Elméletek, vélemények

Egy interneten terjedő levél szerint - amit állítólag egy orvos jegyzett - Izrael megpróbálja elfoglalni Magyarországot, hogy annak felértékelődött geopolitikai helyzetét kihasználva szert tegyen víz és termőföldkincseire. Ám mivel hazánk távol van, és egyébként is NATO-tag, ezért Izrael nem akar nyílt háborút - helyette szimplán tönkreteszi a magyar egészségügyet, így tizedelve az ország lakosság.

Ha valamennyi is igaz eme kétes valóságtartalmú gondolatmenetből, a zsidó országnak már nem kell sokat tennie: a WHO nemzeti koordinátora tegnapi nyilatkozata szerint hazánk nem csak az EU, hanem a világ egyik legegészségtelenebb országa is. Pusztai Zsófia szerint a magyar lakosság egészségügyi helyzete kifejezetten gyenge nemzetközi mércével, jóval elmarad attól, ami egy ilyen társadalmi-gazdasági fejlettségű országtól elvárható volna. A szavak többek puszta egymás mögé rakott karaktereknél: naponta saját bőrünkön tapasztaljuk igazukat. Ám a probléma igazi gyökere nem a túlhajtott orvosokban, az omló falú rendelőkben, vagy a készlethiányos kórházakban rejlik: hanem bennünk, átlagpolgárokban.

Miért?

Pusztai szerint a katasztrofális mutatók oka a jelentős alkoholfogyasztás és dohányzás, a zsíros ételek fogyasztása, a szűrésvizsgálatok igénybevételének hiánya, valamint a népesség egészségtelen, mozgásszegény életmódja: És itt a hangsúly az utolsó szón van: életmód. Ez az a fogalom, amit mi magyarok képtelenek vagyunk felfogni. A mi úgynevezett „életmódunkba” egyetlen egy irány létezik, a vágyak és bűnök életmódja. Esszük mert megkívánjuk, pihenünk mert egy fáradt nap után jól esik, bagózunk mert stresszes a nap, iszunk mert az kell. Ha úgy érezzük, hogy valamit néha túlzásba viszünk, akkor lelkiismeretünkre hallgatva gyorsan leállunk mindennel, pár napig „egészségesen” étkezünk, sőt, bevesszük az anyu által folyton ránk tuszkolt vitamin-tablettákat is - hogy egy hét bűnhődés után újrakezdjük az egészet.

A legrosszabb, hogy az egész úgynevezett életmód teljességgel hanyagol mindenféle rendszert, tervezést, folytonosságot és tudatosságot. Ezek nélkül viszont nem lehet egyensúlyba állítani a testünket, életvitelünket, a nélkül pedig az egészség is elkerüli azokat, akiknek nincs kimagaslóan edzett és hibátlan immunrendszerük - vagy épp génkészletük. De a mai magyar még csak nem is gondol ilyenekre: épp elég gondja van e nélkül is, ráadásul nem ér rá olyan „apróságokkal” törődni mint, az egészsége. Meg kinek lenne ideje eljárni edzésre? És különben is, egyszer úgyis meghalunk... ha így folytatjuk, akkor előbb.

Azt sajnos nem tudják az emberek - és ha hallják sem hiszik el - hogy az egészségbe fektetett energia megtérül. Ráadásul nem csak az öregkorban, amikor kapunk életmódunk miatt plusz öt évet, vagy tovább vagyunk képesek csípőfájdalom nélkül járni - hanem a jelenlegi életünkben is. A sport önbizalmat, magabiztosságot, társasági élményt és kitartást ad az egészséges életmódon felül, és ez a pozitív energiamennyiség bőven pótolja a beleöltidő/pénzenergiát. A megfelelő, és rendszeres táplálkozás nem csak arra jó, hogy sok bifidus actiregularist tömjünk szervezetünkbe, hanem arra is, hogy rendbe tegyük testünk energia-háztartását - ami nem csak jobb közérzettel, hanem nagyobb stressz-elvezetéssel is jár.

Miből?

Természetesen ezt valahogy meg kell értetni az emberekkel - az állam szempontjából már csak azért is, mert sokkal olcsóbb egy betegséget megelőzni, mint kezelni. Pusztai azt is említette, hogy nem ártana következő kormánynak többet költenie betegség-megelőzésre, hisz ez nagyban befolyásolná helyzetünk javulását. Ádány Róza, a debreceni egyetem népegészségügyi professzora szerint az elmúlt esztendőkben az évi egymilliárd forintot sem érte el betegségmegelőzésre fordított összeg - ami egy főre nagyjából 100 forintot jelent - noha a teljes egészségügyi kiadások 5-8 százalékát illene erre fordítani - ami alsóhangon 50 milliárdot jelentene -, mint más, hasonló országokban teszik azt.

Magyarországon eddig csupán a Nincs De! kampánya vállalkozott az utóbbi időben arra, hogy megváltoztassa az állampolgárok hozzáállást - az akció egyébként tovább folytatódik, igaz közel sem akkora hangsúllyal. Azonban nagyon nehéz a magyar társadalomba bármilyen hasonló dolgot is beleverni: nem csak azért, mert bizonyos helyeken ciki salátát enni és fitnesz-terembe járni, hanem azért is, mert ez a fajta berögződés mélyen belénk égett. Jól mutatja ezt az is, hogy a válság idején magyar lakosság mindenen spórolt, csak kedvenc élelmiszerein nem - sőt alkoholra és csokira még többet is költött. Sehol máshol nem volt hasonló tendencia.

Valamit viszont tenni kell, hisz ha így folytatjuk - például immáron világviszonylatban is nálunk van a legtöbb tüdőrákos férfi a lakosság arányához viszonyíva - tényleg költözhetnek ide az izraeli telepesek, vagy bárki, aki némi szabad földet akar egy egyre fogyatkozó országban.