A jövő heti Egyesült Államokbeli népszámlálás alkalmával a szövetségi kérdezőbiztosok arról is érdeklődni fognak az összeírtaknál, hogy négerek-e vagy sem. Na jó, ez így nem igaz, hiszen a tíz kérdésből álló íven a faji hovatartozást firtató résznél a néger kifejezés csupán mint az egyik lehetséges opció jelenik meg, a jó néhány közül. De akkor is: miért nem „afroamerikai”, vagy „fekete” titulusra lehet bökni? – háborog sok amerikai a népszámlálási lapot látva.

S bár magyarázat van („a sok idős válaszolót nem érdekli, mit illik és nem illik mondani, továbbra is négernek tartja magát”) az eset jól mutatja, milyen forró vitákat képes generálni egy dögunalmasnak tűnő gigastatisztikai művelet. Összeállításunkból kiderül, miféle zűröket, netán mókás szituációt eredményezhet egy-egy összeírás, attól függően, hogy az adott népség milyen faji, etnikai, vallási vagy más neuralgikus ponttal bír.

Vallási háború

Magyarországon a faji hovatartozás kérdését firtatni népszámlálás során nem szokás, nemzetiségi, illetve etnikai vonatkozású kérdések azonban rendre szerepelnek, s ez ellen igen ritkán merül fel kifogás. Más kérdés, hogy a beérkező adatok mennyiben felelnek meg a valóságnak, lásd a hazai cigányság számarányáról folyó, szűnni nem akaró vitát.

Itthon fura mód arról szokás vitázni, szabad-e rákérdezni a vallási hovatartozásra, avagy sem. Mint ismert, Magyarországon épp jövőre lesz esedékes a tízévenkénti népi összeírás, s az erről szóló törvényt nem kis belpolitikai csatározások után sikerült csak elfogadni tavaly ősszel.

Van köze az államnak a vallásunkhoz? A magyar országgyűlés 2009. október 6-án, a 2011-es népszámlálásról rendelkező jogszabály vitája után úgy határozott, hogy nincs. A kérdésben a parlamenti patkó balliberális fele úgy foglalt állást, hogy „a vallási hovatartozás kérdése nagyon érzékeny személyes adat, amihez az államnak nincs semmi köze. A vallási hovatartozásra tehát nem szabad rákérdezni, mert fakultatív válaszokból is mindenféle következtetést le lehet vonni.

A Fidesz és a KDNP viszont úgy foglalt állást, hogy ha a nem kevésbé érzékeny pontnak számító nemzetiségi és etnikai hovatartozásra rá lehet kérdezni, akkor ezt a felekezeti elkötelezettség esetén is meg lehet tenni. A konzervatívok ennek érdekében módosító indítvánnyal is éltek, a javaslat azonban nem lelt támogatásra.

Személytelen számlálás

Nem csak a vallásra, hanem a nyelvhasználatra vonatkozó kérdés is lemarad az osztrák népszavazási űrlapokról. Sógorainknál a törvény úgy rendelkezik, hogy csak a belügyminiszter dönthet az ezekre vonatkozó adatfelvételről. De hogy az alpesi ország se legyen meg népszavazási perpatvarok nélkül: Ausztriában legutóbb az adatgyűjtés módjáról alakult ki éles vita.

Ennek lényege, hogy kérdezőbiztosok Ausztriában sem tartoznak a legnépszerűbb látogatók közé, ezért az adatgyűjtést már jövőre személyes kapcsolat nélkül oldják meg, oly módon, hogy egyszerűen összekapcsolják a már meglévő állami adatbázisokat. A személyiségi jogok védői azonban ezt kifogásolják, mondván, a különböző nyilvántartási rendszerek összekutyulása adatvédelmi veszélyeket hordoz magában.

És ha Jedi lovag vagyok? (Avagy: amikor megcsillan a legendás angol humor...)

A britek ugyanakkor nem ódzkodnak a népszámlástól. Sőt, mind többen igyekeznek viccesen felfogni a tízévente esedékes népi összeírást. A birodalom rockerjeit a Metal Hammer című magazin például arra buzdítja, vallásukként tüntessék föl a műfajt a következő népszámláláson.

Őrültség? Lehet. Ám jó tudni, hogy a legutóbbi népszámlálás alkalmával egy hasonlóan őrült felhívás hatására 400 ezren (!) vallották magukat a Star Wars-ból ismert Jedi lovagrend hívének… A szerencsétlenül járt kérdezőbiztosok akkor jobb híján a „nem vallásos” kategóriába sorolták át a „jó erőben” utazó harcosokat. A metálfelekezet még messze nem ilyen sikeres követői alig tízezren vannak – tudatja az Ananova brit hírügynökség.

Mint egyébként a Központi Statisztikai Hivataltól (KSH) megtudtuk, az Európai Unióban mindenütt tízévente tartanak népszavazást, az alapadat-felvétel tekintetében többnyire összehangolt formában. A tagállamoknak ugyanakkor – mint azt láthattuk – megvan a lehetőségük, hogy önállóan határozzanak az adatfelvétel módjáról, illetve a „speciális” kérdések feltételéről.