Új elnök, új irány - a régi gáz

Viktor Janukovicsot hivatalosan február 25-én iktatják be hivatalába, ám az ország már most gyökeresen új irányt vett. Többek közt Janukovics kihívóját, Julia Timosenko miniszterelnököt minden erővel próbálják eltávolítani a posztjáról - de olyan események is történnek, amely az egész kontinens - sőt a fél világ - eseményeit befolyásolhatják. Természetesen ismét a világ mozgatórugójáról, vagyis egy energiahordozókról - pontosabban a földgázról van szó.

Janukovics azt már bejelentette, hogy Oroszország 2017 után is használja a Krím-félszigeten lévő katonai bázisát - amiről az előző elnök igencsak ellentétes véleményen volt. Sőt lekerült a NATO-hoz való csatlakozás terve is (amit egyébként az ukrajnaiak többsége sem támogatott), helyette az elnök Moszkva elképzelését favorizálná, ami egy új európai biztonsági rendszer létrehozásával kacérkodik, megkérdőjelezve a NATO ez irányú létjogosultságát. Azonban mindez a lépés csupán előkészület a nagy üzlethez: a gázpiac és gáztranzit megreformálásához.

Mert mondjanak bármit is a helyi politikusok, az igazi hatalmat Ukrajnában a gáz adja. Julia Timosenko miniszterelnök - becenevén gázkirálynő - vagyona és befolyása is gázból született, valamint a mögötte álló oligarchák is a gázból szerezték milliárdjaikat. Csakhogy Janukovics mögött is oligarchák állnak, így törvényszerű, hogy egy elnökváltás során át kell alakítani gázpiacot is, hogy a saját támogatók képesek legyenek gázhoz, vagyis befolyáshoz, pénzhez és hatalomhoz jutni. Janukovics ezt már meg is kezdte:

A nagy átalakulás

Janukovics a fenti intézkedésekkel már épp eléggé hangoztatta az oroszok felé való baráti viszonyt, azonban Ukrajna lakosságának csak a fele szívleli a nagy keleti szomszédot, a másik fél a nyugattal szimpatizálna. Mivel Janukovics kampányában is hangoztatta a két fél újraegyesítésének reményét, és azt is képes felfogni, hogy egy túlzott orosz-orientáció akár komoly belháborúhoz is vezethet, így a gázpiacot úgy kívánja átalakítani, hogy az orosz barátok, a nyugat-barátok, és a patrióták is megnyugodjanak.

A tervek szerint az ukrán tranzitvezeték-hálózat egyharmadát eladnák az Oroszoknak (Gazprom), egyharmadát az EU-t képviselő franciáknak (E.On Ruhrgas és a Gaz de France), a maradék egyharmad plusz egy részvényt pedig megtartanák maguknak. Ez Ukrajnának biztosan jó lenne, hisz a bejövő milliárdokkal le lehetne szorítani a katasztrofális nagyságú államháztartási hiányt, visszafizetni az IMF-hitel egy részét, vagy összehozni egy gazdaság élénkítő csomagot - ami rá is férne a vergődő gazdaságra. Ráadásul a gáztározók és a gázvezeték-hálózat felújításának és karbantartásának a díját is el lehetne harmadolni.

Oroszország számára inkább jó, mint rossz a felajánlás, nagyjából 2:1 arányban. Egyrészt pozitív, mert Oroszország már évek óta részesedést akar szerezni az ukrán gázpiacból, amit az előző kormány a túlzott orosz befolyástól tartva kizárt. Ezáltal elkerülhetőek lennének a tavalyihoz hasonló az orosz-ukrán gázháborúk, és kikerülhetőek a fizetési nehézségek - valamint tovább nőhetne a Gazprom befolyása.

Szintén pozitívum az ajánlat költségcsökkentő ereje - vagyis hogy a franciák is beszállnának a keretbe. Ugyanis bár a Gazpromnak hatalmas tervei vannak, anyagi lehetőségei koránt sincsenek meg erre: a cég adóssághalmaza a válság során tovább növekedett, miközben bevételei - részben a gáz árának világpiaci csökkenése miatt - lényegesen csökkentek. Ráadásul a jelenlegi gázvezeték-hálózata is kiöregedőben van: hatalmas a tranzit során fellépő gázveszteség, és egyre gyakoribbak a berobbanások is. Ennek felújítása viszont irdatlan összegbe kerül, ám Oroszország nem szándékozik rubelmilliárdokat önteni a Gazpromba - sőt, nemrég az állam által támogatott fejlesztési költségek lefaragását jelentett be.

Annyiban viszont nem lenne jó az oroszoknak a francia (EU-s) befolyás az ügyletekbe, hogy az roppant mód megnehezítené a gázvagyon magánzsebekbe való juttatását, ami viszont a gáz-hatalom nagy részét adja. Az EU-nak viszont pont ez a figyelő szerep érne meg majd minden költséget: elvégre ha átláthatóbbá nem is lehetne tenni a rendszert, de beláthatóbbá igen, ami nagyban növelné az érdemi beavatkozások esélyeit, és a kitörni vágyó gázháborúk megakadályozását. Ez pedig egy roppant fontos szempont, hisz Európa nagy része az orosz gáz segítségével jut energiához - amihez jelenleg kizárólag Ukrajnán keresztül vezet út.

Magyar vonatkozás

Ukrajna megkerülését célozza mind az orosz kútfőből érkező Északi- és Déli Áramlat, mind az EU-s elméktől érkező Nabucco. Azonban eme konzorcium létrehozása nagy valószínűséggel keresztül húzná az egyik, de lehet hogy mindkét, hazánkat érintő óriásvezeték kiépítésének tervét. Ennek egyik oka a fent említett finanszírozási gondok: a Déli-Áramlat az eddig becslések szerint 24 milliárd euróba is kerülhet, és a Gazprom egyszerűen nem bír ekkora tőkével.

Ezért ha a problémákat meg lehet máshogy is oldani, mint Ukrajna kihagyásával, akkor miért ne lehetne azt a megoldás választani? - ami ráadásul sokkal olcsóbb. Elvégre a kívánt orosz befolyás tovább nő, elkerülhetőek a gáz körüli összetűzések, a Gazpromnak közvetlen befolyása lesz az általa szállított áru felett és az Ukrán gáz-szerep is csökkenne. Hasonló indok áll a Nabucco előtt, csakhogy ott megmaradt a legfontosabb: egy oroszoktól független gázvezeték létrehozása, amely még ma is sokat hangoztatott érdek, így szakértők szerint a projekt a konzorcium hibátlan működése esetén sem kerülhet veszélybe.

Szintén érdekes vonatkozás, hogy a Timosenko által kigolyózott, a magyar gázpiacon is komoly érdekeltségekkel rendelkező Dmitrij Filtrasnak - mint Janukovics mögött álló oligarchának - is komoly lehetőséget jelentene egy ilyen megállapodás. Ugyanis a gázvita kapcsán hozott döntés értelmében cége, az Emfesz már nem kapott nyomott értéken Ukrajnától orosz gázt - amit Magyarországon értékesített piaci áron - így érdekeltségeit át kellett terelni a Gazprom karjaiba. Azonban ebbe egy kis galiba is vegyült, így most a bíróságon folyik a hadakozás az Emfesz tulajdonjogáról. Mindenesetre egy ilyen konzorciumból újra megteremthetné vállalkozása alapjait.

Hogy a konzorcium létrejön-e, az még kérdéses, azonban az érdekeltségek találkozása alapján valószínűsíthető a pozitív kimenet. Természetesen ebbe még komoly beleszólása lehet Timosenkónak, és a mögötte álló hatalmaknak - valamint számtalan, a közvélemény számára ismeretlen tényezőnek.