. Gyurcsányra felnéztek, mert okos ember volt, aki jövőt álmodott, aki buzdított, reményt keltett és mindezt át is tudta adni. (Igaz, hogy ebből semmi nem valósult meg, és saját szavaival élve is átverte a választókat, de ez most más kérdés.)

Orbán mögött nagy üres halmaz van. A pártból csak Cser-Palkovics Andrást meg Szijjártó Pétert látjuk, de az ő látványuk inkább elbizonytalanítja a legbuzgóbb fideszes szavazókat is, semmint a felnézés érzését adná meg számukra. Persze nem lehet azt mondani, hogy nincsen fideszes értelmiségi holdudvar. Hiszen Pálinkás József vagy Tölgyessy Péter megszólalásai nem kerülhetők meg. De ők nem párttagok, (már) nem politikusok. A gond pedig éppen az, hogy a Fideszen belül, a párt nagyreményű politikusai nem tudnak olyan szellemi teljesítményt mutatni, ami elegendő lenne egy kampányban. Talán az egyedüli kivételt Kósa Lajos jelenti, akinek humoreszkjei Kuncze Gábor poéngyárához mérhetők.

A baloldal ugyanezzel a problémával küzd. Szavazna a baloldali szavazó, ha látná, hogy mit ajánlanak neki. De nem látja. Mert csak a Fidesz pocskondiázását látja, meg a különféle helyeken megjelenő, Gyurcsányt rosszul utánzó Mesterházy Attilát. A párt jövőképéről nem tud semmit, ahogy a jövő baloldali politikusairól sem. Sajnos a szocialista párt kampánya a személyi ellentétekről szól, hogy ki hányadik legyen a listán, ki-kinek az embere stb. A kampányban esetlegesen megjelentethető szellemi többlet, vagy a megújulásra kész baloldali párt eszménye csak egy fing a könnyű szélben.

És akkor még nem szóltunk a tuti befutó helyen lévő Jobbikról, akiről mindenki csak két nevet tud, miközben lesz vagy 20-30 helyük a törvényhozásban.

Nehéz belátni, de ha olyan lesz a jövő politikusainak szellemi potenciálja, mint amit jelenleg a kampányból kiolvashatunk, akkor nagy bajban vagyunk.