Elmélet és szükség

A magyar választási rendszer három fordulóból áll: az első a 176-szor 750 kopogtatócédula összegyűjtése. Ez az a forduló, ahol az indulók többsége elvérzik, ugyanis csak néhány pártnak van annyi aktivistája, tagja és támogatója, hogy miután mindenhol állított jelöltet, esélye legyen összeszedni a több mint százezres számot. Jelenleg - elviekben - ilyen párt lehet a Fidesz, az MSZP, a Jobbik, az MDF és az LMP. Bár vannak még olyan erők, akik jelentős mennyiségű kopicetlit képesek összegyűjteni - például a Tisztelet Társasága - ezek általában egy általuk favorizált politikai erőt támogatnak, és nem saját indulásra használják őket.

Azonban még ezen, országosan ismert pártok sem mindig járnak sikerrel kopogtatócédula-gyűjtésben. Információink szerint van olyan budapesti választókerület, ahol az MDF csak néhány darabot tudott összegyűjteni. A bajban bevált módszer, hogy nem csak az aktivistákat, párttagokat és magát a jelöltet mozgósítja a párt, hanem a hatályos törvényt furmányosan megkerülve - vagy azt áthágva - bérkopogtatókat fogadnak fel, esetleg bevetik a párt egyik emblematikus arcát, hogy ismertségével szerezzen cetliket.

A nagy nevek előttünk hevernek

Így kényszerült Herényi Károly, az MDF második embere arra, hogy személyesen, házról házra járja a körzetében lakókat. Ám volt olyan nap, amikor ő is csupán egyetlen szerzett cédulát tudott felmutatni. Hiába ismertség, parlamenti veteránélet, felszólalások, interpellációk, állásfoglalások és beszólások tucatjai. A párt először a Bokros Lajos listavezetővé való avanzsálásával hasadt meg, majd e megrepedt tükör a folyamatban lévő SZDSZ-szövetséggel tört darabokra - és skizofrén szavazókban egyenlőre nem dúskál az ország.

Azonban sokkal jobban működnek olyan nevek, akik még nem járatódtak le az elmúlt évek politikai csataterein. Vona Gábor például megjelent a Blaha Lujza téren - mivel a belvárosban nem állt túl jól a Jobbik a kopogtatócédula-gyűjtéssel - és rögtön emberek tucatjai gyűltek köré, ugrálták körbe. Ömlöttek is a hatalmat jelentő kopicetlik, majd később ugyanez lejátszódott a Nyugati téren is. De Mesterházy Atilla, az MSZP miniszterelnök-jelöltje is domborított már egy csepeli lakossági fórumon, igaz közel se ekkora sikerrel.

Ám nem csak a pártok emblémái mozdulnak meg és ereszkednek a közemberek köré. Még pozícióban lévő polgármesterek is felállnak a székükből, és keresik fel személyesen azokat a választópolgárokat, akiknek eddig alsóhangon két hetet kellett arra is várakozniuk, hogy egyáltalán létezésével tisztába legyen a kerület/város első embere. Ilyenkor nem csak becsönget, és elkéri tőlünk a cetlinket, hanem beszélgetni is lehet vele szinte bármiről, igény szerint. Fel lehet tenni kényes kérdéseket, vagy szemébe lehet mondani, ha valami nem tetszik.

Nekem például Molnár Gyula, Újbuda szocialista polgármestere hagyott egy üzenetet, hogy keresett, de nem voltam otthon. Igen sajnáltam, hogy kihagytam az alkalmat, mert szívesen megkérdeztem volna, hogy miért kellett az amúgy is csendrendelettel sújtott kerület két legnagyobb szórakozóhelyének (Rió, ZP) a bérleti díját hirtelen a négyszeresére emelni, és hogy miként is esett meg az a kopaszi-gátas földügylet?

Érdekből

Azonban érdemes megfigyelni, hogy miért csak három olyan hét van négyévente az országban, amikor az emberek véleménye tényleg érdekli a politikusokat - annyira, hogy végig is hallgatják azt. Hisz egyébként bármit csinálunk - akár összejövünk 605 ezren rendezni egy réges-rég rendezésre váró kérdést - ők figyelmen kívül hagyják a véleményünket - sőt még néha ellene is tesznek.

Ám, ha hirtelen fontos nekik a mi véleményünk, hisz a mi személyes ajánlásainktól, és később szavazatainktól függ a személyes jólétük, akkor hirtelen roppant mód el tudják játszani, hogy mi igen is érdekeljük őket. Amikor a mi kopicetlink kell nekik, akkor hirtelen mi leszünk az istenek, ők pedig az alázatos szolgák. Észre kellene vennünk, hogy ez a fajta ráutaltság hatalom, amivel valóban kordában tudnánk tartani a magának mindent megengedő politikai elitet - bár ehhez az is kellene, hogy kiküszöböljük aranyhal-memóriánkat.

Mert ha a magyar társadalom úgy működne, hogy megnézné melyik párt vett részt a 605 ezer aláíró véleményének elsinkofálásában, és megjegyezné, hogy arra a pártra nem adja le a voksát, akkor csoda történne. Ugyanis, ha ezen pártok csupán tíz százalékos csökkenést is elérnek ennek hatására, akkor biztosak lehetünk benne, hogy soha többé ilyen eszközhöz nem fognak nyúlni - ugyanis meglett a negatív következménye.

Tehát a szavazat hatalom - csak fel kellene ismerni. El kellene érni, hogy eme hatalom nem csak a választások előtti hónapokban, hanem az utána következő majd négy évben is megmaradjon az emberek kezében - ugyanis ez jelentené a valódi demokráciát. Mostani utánzat csak valamilyen szánalmas cirkusz.