Elvárható-e az állampolgártól, hogy időről-időre korábbi lakhelyén is ellenőrizze, nem érkezett-e véletlenül fizetési felszólítás valamely parkolási társaságtól? Természetesen nem, ám ettől még tény: önhibáján kívül akár az autójába is kerülhet egy mikulás csomagban kapott büntetés, amelyről véletlenül valamikor megfeledkezett…

A történet

A Budapesti Önkormányzati Parkolási Kft. (BÖP) 2007 decemberében beperelt egy (cikkünkben neve elhallgatását kérő) autótulajdonost, mert szabálytalanul parkolt valahol Budapesten és nem fizette be a szélvédőre tűzött csekken szereplő összeget.

A parkolási társaság 2007 végén a szokásos módon (fizetési meghagyásokkal bombázva a kocsi tulaját) indította meg eljárását, egyetlen apróságtól eltekintve: a felszólításokat, értesítéseket 2007 decemberétől 2009 késő őszéig egy olyan vidéki címre postázta, ahol 2007 októberétől már hivatalosan sem lakik a kocsi tulajdonosa. Az autósnak címzett leveleket a szóban forgó faluban lakó ismerősök, vagy épp ismeretlenek vették át – vélhetően jó szándékkal, de tökéletesen jogtalanul.

Ez azonban már csak akkor derült ki, amikor az önkormányzat – immár az autós ma is élő címére küldött levelében – ez év elején arról értesített, hogy a kocsit a tartozás fejében, végrehajtási eljárás keretében lefoglalja. Az autó tulajdonosa, egy fiatal hölgy állítja: ez volt az első levél, amit a BÖP a valódi lakhelyére postázott, tehát az összes korábbi a régi, már rég nem élő címére érkezett.

A bíróságon az ingyenes jogszolgálati megbízott azt javasolta, írjon egy kézbesítési vélelem megdöntése iránti kérelmet, ami nagyjából arra jó, hogy az illetékes bírót meggyőzheti arról, hogy az eredetei eljárás jogszerűtlen volt, s az elrendelheti az ügy újabb, ezúttal már szabályos lefolytatását.

Miután ezt megírta, ám a postától nem érkezett vissza a tértivevény, ismét besétált a bíróságra, ahol egy kollega arról tájékoztatta, hogy a beadványt ugyan megkapták, de azt egyetlen felszólítás esetében tudják csak figyelembe venni. Abban, amelyiket egyik falubeli sem vett át. A többi ötnél nincs miről beszélni – mondta, de azt tanácsolta, írjon egy újabb kérelmet, ezúttal ún. perfelújításit.

Versenyfutás az idővel

Mindeközben a hölgy megpróbálta leállíttatni a végrehajtási eljárást, hogy a fizikailag még nála lévő autóját a lefoglalástól megmentse, ám a végrehajtásért felelős kerületi önkormányzatnál elutasították, mondván, forduljon a parkolási társasághoz, hogy tisztázzák az adminisztratív félreértést. Fordult… Levelére a BÖP vezetője azt válaszolta, nem tudják figyelembe venni a panaszát.

Újabb, ezúttal a Fővárosi Ítélőtábla egyik „atyaúristenéhez” küldött kérelem után az állás a következő: még ha a szerencsétlenül járt hölgynek sikerülne is elérnie, hogy a bíróság újratárgyalja az ügyet, a végrehajtási eljárás (naná!) szinte biztosan gyorsabb, mint a bírósági, vagyis az autót az önkormányzat nagy valószínűséggel elárverezi, mire kiderül, hogy jogtalan volt az egész hercehurca.

De ez még semmi. A hölgy a szóban forgó autónak hét éve tulajdonosa, tehát az ügy alapját képező szabálytalan parkolás idején már rég övé volt a jármű. A kocsit körülbelül öt éve a hölgy édesapja tartja üzemben, ám a lánya maradt a tulajdonos. Legalábbis eddig azt hitte… A Budapesti Önkormányzati Parkolási Kft. nemrég közölte vele, hogy az ő nyilvántartásában az édesapa szerepel mint birtokos, annak ellenére, hogy a hölgy erről sehol, senkinek nem nyilatkozott.

S akkor egy utolsó, az ügyet végképp érthetetlenné facsaró csavar. A végrehajtási eljárást folytató önkormányzati cég nem is azt az autót akarja lefoglalni, amelyikkel a szabálytalan parkolás történt, hanem egy másikat, amely ugyan valóban az édesapa nevén van, de amelynek az égvilágon semmi köze nincs a történethez. Mondván, végig az apa nevén futott az eljárás, s vele szemben nyerték meg a pert.

A kocsi fizikailag még a családnál van, ám hivatalosan már nincs nevükön. Mint a hölgy elmondta, ha arra kerülne a sor, hogy a végrehajtó megjelenne, hogy elvigye az autót, inkább kifizetné az önhibáján kívül mára több mint százezer forintra duzzadt bírságot, csakhogy a napi szinten, munkaeszközként használt autó náluk maradjon.

Ki és miért (nem) ellenőrzi a belügyi nyilvántartást?

Az egész történetben az a legszebb, hogy a BÖP illetékesének, már ha szorult volna bele némi jóérzés, körülbelül öt percébe került volna, hogy megfogalmazzon egy típuslevelet, amelyben a végrehajtási eljárás felfüggesztését kéri az illetékes önkormányzattól. Nem leállítását, felfüggesztését. Mégpedig arra az időre, amíg ki nem derül, jogos-e az autó tulajdonosának panasza.

A hölgy ugyanis nem az ügy jogosságát, hanem az eljárás szabályszerűségét vitatja. Miért nem köteles a bíróság az elé tárt állami adatokat ellenőrizni? Ha megtette volna, az eljárás során kiderült volna a címváltozás. Hogy fordulhatott elő, hogy "véletlenül" épp az az egyetlen levél érkezett a hölgy valós címére, ami már a parkoló társaságnak konkrét haszonnal kecsegtetett? Még egyszer: állami-önkormányzati szervekről és állami adatbázisról van szó.

Amire jelen állás szerint számítani lehet: ha sikerül a végrehajtást annak lefolytatása előtt felfüggesztetni, és a bíróság is úgy ítéli meg, hogy rossz címre kerültek a felszólítások, újratárgyalhatják az ügyet. Az, hogy eredendően jogos-e a parkolási cég követelése vagy sem, csupán ez esetben derülhet ki.

A család ügyvédje mindenesetre nem sok jóval bíztat. Úgy véli, bár a bíróság kezében van a döntés, nincs olyan jogszabály, amely kötelezné arra, hogy egy ilyen esetben hozzájáruljon a perújításhoz.

Addig is, amíg a Fővárosi Ítélőtábla meghozza határozatát, a hölgyre és családjára bizonytalanság, kétségek és a legrosszabb esetben anyagi szankció vár. A Budapesti Önkormányzati Parkolási Kft-re a jelek szerint semmi.