Újabban Magyarországon a választási csalásnak egy, a már a választási csalásokat megelőző formájával találkozunk.

A rivális pártok megbízottjai akár a legalapvetőbb törvényi előírásokat semmibe véve már a listaállításnál meghamisítják a választási akaratot azért, hogy az MDF ne állíthasson a fővárosban, Budapesten listát, és így több, mint másfélmillió választópolgárnak még a lehetősége se legyen meg arra, hogy az MDF-re szavazhasson.

Egyetlen párt ajánlószelvényeivel azt a cirkuszt nem csinálták meg a rivális pártok delegáltjai, mint az MDF ajánlószelvényeivel. Miután a bizottságok részben független szakemberekből, részben pártok delegáltjaiból állnak, megállapítható, hogy egyetlen esetben sem a szakemberek szavazataival volt probléma. Ahányszor negatív tartalmú döntés született az MDF jelöltjével szemben mindig a pártok által delegált pártkatonát szavaztak az MDF ellen azért, hogy a saját pártjuk választási esélyeit növeljék, az MDF-ét csökkentsék.

A rendszerváltás óta azonban még ilyen példátlan eset nem történt a nyílt Justis mód a törvények lábbal tiprása ugyanis az, hogy az a Fővárosi Választási Bizottság, aki jogerős határozatával elfogadta az MDF 10 jelöltjét, ugyanezen jelöltek MDF jelölti létének megkérdőjelezése mellett azt állapították meg, hogy a korábbi jogerős határozat ellenére mégsem jelöltek, így az MDF nem állíthat listát.

Maga a döntéshozatal is elképesztő. A független két szakember a bizottságból természetesen arra szavazott, hogy az MDF érvényes listát állított. A Fidesz, az MSZP és a Jobbik által delegált pártkatonák a két pártonkívüli szakemberrel szemben 3:2 arányban leszavazták a törvényességet, és így az a határozat született, hogy az MDF nem állíthat budapesti listát. Különösebb magyarázatra nem szorul az, hogy szinte behozhatatlan hátrányt jelent ez a törvénytelenség az MDF számára, és milyen jogtalan előny a Fidesz, az MSZP, a Jobbik és más listát állító szervezetek vonatkozásában.

Hazánkban az ajánlószelvényeket nemes egyszerűséggel kopogtatócéduláknak hívják. Ezeknek a céduláknak már régóta a történelem szemétdombján lenne a helye. Ebből a döntésből is látszik, hogy miért nem volt meg arra a Fidesznek és az MSZP-nek a törvényhozói akarata, hogy a cédulák odakerüljenek. Ezeknek a céduláknak a kártékonysága vetekszik a híres-hírhedt kékcédulás választási csalással. Talán még rosszabb is, hiszen a kékcédulás választások idején ezekkel a törvénytelen cédulákkal a kommunista pártot akarták győzelemre segíteni a szavazás során.

Azt, amit az MDF-fel a rivális pártok művelnek a kopogtatócédulák kapcsán, még ennél is rosszabb, hiszen eleve megkísérlik azt, hogy az ország fővárosában egyáltalán ne lehessen a számukra rivális pártra, az MDF-re szavazni.

A Fővárosi Választási Bizottság döntéseinél körvonalazódni látszik a Fidesz-MSZP-Jobbik nagykoalíció. A Jobbik a törvényes rend igényével lép fel, ehhez képest ellenünk a törvényes határozatokkal szemben szavaz a delegáltja.

Most azt látom a Fidesz plakátjain, hogy „Itt az idő”. Arra nem ad választ a Fidesz, hogy mire van itt az idő, és miért.

Az MDF-fel kapcsolatos törvénysértések kapcsán nekem egy korábbi Fidesz jelszó jut eszembe: a jövő elkezdődött a jelentős médiatúlsúllyal, és mondjuk ki bátran, a gyakran tetten érhető Legfőbb Ügyészségi háttérrel a Fidesz már most a választások előtt úgy viselkedik, mint aki törvényen kívül van, és azt tehet ebben az országban, amit akar. Remélem, hogy nem ennek a jövőnek az elkezdésére van itt az idő.

Dr. Helmeczy László
országgyűlési képviselőjelölt