Az MSZP nagygyűlései tele vannak nyugdíjasokkal, a Fidesz az elmúlt 8, a Jobbik pedig az elmúlt 20 évet emlegeti. De vajon mi a véleménye azoknak, akik csak az elmúlt 1-2 évben „csatlakoztak” a közélet eseményeihez?
2010. március 26. péntek 16:59 - Pásztor Balázs
A cikk születése - nyolc ember nyolc emberről
Miért konkrét személyek?
Sok embernek nehéz korrekt, és önmaga szerint is helytálló véleményt nyújtani egy pártól, hisz általában nem ismeri annak teljes programját, álláspontjait és tettei többségét - vagy csak média által eltorzított képre tud apellálni. Így nem is szívesen nyilatkoznak egy párt megítéléséről - már csak azért sem, mert ezek általában a bulvár- vagy indulatpolitizálás elindítókérdéseinek egyike. Ellenben egy konkrét személy megjelenítése sokkal kisebb, s ekképp sokkal könnyebb feladat, ráadásul vannak olyan emberi vonásai, amely alapján tényleges, részben empatikus vélemény alkotható. És ha ez a személy egy párt emblematikus figurája, akkor a párt megítélése is könnyen lehet következtetni.
Húsz évért húsz évet, rosszabbul élünk mint 8 éve, 13. havi nyugdíj - olyan jelszavak,amik a mostani fiataloknak semmit nem mondanak. A 18 és 25 év közöttiek elsöprő többsége nem hajlandó foglalkozni a politikával - nagy részük mert undorodik tőle, kisebb részük mert nem „kompetens a témában” és nem érzi magát elég erősnek, hogy képes legyen átlátni a jelenlegi helyzetet. A fiatalok maradékát vagy felszippantotta egy új, nemrég született párt (jellemzően a Jobbik vagy az LMP) vagy tisztes távolságból szemlélik a kaotikus eseményeket.
Azonban valamikor, évekkel később ez a réteg fogja adni a választók - és egyben a tudatos választók - nagy részét, így nem árt felmérni, hogy miként gondolkodnak a jelenlegi helyzetről, hisz e mentén fog kialakulni politikai világképük. Az érettségi folyamatra jellemző, hogy idővel az ember minden szükséges tény ismeretében, felelősen kíván döntést hozni, így érdemes főleg azt réteget vizsgálat alá vonni, amely már most hasonlóan gondolkodik.
Szerencsére ismeretségi körömben sok olyan fiatal megtalálható, akik bár kiállnak egy-egy párt eszméi mellett, de nem lépdelnek vakon az általa kitaposott ösvényen: meghallgatják mások gondolatait, és gyakran illetik kritikával saját kiválasztottjaikat is. Bár ezen fiatalok közt van nagyváros és vidéki éppúgy, mind budapesti, és szakmai érdeklődésük is szerteágazó, de közös bennük az életkor, a viszonylag frissen született közéleti érdeklődés és az, hogy nézeteiket kifejezetten gyakran osztják a hasonló irányban gondolkodó sorstársaik.
Így öt, más-más parlamenti szereplésre esélyes párthoz (MSZP, Fidesz, Jobbik, LMP, MDF) és egy az SZDSZ-hez köthető fiatalt, egy a politikával csak szakdolgozati kényszerből, de viszonylag mélyen foglalkozó egyetemistát, és egy, a közélettől menekülő ifjút kértem meg hogy véleményezzen nyolc másik közéleti személyt. Ezen személyek nem csak szerepeltek - Seres Máriát és Schiffer Andrást kivéve - a politikusok népszerűségi topplistáján, hanem pártjuk legismertebb, legnépszerűbb arcai is egyben. E két csoport gondolati összekapcsolásával talán az is leszűrhető, hogy az egyes pártoknak mekkora a jövőbeli esélye.
Az ítélet
Orbán Viktor annyira összeforrt a Fidesszel, hogy párt említésére talán nincs is olyan ember, akinek ne az ő neve jutna eszébe. Ennek ellenére személye jóval népszerűtlenebb, mint pártja - még a Fidesszel szimpatizáló fiatal megnyilvánulása is az volt, hogy ő a „kisebbik rossz”. A többiek véleménye nagyjából megegyezik abban, hogy egykori kiállását elvesztette, az évek során befeketedett, személye túlmisztifikált és túlságosan akarja a hatalmat. Legjellemzőbben eme mondat szemlélteti megítélését: „Demagóg, hatalommániás, hitelét vesztett politikus, akinek egykor voltak elvei.”
Mesterházy Atilla, az MSZP miniszterelnök-jelöltje sem áll jobban - sőt: míg Orbán Viktort mindenki ismerte, Mesterházy Atillát ketten képtelenek voltak véleményezni ismertség híján - a politikától menekülő egyén még elhelyezni sem volt képes a politikai térképen. A semleges és baráti oldal szerint is csupán egy bábu, „a lengyel aknaszedő akit a párt előkapott, hogy vigye el a biztosan bukó kampányt„ a jobboldal pedig még rosszabb véleményen van. Ismeretlenségét feledtetni próbáló bulvárvideóról például így vélekedtek: „Láttuk a tévében fogat mosni és borotválkozni, arra már nem vagyunk kíváncsiak, milyen az, ha kormányoz.”
Nyilas Barbi
Morvai Krisztina, avagy a „Nyilas Barbi”, ahogy az egyik véleményező aposztrofálja, nem is fűzve többet a személyhez. Furcsa mód azonban a radikális párt egyik legnagyobb szószólóját majd mindenki pozitívan, szakmai életét is komolyan figyelembe véve véleményezi, igaz radikális megnyilvánulásai sehol nem arattak nagy sikert - de egyedül a liberálisokkal szimpatizáló ifjú kel ki ellene élesen: „agresszív, idióta, megszégyeníti Magyarországot”.
Bokros Lajos, mint Magyarország egykori megmentője tetszeleg a fiatalok körében - nyilván a szülők és nagyszülők meséi alapján. Szakértését senki meg nem kérdőjelezi, hitelességi megítélése is jóval túl van az 50 százalékon - azonban sokak szerint ártott személyének az utóbbi hónapok cirkusza. Ám égisze, mártír-eszméje ezek nélkül is tovább él: „korábban már megpróbálta végigvinni a programját, csak túlságosan türelmetlenek vagyunk, és nem vagyunk képesek elviselni a kis ideig tartó szenvedést„
Kapitány az elsüllyedt hajón
Az ismeretlen versenyzők közé tartozik Retkes Atilla is - noha neve alapján könnyen megjegyezhető, a fiatalok pedig különösképpen szeretnek ezen asszociálni. A lehullófélben lévő SZDSZ elnöke a pártjával szimpatizáló egyén kivételével senkinek nincsen pozitív benyomása - igaz negatívokban sem bővelkedik, inkább a csendesen leírt, futottak még kategóriába sorolják. „Kapitány az elsüllyedt hajón” - mondják.
Ismertség alapján hasonló a helyzet a Civil mozgalmat életre hívó, több mint 600 ezer aláírást összegyűjtött Seres Máriával, azzal a kivétellel, hogy róla senkinek nincs se negatív, vagy kiemelkedően pozitív véleménye. Annyit majd mindenki megállapít, hogy „van vér a pucájában”, és hogy kezdeményezései „szimpatikusak”, de többre nagyon nem tartják az építészasszonyt.
Azonban még ő is ismertebb, mint az LMP-t kvázi vezető Schiffer András, akire páran még emlékeznek „különböző jófej jogvédő csoportokból”, de az LMP-t favorizáló ifjú titánon kívül senkinek nem volt róla kiforrott véleménye - igaz az övé kifejezetten elismerő.
A pártokon felül álló Sólyom Lászlóról, a köztársasági elnökről sem volt olyan jó véleménye, mint az ország legnépszerűbb politikusáról az várható lenne. Bár kemény kritikát nem kapott, de a „fapados”, a „papucs” és a „részlehajló” jelzőket bezsebelte - a ”tisztelet” és a „megfelelő kiállás” mellett. Ugyanakkor azt is megjegyezték, hogy intelmei sokszor nem többek, mint viharba kiáltott szó: „Sólyom papa néha rosszallóan megbúbolja a rossz fiúk buksiját, de sajnos senki nem veszi komolyan.”
