„Tiszta szívemből szeretlek, veled akarok családot, veled akarom leélni az egész életem!” – ezzel az üzenettel búcsúzott el azon a végzetet hozó pénteken szerelmétől Daróczi Dávid. Reggel felébredve a párnáján találta Claudia ezt a kézzel írott levelet. - írja a Blikk

Az eljegyzés után még érthetetlenebbé válik az egykori kormányszóvivő halála, hiszen alig pár nappal ezelőtt még a családalapításon gondolkoztak, most pedig Claudia szerelme után kívánkozik a túlvilágba.

– Soha nem találkoztam ilyen közelről a halállal. És a halálnak az a formája, amikor valahogy nem tudsz elbúcsúzni, vagy nincs oka, keresem, miért. És tényleg azt érzem, hogy minden percben nehéz levegőt venni, nehéz kinyitni a szemem… igen, ilyenkor azt érzi az ember, hogy… hogy… nem akarok élni! Utána akarok menni!

Tudom, hogy van egy kislányom, és hogy rengeteg ember szeret. A legfájdalmasabb egyébként az volt, amikor a gyertyagyújtáson ott volt kétezer ember, és ő annyira nem tudta, hogy ennyien szeretik – mondta könnyeivel küszködve Claudia, miközben fájdalmasan visszagondolt mindarra a jóra, amit szerelme adott neki.

– Másfél évvel ezelőtt, pontosan itt, a Mokka stúdiójában találkoztam vele először. Azért jöttem ma be ide, mert szerettem volna itt lezárni az egészet, hiszen ezen a helyen kezdődött a szerelmünk. Később elmesélte, hogy amikor először meglátott, azt mondta magában: „Hm, ilyen egy igazi nő.”

– Nem vagyok mindenható, tudom, hogy ez az ő döntése volt, de a lelkiismeretem, ez a teher, amit most érzek, olyan, mint egy mázsás kő rajtam. Azt se tudták, hogy itt ez a gyűrű a kezemen, ez egy eljegyzési gyűrű, amit egy héttel ezelőtt kaptam. Ezért például rettentően nehéz megérteni, hogy valaki hogyan tud így dönteni. De tudom, hogy milyen volt a kapcsolatunk.

- Mint minden kapcsolatban, nálunk is voltak hullámvölgyek, nálunk is rengeteg minden történt – tette hozzá. A műsorvezető számára csak még fájdalmasabbá teszi a gyászt, hogy négyéves kislánya folyamatosan Dávid iránt érdeklődik, hiszen egyszerűen nem tudja megérteni, hova tűnt az a mindig mosolygós fiatalember, akivel bármikor lehetett játszani. - írta a Blikk