Diktátorok árnyéka

Új Hitler és katonái - legalábbis egykor így nevezte idősebb George Bush és az amerikai média Szaddam Husszeint, és nácikhoz hasonlított, „kuvaiti gyermekeket inkubátorokból kidobáló” hadseregének tagjait. Az akkori háborús médiahadjárat fényében elég nehéz lehet megmagyarázni az amerikai közvéleménynek, hogy miként térhetnek ezen katonák vissza a hadseregbe - méghozzá rögtön húszezer - és hogy miként fogja ez amerikai érdekeit szolgálni. Pedig ez a helyzet.

Ugyanis az iraki kormány pénteken bejelentett, és ma életbe lépő intézkedése szerint több mint húszezer, egykor Szaddam Husszein diktátor alatt szolgált katonatisztet vesznek vissza a seregbe. A döntés állítólag a saját katonai erő növelését, és a munkanélküliség csökkentését egyidejűleg szolgálja, az indok pedig szimplán az, hogy maradt erre költségvetési keret. Hasonló döntésekre a társadalom újraegyesítése végett igenis szükség van - vélik a szakértők - ugyanis az amerikai megszállás után százezrek vesztették el kormányzati és állami munkájukat, akiket 2008-ig vissza sem engedtek egykori szakterületük közelébe (igaz ez után sem lett túl sok a „visszavettek” száma).

Azonban a döntés nem csak az irakiaknak, hanem az amerikaiaknak is roppant kedvező: az iraki hadsereg növelésével - főleg tapasztalt katonák bevonásával - kevesebb dolguk lesz az amerikai katonáknak, és Obama által egyre inkább hangsúlyozott csapatkivonást is előbb elkezdhetik, anélkül, hogy attól félnének, az ország ismét összeomlik. Más kérdés, hogy az egykori Husszein-katonák mennyire hűségesek az új hatalomhoz.

Választások közelednek

Sokak szerint a döntés inkább szolgál választási célokat, mintsem bármi mást. Majszún al-Damludzsi szunnita jogász szerint nem kétséges, hogy ez a lépés a március hetedikén bekövetkező választásokra tett hangos és populista intézkedés, amely az egykor kisemmizettek voksainak megszerzésére irányul - és ezen véleményével nincs egyedül. Bár ezt Mohamed al-Aszkari védelmi miniszter élesen visszautasítja, de az időzítés a szakértők szerint is túl egyértelmű ahhoz, hogy ne legyen benne minimum egy ez irányú célzás is.

A bejelentés azért is visszás kissé, mert közben több mint 440 volt Szaddam-érában dolgozót „tisztogattak” ki hivatalából a választások előtt - arra hivatkozva, hogy még mindig Husszein-közeli, immáron betiltott párt tagjai A vitatott ítéletet tovább osztja, hogy két síita jogász hozta a verdiktet, és többnyire Szunniták vannak a kirúgottak közt. A „kitisztítottak” között van Szaleh al-Mutlak neves jogász is, aki kijelentette, hogy korábban feloszlatott pártját most újjáalakítja, és indulni fog a választásokon.

További fordulat a választások előtt, hogy egy síita többségű politikai vizsgálóbizottság polgári perben bepereli Nuri al-Maliki miniszterelnököt, amiért - a gyanú szerint - része van egy Baath párthoz köthető lázadó csoport által elkövetett gyilkosságban. Maliki természetesen mindent tagad, de ez választási kampányban aligha ér sokat.

Nagy a tét

Az afganisztáni példából okulva Amerika igencsak rákészül az iráni választásokra - ugyanis egy ottanihoz hasonló folyamat háború nélkül is a teljes verséggel lenne egyenlő számára. Ugyanis Hamid Karzai afgán elnököt úgy választották újra, hogy súlyos választási csalások után ellenfele a választások korruptságára hivatkozva visszalépett, így az egész, elviekben a demokráciát jelképező folyamat csak további instabilitást és megosztottságot hozott. Hasonlótól félnek Irakban is: ha a szunnita kisebbség csalásokra hivatkozva bojkottálja a választásokat, az az ország széteséséhez és a lázadók megerősödéséhez vezethet - ami nem szerepel az amerikai tervekben. A szunniták választási kedve viszont attól fog függni, hogy látják-e biztosítva demokratikus jogaikat, vagy sem.

Ráadásul az új kormány alatt fog kivonulni az amerikai hadsereg, így annak összetétele, és a háborúhoz való hozzáállása majdnem olyan fontos az USA számára, mint maga a választás demokratikussága. Bár Irakban manapság csökkent az elkövetett merényletek száma, de az amerikaiak már így is 4378 főnyi veszteséget szenvedtek, és ennél jóval több volt a civil áldozat.

Szintén ez a kormány fog dönteni a válság - pontosabba az olajár csökkenése - miatt kiutalt, 3,6 milliárd dolláros, két évre szóló készenléti IMF-hitelcsomag sorsáról is, amely hosszútávon meghatározhatja Irak jövőjét. Ugyancsak nekik kell majd meghozniuk a hitel feltételéül szabott kormányzati költekezések lefaragását, és a külföldi tőkebevonást is. Nem túlzóak tehát azon választási plakátok, amelyek szerint most tényleg „az ország sorsa a tét”.