A Szerencsejátékosok Érdekvédelmi Egyesületének vezetőjeként Abházi József két éve próbálja felhívni a közvélemény figyelmét a magyar szerencsejáték-automata üzlet tarthatatlan helyzetére. (A HírExtra a múltban többször is beszámolt, a sokmilliárdos üzletágban tapasztalható anomáliákról, lásd itt, itt és itt.)

Az úgymond „játék-gate”, amely – Abházi szerint– évi ezermilliárdos nagyságrendű (!) hasznot hoz a csalóknak, alapvetően egy az automatákba illegálisan szerelt kütyün alapszik, amelynek segítségével manipulálni lehet a gépekbe dobált pénz útját, végső soron a szerencsejáték törvényben meghatározott helyét is.

Azok az érdekcsoportok, akik ezt a kis szerkentyűt (mely lényegében egy hardver a hozzá tartozó szoftverrel – lásd az alábbi videót) évről évre több ezres nagyságrendben terjesztik a mintegy 30 ezer automatát üzemeltetők között, Abházi szerint nem csak az államot verik át és károsítják meg, hanem évi mintegy 800 ezer szerencsejátékost is.

Milliárdosok lettek

A játékosoknak ugyanis esélyük sincs nyerni olyan gépen, amelybe a szóban forgó kütyüt beépítették. „Bizonyos számú játék után elvileg minden gépnek vissza kéne adnia a bedobált összeg nyolcvan százalékát” – mondja Abházi. Ám ha buherált automatáról van szó – magyarázza –, akkor a bedobott összeget nem az APEH alá tartozó Szerencsejáték Felügyelet műszere regisztrálja, hanem a házilag beépített kütyü. Így értelemszerűen torzulnak az arányok, s ennek egyenes következménye, hogy se az állam, se a játékosok nem kapják meg azt a részesedést, ami a törvény szerint jár – mondja Abházi.

A jelenség persze nem új keletű. Olyannyira nem, hogy több mint két éve a Szerencsejáték Felügyelet is tud róla. De ha így van, miért nem történik semmi? Az érdekvédő szerint azért, mert ebben a sötét ügyben nagyon komoly politikai érdekek is jelen vannak.

Az államnak a mintegy 30000 magyarországi nyerőautomata után a befizetett adóból évente mintegy 40 milliárd forint bevétele van – hivatalosan, hiszen a Pénzügyminisztériumi kimutatásokban is ilyesforma összeg szerepel. Ezzel szemben Abházi állítja: a közel egymillió szerencsejátékos évente legalább ezermilliárd forintot „öl bele” a gépekbe, az állam markát tehát a mai 40 milliárd forint sokszorosának kellene ütnie, az átvert játékosokról nem is beszélve, akik csak papíron nyerik vissza a pénz 80 százalékát.

A maradék pénz pedig elcsorog valamerre, de hogy pontosan hová, kiknek a zsebébe, arról Abházi Józsefnek is csak elképzelései vannak. Állítja: itt nagyobb balhéról van szó, mint a sukorói telekügyletben és a BKV-botrányban együttvéve, s miközben egyesek milliárdos vagyonokra tettek szert, mások az életükkel fizettek a sérelmükre elkövetett csalásokért, például mert nem tudták fizetni az uzsorát.

Orion vs. NASA

Mit lehet tenni? Az érdekvédő a következő kormánytól haladéktalanul egy parlamenti vizsgálóbizottság felállítását, az 1991-ben létrejött és mára teljesen elavult szerencsejáték törvény átdolgozását, valamint egy a szerencsejáték-függők részére szolgáló rehabilitációs alap létrehozását sürgeti – utóbbit a játékból befolyt állami bevételből, valamint a csalóktól visszaszedett „piszkos pénzekből” finanszírozva.

Az évente másfél milliárd forintból fenntartott Szerencsejáték Felügyeletnél egy Orion tévéhez is jobban értenek, mint játékgépek mechanizmusához, miközben a csúcstechnológiával, valamint profi hackerekkel dolgozó csalók a „NASA-val azonos szinten működnek – mondja Abházi, és felteszi a kérdést: „Mit tett azért az állam, hogy a csalást kiszűrje?” Szerinte szerencsejáték törvény eleve úgy lett kitalálva, hogy magába hordozza a visszaélés lehetőségét, ha nem így lenne, nem 8-10 felügyeleti technikus látná el a közel 30 ezer játékgép ellenőrzését.

Nem csak egy legény van talpon

Egyébként a látszat ellenére nem Abházi József az egyetlen, aki a nyerő- (vagy nyelő?) gép biznisz visszásságai ellen küzd. Sőt, – igaz nem nagy számban, de – a magyar parlamentben is ülnek olyanok, akiknek nem tetszik a félkarú rablás.

A korábban szabad demokratákat, újabban a függetlenek „frakcióját” erősítő Gulyás József szintén elég régóta érdeklődik a több mint gyanús szerencsejáték-ügyletek iránt. Parlamenti felszólalásaiban, az épp aktuálisan regnáló pénzügyminiszterhez intézett szóban vagy írásban feltett kérdéseiben rendszeresen arról érdeklődik, miért nem izgatja az állami szerveket, a nyilvánvalóan törvénytelen gyakorlat.

Legutóbb éppen január 11-én, az Oszkó Péterhez intézett levelében, amelyben többek között arról kérdezi a pénzügyminisztert, az elmúlt években nyilvánosságra került információk ismeretében milyen intézkedéseket kezdeményezett a tárca? Indított-e átfogó vizsgálatot a költségvetés bevételi oldalát károsító csalások ügyében, s ha nem, miért nem? Milyen lépéseket tett, illetve kíván tenni a tárca az ellenőrzés technikai az ellenőrzés technikai elmaradottságának fejlesztése, a tíz éve szabványosított műszerek kijátszhatóságának elkerülése érdekében?