Miért kellett lehagyni az MSZP logót és nevet a szórólapról?

Úgy látom, hogy annyira kevés dolog történt mostanában a politikában, hogy olyan ügyből is ügy lesz, ami nem az. Mindenki tudja, hogy én szocialista képviselő vagyok, ezért nem igazak azok a mondatok (amit Simicskó István a HírExtrának adott interjújában mondott), hogy én szégyelleném a pártomat, vagy bármi módon megtagadnám. Ráadásul ez a bizonyos szórólap, pusztán tíz százaléka az általunk kiadott kampánytermékeknek.

A pártok versenye az első fordulóban eldőlt – a Fidesznek ezúton is sok sikert, jó munkát. A második fordulóban azonban azt szeretnénk, ha nem Fidesz vs. MSZP, hanem Molnár Gyula vs. Simicskó István csata lenne. Tudom, hogy az ellenfelem mást akar, mi azonban így szeretnénk. Végső soron persze a választók fogják eldönteni vasárnap.

Azt mondja, hogy pontosan lehet tudni hogy ön MSZP-s képviselő: akkor mi szükség volt erre a szórólapra? Mert akik tudják, hogy ön MSZP-s, azok nincsenek megtévesztve, nekik bármit ráírhat, de akik nem, azokat tulajdonképpen átverik…

Nem. Ennél lényegesen egyszerűbb a dolog. Van az a klasszikus marketing kommunikáció, hogy „itt friss hal kapható”. Jelenleg Molnár Gyula a hal. Semmi felesleges információ nincs, nem kell.

Milyen megfontolásból került föl a Lehet Más a Politika szlogenje és neve?

Mi nem a Lehet Más a Politika logóját használtuk. Arról van szó, hogy az LMP szavazóinak el kell dönteni, hogy a Parlamentben dőljön el a jövőben az ország sorsa, vagy a Fidesz frakcióban. Nekik szólt ez az üzenet, nincs félrevezetés.

Amit ön is és központilag az MSZP is most kampányként folytat olyan, mintha nem szeretnék a felelősséget vállalni: nem gondolja, hogy ez rossz üzenet? Hogy éppen ettől a viselkedéstől nem lesz más a politika, avagy: éppen ezt szeretné megváltoztatni az LMP?

Az LMP egy érzés. És éppen most az elején fog kiderülni, hogy ők sem tudnak kimaradni a politikából. Ha a „más politika” nekik azt jelenti, hogy nem foglalkozunk valamivel, akkor a parlamenti büfé látogatásán kívül nem fognak érdemben hozzászólni a politikához.

Másfelől az általunk kiírt szöveg arról is szól, hogy én az elmúlt nyolc év alatt nem voltam egy erőszakos, véresszájú diktátor, hanem próbáltam a különböző érdekeket integrálni. Nem véletlen, hogy állandóan személyes támadásokra kell reagálnom, és hogy tartalmi érveket egyáltalán nem hoznak fel.

Persze nézem én a blogokat és értem az értelmiségi hozzáállást mikor azt mondják: én valami gátlástalan dolgot műveltem. Sajnálom, ha valakit ez az érzékenységében megbántott, de hangsúlyozom a cél az volt, hogy a személyekre fokuszáljuk a választókat. Egyszerűsítsük le: 1800 szavazattal lettem második, van nagyjából 2700 LMP-s és 2000 jobbikos szavazat. A jobbikosok nem fognak a Fideszre szavazni, inkább nem mennek el, de adott esetben engem is támogathatnak. Persze velük nem kívánok foglalkozni. De azt hiszem természetes, hogy nekem azon kell dolgozzam, hogy a szavazatok hozzám jöjjenek.

Érthető hogy ön most saját személyére szeretné felhívni a figyelmet, de ha mindenki így tesz, akkor hova tűnik a párt? Hova tűnik a nyolc éve felelőssége? Azt ugyanis emberek viselik nem egy szervezet.

Nyilván nem teljes egészében a saját hitem szerint történt az elmúlt években a dolgok egy része, de a felelősséget vállalom. A politikának pont az a lényege, hogy választani kell a nagyobb vagy a kisebb rossz között. Nem lehet minden problémát megoldani, rangsorolni kell. Biztos lehetett volna máshogy csinálni, de összességében a döntéseink nyomán a válság ellenére egy jobb induló helyzetbe került az ország.

Ön az MSZP-n belül alakult ún. „belga-csoport” tagja. Mi a helyzet a csoporttal?

Különféle csatornákon kommunikálunk egymással. Meg is állapodtunk abban, hogy még a választások előtt leül a „belga-kör”. Kifejezetten azzal a szándékkal, hogy rendezzük össze a sorainkat. Az az elképzelésünk, hogy meghívjuk a párt vezetőit is.

A pártban lévő személyi kérdések, a tisztújítás mikor kerülhet napirendre?

Azokkal értek egyet, akik azt mondják, hogy most a kampánnyal foglalkozzunk, ne a párt belső ügyeivel, és a pozíciókkal. De a választás után meg kell hozni a személyi konzekvenciákat. Mindezt nem üzengetéssel, hanem a megfelelő fórumok, testületek segítségével. Magyarán a Kongresszusnak kell eldöntenie a menetrendet.

Szükség lenne ön szerint tisztújításra a budapesti elnökségben?

Mivel nagyon gyorsan ráfordulunk az önkormányzati választásokra, az egyik felem azt mondja nem. A másik felem viszont azt súgja, ha nem történik valami a politikában, akkor ebben az állapotunkban, ezekkel az üzenetekkel, nem tudunk esélyesen nekiindulni az őszi választásoknak. Szükség van tehát valamilyen megújításra minden szinten, ami nem feltétlenül tisztújítás, hanem lehet akár más szereplők más gondolatok bevonása is. De hangsúlyozom: az önkormányzati választásokig célszerű volna nem a belső ügyeinkkel foglalkozni, hanem a külső politikai harcokat lezárni.

Vállalna vezető szerepet a megújuló pártban?

A politikában nem lehet visszamenni az időben. Én már voltam budapesti elnök – érzem is a felelősségemet abban, hogy a fővárosban ilyen helyzetbe kerültünk – de nem hiszem, hogy a megújulást most Molnár Gyula fémjelezhetné. Természetesen segítek, ott vagyok, adom az arcom a párt megújulásához, de nem rólam kell szóljon majd. Szerencsés lenne, ha tényleg új arcok jelennének meg.

Indulni fog a polgármesteri címért is?

Ha lesz közvetlen kerületi polgármester választás, akkor igen, indulok.