"A gazdaság gépolaja sajnos a korrupció..."

Az Ön véleménye szerint mekkora teher van egy politikus „lelkén” választások előtt?

Mint magánember, úgy tekintek a választásokra, mint egy nagy „focimeccsre": de úgy érzem, hogy képes vagyok ettől eltávolodni, nem bevonódni, így engem ez az egész csatározás nem érint meg mélyen lelkileg, és bevallom, valahol szórakoztat is. De egy közszereplőnek nem lehet ennyire könnyű. A politikusok rengeteg tréningen vesznek részt, amin megtanulják, hogy egy-egy helyzetet miként kell megfelelően kezelni.

Egy politikusnak minden lépését értelmezik, még a szóhasználatuk is kiforgatható. Ez szavazatokat hozhat nekik, vagy szavazatokat bukhatnak el általa. Persze többnyire az az ember áll politikusnak, akiben van egy kis exhcibicionizmus, nárcizmus, illetve kellenek természetesen lelkes támogatók is, akik motiválni tudják a honatyát. A nárcisztikus ember mások csodálatából töltekezik fel. Ez egyben nagy teher is, de egy politikus egyben színész is, ezeket a helyzeteket tudnia kell kezelni, akár rögtönözni is, súgó nélkül. Vagy legalábbis tudnia kellene.

Akinek már nagy tapasztalata van a játékban melyet politikának nevezünk - a példa kedvéért már betöltött egy kormányfői ciklust -, lélektanilag mennyiben más a helyzete mint egy „kezdő” politikusnak?

A fontosabb közszereplő politikusok körül egy tanácsadó csoport tüsténkedik, akik lélektanilag is támogatást nyújtanak a számukra, túl az imidzs építésen és kommunikációs tréningeken. Személy szerint tudok olyan politikusról, akit a kollégáim vizsgáltak, és segítettek rajta, hiszen egy nagy megmérettetés előtt .

Ez azt jelenti, hogy segítségre szorult; nem volt éppen a legjobb állapotban, erősen szorongott. Az viszont tény, hogy senki nem kényszeríti az embert arra, hogy politikusnak álljon. A politikai kommunikáció az egy olyan komplex dolog, aminek megvan a maga sajátos tréningtechnikája. Egyes rétegeknek azt kell mondania amit hallani akarnak, míg a másiknak azt, amit tenni kell. Persze más lehet az amit mondanak, és amit végül tenni kényszerülnek, és ezt valószínűleg ők is tudják. Ez lélektanilag egyáltalán nem lehet könnyű, még akkor sem, ha vérprofi az illető.

Mi a véleménye az úgynevezett „Obama” effektusról tehát arról, hogy valakihez hihetetlenül nagy reményeket fűznek, de még nem volt komolyabb tapasztalata a politikai játékban?

Mindannyian jó szülőket akarunk, akik leveszik a vállunkról a terhet. A politikussal szemben is ezt várjuk el, de persze neki is megvan a saját kapacitása. Egyesek arra törekszenek, hogy elhitessék velünk azt, hogy igenis, ő az az ember, aki elhozza nekünk a Kánaánt. Persze a végén mi választók gyakran nem tudunk más csinálni, mint szembesülni a ténnyel: bedőltünk a színjátéknak.

Ön szerint aki tehetős, az miért akar egyre többet? Habár általánosítani nem lehet, de máshogy megfogalmazva: miért lop egy politikus?

Ahogyan én látom, ebben az országban sok mindenhez csak kapcsolatokra van szükség. Gyakran működik úgy, hogy segítek rajtad, te segítesz rajtam: intézd el ezt a pályázatot, adj egy kis politikai hátszelet, és én visszajuttatok neked némi pénzt. A gazdaság „gépolaja” sajnos  még mindig a korrupció, de azért azt se gondoljuk, hogy ez csak Magyarországon van így.

Politikus manapság bárki lehet, és persze mindenkinek más a morális tartása, viszont mi hajlamosak vagyunk egy személyre haragudni, míg arról elfeledkezünk, hogy nem egy személy, hanem bizonyosan egy érdekcsoport áll a korrupciós ügyek mögött. A politikus csak egy „reklámarc” akit valakik rivaldafénybe állítanak. De ahogyan mondta, általánosítani nem lehet és biztos vagyok benne, hogy sokan mondanak nemet a korrupcióra. Aki akar, annak lehet tisztán is politizálnia.

Ön mint szakember, mit gondol? Milyen pszichiátriai betegségek jellemzőek egy politikusra?

Nem hinném, hogy létezik „politikus lelki betegség” azonban a neurózistól kezdve a szorongáson át a személyiségzavarig sokféle lelki zavartól szenvedhet egy politikus. De ha van az illetőnek egy személyes tanácsadója aki előtt felvállalhatja a személyes vívódásait, bizonytalanságát, az gyógyírt jelenthet a mentális problémákra. A fontosabb közszereplőnek egész biztosan van van ilyen bizalmasa.

De én mégsem a politikusról, hanem a mi infantilizmusunkról mondanék véleményt: ha a szavazóként csodát várunk a politikustól, az nem biztos hogy előre visz. Ezt gyakran a pártok is meglovagolják. Külföldön, főleg nyugat európában gyakran tapasztalom,  hogy az ottani emberek egy része jóval reálisabban látják a politikát, mint mi. Képesek kettéválasztani az ideológiai, és a konkrét gazdasági kérdéseket. Mi többnyire még nem. Akkor tudnak minket, szavazókat megvezetni, ha mi is hajlandóak vagyunk elhinni a tündérmeséket.