Az európai statisztikák tanúsága szerint földrészünkön minden második ember valamilyen szív- és érrendszeri betegség következtében fejezi be az életét. A végzetes esemény leggyakrabban szívinfarktus, és a túlélés esélye először attól függ, hogy a páciens a rosszullét kezdetétől számított első órákon belül olyan szakintézetbe kerül-e, ahol minden korszerű beavatkozást képesek elvégezni, amelyre ilyenkor szükség lehet.
Ha gyorsan és megfelelő kórházba viszik és ott, szükség esetén azonnal szívkatéterezés, koszorúér-tágítás történik, elindítják a jelenleg legjobbnak tartott gyógyszeres kezelést, az infarktus túlélésének valószínűsége igen jó. Clara Cohn és munkatársai az ezután következő hat hónap eseményeit vizsgálták.

A tanulmány 41 ország 18 809 betege adatainak elemzése alapján készült. A kórházból hazatávozás után egy hónap múlva, a betegek részletesen tájékoztatták orvosaikat, hogy ha dohányoztak, sikerült-e abbahagyni a cigarettát, áttértek-e az egészségesebb étrendre és végezték-e a rehabilitációs mozgást.

A szívrohamot követő fél év végén vizsgálták az infarktust túlélők állapotát és összesítették az adatokat. Az eredmények nem túlságosan lelkesítőek: a dohányosok egyharmada továbbra is szívta a cigarettát, körülbelül ugyanennyi nem változtatott egészségtelen étkezési szokásain és nem kezdett el rendszeresen mozogni. A teljes csoport 30 százaléka táplálkozott megfelelően és fogadta meg a testmozgásra vonatkozó tanácsokat.

A páciensek a gyógyszerek szedésében szófogadóbbaknak bizonyultak. A kis adagú aszpirint 96 százalék mindig bevette és terápiahűségük a többi gyógyszer vonatkozásában is 70-80 százalék maradt.

Az orvosi tanácsok következetes megtartása igen eredményesnek bizonyult. Azokhoz képest, akik továbbra is cigarettáztak, a dohányzást abbahagyók infarktuskockázata felére csökkent. A megfelelő táplálkozás és rendszeres mozgás is 48 százalékkal javította az életkilátásokat azokéhoz képest, akiknek a lezajlott infarktus figyelmeztető jelzése nem volt elég.