Világszerte emberek milliói szenvednek krónikus fájdalomtól, például az idegek, az ízületek vagy az izmok hetekig tartó fájdalmától, miközben sokan nem kapnak enyhülést hozó kezelést, részben amiatt, mert az orvosok viszonylag hiányosan tájékozottak a fájdalom hátterében álló okokról.

Az új képalkotó eljárások - amelyek kiderítették, hogy agyi válaszok állnak a fájdalom központjában - elterjedésével, illetve annak növekvő elfogadásával, hogy a fájdalom mekkora kiadást jelent a társadalom számára, a tudományos közösség egyre inkább afelé mozdul el, hogy önálló betegségként értelmezze a jelenséget.

És ahogy a fájdalom a tünet státusból áttolódik a betegség státusba, a legnagyobb gyógyszergyártók körében is növekszik az érdeklődés. A Pfizer cégnél például népes fájdalomkutató csoport dolgozik a gyógyszerek egész portfólióján, amelyek közül némelyik meglehetős izgalmat kelt a területen.

"A tudomány jelentősen elmozdult" - hangsúlyozta Martin Mackay, a Pfizer kutatás-fejlesztési vezetője egy interjúban. Elmondása szerint az új technológiák a fájdalom sokkal objektívabb mérését teszik lehetővé, és az utóbbi években valódi előrelépés történt a humán genetika és a célpontok feltárása területén.

A tudományon belül is változik a fájdalom megítélése. Irene Tracey, az Oxfordi Egyetem fájdalmat kutató idegtudósa tavaly tett közzé egy tanulmányt, amelyben áttekintette tíz év képalkotó eljárással végzett vizsgálatait, és úgy találta, hogy a krónikus fájdalomhoz funkcionális, szerkezeti és kémiai változások társulnak az agyban. A fájdalom tehát sokkal inkább az agyban jelentkezik, és az erre való válasza kulcs ahhoz, hogy a kín milyennek érződik és meddig tart.

"A fájdalom nem létezik addig, amíg az agy tudomásul nem veszi. Az egyik dolog, amelyben az agyi képalkotás nagyon jó, hogy elhárítja a jelenséggel szembeni mítoszok és kulturális előítéletek egy részét" - fejtette ki Tracey egy márciusban, Londonban megtartott szakértői találkozón. - A krónikus fájdalom megfelel egy betegség definíciójának".

Fizessen fájdalomért

A fájdalmat azonban nem egyszerű gyógyszerrel kezelni, amint a szenvedők nagy száma is jelzi, és nem minden gyógyszergyártó van meggyőződve arról, hogy kifizetődő ez a terület. A brit GlaxoSmithKline a közelmúltban közölte, hogy csökkenti kutatásait ezen a területen.

Számos mai fájdalomcsillapító - az aszpirintól vagy a paracetamoltól kezdve a rákos fájdalmaknál alkalmazott ópiátokig - olyan hatásmechanizmuson alapul, amelyeket már az ókortól használnak, vagy más célra kifejlesztett gyógyszerek mellékhatásaként találtak meg.

A fájdalom költsége igen nagy. Csak Nagy-Britanniában 7,8 millió embert érint, a népesség mintegy 13 százalékát. A Pain in Europe elnevezésű csoport 2002-2003-as felmérésében található becslés alapján minden ötödik európai krónikus fájdalomtól szenved.

Tanulmányok szerint a krónikus fájdalommal élő emberek mintegy 22 százaléka depresszióssá válik, és 25 százalékuk elveszti állását. Úgy becsülik, hogy Európának évi 200 milliárd euróba, az Egyesült Államoknak évi 150 milliárd dollárba kerül a fájdalom.

Mindennek tudatában az Európai Unió az első helyek egyikére tette a fájdalomkutatást a támogatandó orvoskutatási témák között. Steve McMahon, a London Pain Consortium igazgatója felfedte, hogy cége - több másik európai csoporttal egyetemben - együttműködik tíz nagy gyógyszercéggel, hogy előrelépést érjenek el a területen.
A legígéretesebb szer jelenleg a Pfizer tanezumab nevű készítménye, amely a fájdalom biológiai alapjainak elemzéséből született.

Egy másik, kísérleti szer is a klinikai kipróbálás stádiumában van, ez antitestek segítségével veszi fel a küzdelmet a csont- és ízületi gyulladás által okozott kínok ellen. Egy további kísérleti szer olyan génmutáción alapul, amelynek jelenlétében nem éreznek fájdalmat azok, akik hordozzák. A szer a nátrium-ioncsatornákat blokkolja, amelyek normál esetben idegi impulzusokat bocsátanak ki, amelyek fájdalomjeleket közvetítenek az agyba.

Tracey úgy véli, a tudományos haladás csak akkor hozhat valós eredményt, ha a fájdalomhoz való társadalmi hozzáállás is megváltozik. A kutató szerint a fájdalom szükségességére és elkerülhetetlenségére utaló kifejezések valódi korlátai annak, hogy az emberek elfogadják annak gondolatát, hogy a fájdalmat kezelni kell, és kutatásába érdemes pénzt fektetni.