Jelentős kockázatokat rejt a költségvetésünk – állapította meg az IMF és az Európai Unió szakértője is. Igaz, ezt már tudtuk a költségvetés benyújtásának pillanatában, hiszen a (magyar) Költségvetési Tanács is ezzel kezdte a 2010-es büdzsé bírálatát. Mindazonáltal fontos figyelmeztetés ez a jelenlegi és a következő kormánynak is.

Persze ettől még nem kel remegő térdekkel a jövőbe tekintenünk. Nincsen semmi veszve. Legfontosabb ugyanis, hogy mind az IMF, mind az unió határozottan kijelentette, szerintük tartható a 3,8 százalékos hiánycél. Ez persze lehet hogy nem vigasztal sokakat, hiszen ettől a magyar gazdaság még stagnál, sőt inkább szűkül.

Miért lényeges mégis?

A környező országok mindegyike magasabb hiánycéllal kalkulál, mégsem figyelmezetik őket a külföldi szervezetek. Miért csak velünk ilyen kemények? Több okból is. Egyrészt a környező országok gazdaságai jóval stabilabb hajóként futottak rá a válság zátonyaira. Mi örülhettünk, hogy nem törtünk ketté. Most minden lehetséges fiskális eszközt be kell vetnünk, hogy egybetartsuk a lélekvesztőnket. Ehhez ez egyik legbiztosabb út a szigorú hiánycsökkentés. Magyarán a stabil államháztartás miatt kell a szigor.

Másik ok a befektetői bizalom visszaszerzése. Az elmúlt évek (főleg a Gyurcsány-Veres duó működése) jelentősen rontották a megítélésünket. A 2006-ban a választások megnyerése miatt elszaladó államháztartási hiány (8 százalék), és az akkori botrányosan rossz gazdasági előrejelzések, (amiket a Fidesz direkt adattitkolásnak minősített) megrendítették az állampapírokba fektetők hitét a magyar kormányban – és a magyar gazdaságban. Ezt a hitet vissza kell szerezzük.

És itt a válasz arra, hogy miért kell nekünk különösen odafigyelnünk és betartani a vállalt 3,8 százalékos hiányt. Hiszen a környező országok vezetése nem játszotta el a bizalmat, és nem költött el marhaságokra súlyos milliárdokat, míg viszont igen. Most vissza kell kerülnünk a befektetők látóhatárára, ehhez pedig folyamatos kiegyensúlyozott és szigorú gazdaságpolitikai kell.

Éppen ezért jó hír, hogy az IMF és az unió is kijelentette tartható a költségvetés. Ha a kormánynak nehezebben is, de e két független szervezetnek biztosan hisznek a befektetők. Jóleső profizmust mutat Oszkó Péter kijelentése, aki leszögezte, hogy az IMF-fel és az unióval folytatódik a szoros együttműködés. Ez azt jelenti, hogy mindkét szervezet folyamatosan ellenőrzi a magyar pénzügypolitikát. Azaz nem engedik, hogy elszálljon a költségvetés – választás ide vagy oda.

Mik a jelentős kockázatok?

A Költségvetési Bizottság szerint az alultervezett kiadások és a túltervezett adóbevételek rejtenek kockázatokat. Az ellenzék és a piaci elemzők egy része a költségvetésben (egyelőre) nem megjelenő, de később valószínűleg belekerülő állami vállalatok adósságkonszolidációját mondják, az IMF pedig a nagy adósságállományra figyelmeztet. Van tehát kockázat bőven. Igaz, Bajnaiék viszonylag jelentős tartalékokat hagytak a költségvetésben éppen az ilyen esetekre. Ezek a tartalékok léphetnek most elő főszereplővé. Ha elegek lesznek a költségvetés finanszírozására, akkor félig-meddig hátradőlhetünk. Oszkó Péter azonban célzott rá, hogy a tartalékokat bizony be kell fagyasztani - magyarán tényleg szükség lesz minden fillérre.

És akkor még nem beszéltünk a világgazdasági bizonytalanságokról, az inflációról, a munkanélküliség alakulásáról, a váratlan eseményekről (pl. belvizek, árvizek), a forint árfolyamáról, vagy akár a budapesti értéktőzsde teljesítményéről.

Egyelőre annyi látszik, hogy a külföldi befektetők bizalma visszatérni látszik. Ezen nagyot dobott az IMF és az uniós képviselő pozitív nyilatkozata is. Ha pedig a Fidesz is folytatja ezt az utat, akkor valóban jó irányba mozdulhat az állami pénzügypolitika. A kérdés csupán az, mikor tudunk végre - több mint négy év megszorítás után - kicsit kiengedni?