Hogy mennyi volna az a bizonyos „nem kevés”, nem tudni. Ám arra szinte biztos elég lenne, hogy ne Debreczeni József köztévében, vagy épp a Népszabadság hasábjain közzétett helyzetértékelésére kelljen hagyatkoznia az embernek. Az MDF-be tavaly hazatért közíró munkáiban jó ideje démonizálja az általa valaha nagyra, mára csupán hatalommániás autokratának tartott Orbán Viktort. Aki szerinte kormányra kerülvén első nekifutásra felszántaná az ország 1989-ben lefektetett alapjait.

Túl azon, hogy Debreczeni egy ideje minden nyomorúságunkért Orbánt és az általa rendszeresen „tisztogatott” garnitúrát kárhoztatja, újabban a saját személyes kudarcait is a Fidesz politikájával magyarázza. Arra a Ma reggelben elhangzó felvetésre, hogy a hírek szerint igen nyögvenyelősen halad a 750 kopogtatócédulája összegyűjtésével, - azzal együtt, hogy ezt nem vitatta -, úgy reagált: sokan tartanak ma már attól, hogy a személyi számukkal, lakcímükkel, aláírásukkal vállalják politikai hovatartozásukat.



„Részben a kriminalizálásom, részben a patologizálásom folyik” - jelenti ki Debreczeni, miközben maga is kriminalizál, ha nem is feltétlenül patologizál. A politikus-irodalmár szerint a Fidesz közeli médiumok úgy próbálják beállítani, mintha az Orbán Viktorról írt Arcmás című könyvét egy hülye írta volna a sufniból.

Hülyeségeket beszél a sufniból Debreczeni József? Lehet, de lássuk be: ő csak egy kis részét foglalja el a nagy magyar sufninak. Ha publicista-politikusunk Orbán Viktor felfogását megrögzött démonizációként írjuk le, mit mondjunk azokról a publicistákról és politikusokról, akik az elmúlt években Gyurcsány Ferencet, a baloldal vezéralakját titulálták – csak felsorolás kedvéért – többek közt a „gyűlölet karmesterének”, „beteg embernek”, (csakhogy a patológia se maradjon el), vagy éppen „gengszternek”?



A kriminalizálók és patologizálók országos egyesületének azonban nem csupán levitézlett politikusok és/vagy frusztrált publicisták a tagjai, hanem sajnos az istenadta nép is. (Erre bizonyságul szolgál az az egyszerű megfigyelés, hogy minden második-harmadik választási plakát vagy leszakítva, vagy összevissza firkálva vagyon.) Ebből pedig az következik, hogy sem az ország egy helyben topogásáért, sem pedig a közélet totál hiányos kitöltésért nem tehet szemrehányást. 

Vagyis a felfutáshoz minimum sufnituningra lenne szükség…