Mi is ez és honnan indult?

Nyugat-Európában az 1970-es és 1980-as években a politikai térképre felkerült zöld pártokkal az addig megszokott - a bal-jobb skálán világosan elkülöníthető konzervatív, liberális, szociáldemokrata és kommunista - pártok helyett valami új jelent meg.

A zöld mozgalmak, illetve pártok gyökere a ’68-as diákmozgalmak alternatív újbaloldali gondolataiban keresendő. Emellett döntő jelentősége volt a zöld gondolat kialakulásában a második világháború után Nyugat-Európában kialakult fogyasztói társadalomból való fokozatos kiábrándulásnak. Ez a jelenség a háború után született nemzedékeknél jelentkezett, akik már inkább egy kevésbé materiális értékrendszerben gondolkodtak, mint szüleik és nagyszüleik. Az új értékrendszerben olyan gondolatok kaptak kiemelt hangsúlyt, mint a környezetvédelem, környezettudatosság és az ökológiai gondolkodás.

Ezek az értékek Európa keleti felében a kommunista rendszerek meggyengülésével kezdtek megjelenni. Ám a posztmateriális értékek megjelenése és tudatosulása még nem igazán történt meg széles körben. Ennek oka, pedig az állam-szocialista időszakban tapasztalható általánosan alacsony életszínvonal, melynek radikális és gyors javulását várta ezen országok lakossága a rendszerváltásokat követően.

Mivel a látványos életszínvonal emelkedés elmaradt, így a zöld és más alternatív politikai mozgalmak támogatottsága is alacsonyabb a nyugati jóléti demokráciákban tapasztalhatóakhoz képest. A rendszerváltás után húsz évvel azonban úgy tűnik az egykori vasfüggöny innenső oldalán lévő országokban is kezdenek megerősödni ezek az alternatív politikai csoportosulások.

A legkorábban sikert elért zöld mozgalmak, illetve pártok Belgiumban, Hollandiában és Németországban jelentek meg.

Tartós siker: a német Zöldek

Az igazi áttörést a német Zöldek Bundestagba való 1983-as bejutása jelentette, ami az egész világon komoly visszhangot keltett. A Zöldek 1993-ban egyesültek az egykori kelet-német ellenzékieket és zöldeket tömörítő Bündnis ’90 nevű párttal. Az 1990-es német újraegyesítés azonban nem kedvezett a Zöldeknek, hiszen a nemzeti eufóriában kissé elterelődött a figyelem a zöldek által képviselt ügyekről. 1994-ben azonban újra visszakerültek a Bundestagba, ahol azóta is folyamatosan jelen vannak. Kormánypártként 1998-ban debütáltak a szociáldemokraták (SPD) koalíciós partnereként, ami a Zöldek felnőtté válását jelentette. 2002-ben újráztak az SPD-vel, majd 2005-ben újra ellenzékbe kényszerültek a szocdem-konzervatív nagykoalíció ellenében. A német Zöldek legismertebb politikai figurája Joschka Fischer egykori alkancellár és külügyminiszter.

A Zöldek kormányzati szerepével kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a párton belül komoly vitához vezettek olyan kérdések, mint az egykori Jugoszlávia elleni 1999-es NATO légihadjáratban való német részvétel.

Zöld hagyományok Nyugat-Európában

A német, osztrák, holland, belga, svéd és finn zöld pártok inkább balközép irányultságúnak nevezhetők. Érdekes az is, hogy a skandináv zöld pártok között akad, amelyik az európai megfelelőiktől balra helyezkedik el. Bár a zöld pártok a környezetvédelemmel és ökológiai gondolkodással kapcsolatban egységes álláspontot képviselnek. A fő különbség közöttük, hogy az Európai Zöld Pártban tömörülő pártok az európai integrációs gondolat támogatói, míg az Északi Zöld Szövetségben tömörülő pártok euroszkeptikusak. A nyugati pártok, mint a svéd, finn vagy az osztrák zöldek már rendelkeznek kormányzati tapasztalatokkal a bemutatott német párthoz hasonlóan.

Nyugat-Európában a fejletlenebb mediterrán országokban nem meglepő módon csak később jelentek meg a különböző zöld formációk. Ám a helyzet még ezekben az országokban is jobb, mint keleten. Olaszországban a baloldali koalíciós kormányban vett részt, Portugáliában pedig az 1980-as évek óta a kommunistákkal áll szövetségben, amit csak görögdinnye (kívül zöld, belül vörös) szövetségként szoktak aposztrofálni. A kivétel talán a legkeletebbi mediterrán Görögország, ahol kimondottan zöld párt még nem jutott be a parlamentbe, ám több radikális baloldali kispárt vall magáénak bizonyos zöld elképzeléseket.

Kelet-Európa: Gyengécske zöld formációk

Bulgáriában a zöldek a 2005 és 2009 között kormányzó baloldali Koalíció Bulgáriáért formáció tagjai voltak, ám meg kell jegyezni, hogy a koalícióból kiválva 2009-ben mindössze 0,5% körüli eredményt értek el, ami elhanyagolható. Lengyelországban a Zöldek 2004 nevű párt a Lengyelország Szociáldemokráciája nevű baloldali formációval választási szövetségben indult el a 2005-ös parlamenti választásokon, ám a törvényhozásba bejutni együttesen sem sikerült nekik. A többi kelet-közép európai országban még ennyit sem tudnak felmutatni a helyi zöld pártok. Szlovákiában 1998-ban a Dzurinda fémjelezte választási együttműködés a Szlovák Demokratikus Koalícióban vett rész a Szlovákiai Zöld Párt, ám a szövetség párttá alakulásából már kimaradt, így a törvényhozásban nem jutott be.

Romániában, Horvátországban, Szerbiában és a többi kisebb nyugat-balkáni államban a zöld pártok támogatottsága sosem volt elég a parlamentbe jutáshoz.

Keleti kivételek: Csehország és Magyarország

Európa keleti felében érdekes lehet Csehország példája, ahol a Zöld Párt, rendhagyó módon a kormányzó jobboldali Polgári Demokrata Párt és a Kereszténydemokrata Unió - Cseh Néppárt koalíciós partnere 2007 januárja óta, amivel majdhogynem egyedül állnak a döntően balra húzó európai zöld pártok között. A Zöld Párt a 2009-es EP választáson csak 2%-ot ért el, a most májusi alsóházi választásokon pedig a legutóbbi felmérések szerint 3,6%-os támogatottsága miatt kiesésre áll. Ez, még ha az 5%-os bejutási küszöbtől messze is van azért magasabb, mint a többi országban tapasztalható elenyésző támogatás.

Az LMP magyarországi sikere elsősorban a magyar politikából való kiábrándultsággal magyarázható, amit a radikális jobboldali Jobbik mellett a kis alternatív-zöld formáció tudott a legjobban kihasználni. A kérdés azonban az, hogy a zöld politika, mely meghatározza a pártot meg tud-e gyökerezni tartósan Magyarországon? A válasz: van rá esély. Még ha nem is azonnal, de az LMP kialakíthat egy stabil szavazóbázist, mellyel jelen lehet tartósan is a magyar parlamentben.

Úgy tűnik térségünkben, ahol általában igen kevés esélye van az alternatív politikai csoportosulásoknak a döntéshozó pozícióba kerülésre, talán pont Csehország és Magyarország lehet a kivétel. A két ország politikai rendszere némileg a nyugati trendekkel mutat egyezést, abban a tekintetben, hogy a zöld pártok meg tudnak jelenni a parlamentben és oda önálló erőként képesek bejutni, nem valamilyen nagy választási szövetség jelentéktelen részeként – mint mondjuk Bulgáriában.