Amikor Vona Gábor és Jan Slota diplomáciai megbeszélést folytat
A Jobbik a külügyi bizottság élére törekszik, és Jan Slota a radikális SNS elnöke is érdeklődne a külügy iránt egy következő szlovák kormányban. A HírExtra elképzelte, hogy mi lenne, ha e két párt képviselője diplomáciai viszonyok közt találkozna.
2010. április 22. csütörtök 12:18 - Pásztor Balázs
Reális előzmények
Slota kijelentései csokorba gyűjtve
“Beülünk a tankjainkba és elpusztítjuk Budapestet”
“Még 1248-ban egy frank püspök, ellátogatott a Kárpát-medencébe és ezeket mondta: »Ahogy utaztam ebben az országban nem értettem, hogyan adhatott Isten egy ilyen gyönyörű országot ilyen csúnya népnek
A 'régi magyarokra' utalt mivel ezek mongoloidok voltak görbe lábúak, és a lovaik elég undorítóak voltak. Valójában kis lovak."
„“Magyarok rákos tumor a szlovák nemzet testén, amit mihamarabb el kell távolítani.”
"Nem engedünk a déli szomszédunktól és Budapestről érkező nyomásnak :egy kócos asszony, egy nyomorult fenyeget minket és kérdőre vonja a szlovák miniszterelnököt akinek a cipőtalpáig sem ér fel. Talán már a bajsza is elkezdett nőni. ”
Szent Istvánt "lovasbohócnak" a turult pedig egy "ronda papagájnak" titulálta, és szentül hisz abban, hogy még ma is 200 magyar titkos ügynök tevékenykedik Szlovákiában.
Vona Gábor a Duna televízióban szerda reggel elmondta: a külügyi bizottság élére hagyományosan ellenzéki elnököt választanak, ezt a posztot a Jobbik szeretné megkapni. Hozzátette: a külügyekben és a határon túli magyarság ügyében olyan radikális mondandója van a pártjának, ami szükségessé teszi, hogy ezt bizottsági elnöki szintről is képviselhessék.
Radikális külügyi mondandóból már kaptunk néhány példát: Jan Slota a radikális, jobboldali szlovák SNS párt elnöke folyamatosan ilyenekkel bombázza hazánkat - ezektől néha őrjöngünk, néha sírunk, és néha csak kínunkban nevetünk. Azonban a patás ördög (Orbán Viktor) hatalomra kerülése, és a Jobbik parlamentbe való bemenetelése jócskán fel fogja fűteni az ottani nacionalista kedélyeket, így az SNS június 12-i szlovák választásokkor való bejutása szinte garantált - bármennyire is próbálja elszipkázni szavazóikat Robert Fico. És Slota pártja is érdeklődik a különböző külügyi pozíciók iránt - hasonló indokból.
A HirExtra - elemezve Jan Slota és a Jobbik eddigi megszólalásait - megpróbálta elképzelni, hogy mi lenne akkor, ha a két pártelnök, fontos külügyi pozíciókat megszerezve diplomáciai tárgyalást folytatna - természetesen a saját országuk képviseletében.
A nagy találkozó
Hűvös szellő söpört végig az Mária Valéria híd aszfaltján, minden megsárgult levelet elkergetve a pártelnökök, és díszes kíséretük elől. A szlovák félről öltönyös alakok kísérték a diplomatát: napszemüvegük elfedte a szemükben izzó gyűlöletet, öltönyük pedig a fegyvert görcsösen markoló ujjaikat. A piros-fehér-zöld oldalt a Mégújabb Magyar Gárda Mozgalom egyenruhásai kísérték félkatonai alakzatban vonulva - lépésük egyenlőtlenségére vigyázva, nehogy egybecsengjen a híd saját rezonanciájával.
Mindkét oldalt nemzeti ultrák pár száz fős csoportja biztatta - természetesen a túloldal vehemens szidalmazásával karöltve.
A két fél egyszerre érkezett a határvonalon felállított, kör-alakú asztalhoz: az EU-ban ácsolt bútordarabnak fele volt Magyarországon, fele pedig Szlovákiában - milliméternyi pontossággal kiszámítva.
Vona Gábor ezúttal nem gárdaegyenruhában jött - eme ötlete miatt túl sokat konfrontálódott már a Tisztelt Házzal - ám amikor szétgombolta ősmagyar öltönyét, kivillant alóla az „idősebb vagyok mint Szlovákia” feliratú póló. Jan Slota sem hagyta cserben az elvárásokat: az ő öltönye alatti pólón felirat ugyan nem díszelgett, csak egy Európa térkép amin „elfelejtették” feltüntetni Magyarországot.
A két fél közé - a pénzfeldobás eredménye értelmében jobb oldalt - elhelyezkedő szinkrontolmács nagyot nyelt, ugyanis ez volt szerencsétlen élete egyik legnehezebb feladata. Hisz nem arról volt szó, hogy a felek ne értették volna egymás nyelvét, csak egyszerűen nem voltak hajlandóak megszólalni azon.
- Adjon az Isten! - köszöntötte tárgyalópartnerét Vona Gábor.
- Szebb jövőt, kevesebb magyart, és nagyobb Szlovákiát! - reagált Slota.
- Oh, hallottam hogy Ficoval kézenfogva sikerült elhitetnetek a népetekkel, hogy ők tényleg egy nemzet. Gratulálok, politikusokhoz méltó hazugság! - kontrázott hidegen a pártelnök
- A mi ezerötszáz éves történelmünkhöz képest a ti évezredes sínylődésetek csak egy jelentéktelen koszfolt a történelemkönyvek lábjegyzetében. Mi már e földet műveltük, mikor ti még a Góbi sivatagban kapáltatok! - gesztikulált hevesen Slota.
- Egyrészt egy hídon ülünk, és amire mutatsz, ott ezerötszáz éve is egy folyó volt - jobb helyeken Dunaként ismerik - de ne is zavartasd magad. Másrészt mi nem a Góbi sivatagból, hanem Atlantiszról származunk, ahogy azt a nyelvemlékeink is bizonyítják. Nem beszélve gazdag őstörténelmi és mitológiai örökségünkről...
- Arra a mongol vérű bohócra és az undorító lovára, vagy a ronda papagájra gondolsz?- vágott közbe Slota. Ám Vona erre nem mondott semmit, csupán odaintette magához titkárát, akitől két könyvet vett át, majd ezeket átnyújtotta Slotának.
- Szent István és Turul. De tudom, hogy a ti primitív nyelveteken ezeket nehéz kimondani, ezért hoztam egy EU-s tankönyvet és egy ornitológiai szakkönyvet, szlovák nyelvre lefordítva. Talán megtalálod benne a papagáj és a sólyom közti különbségeket. - A halként tátogó szlovák politikusnak beletelt pár másodpercébe, hogy átvegye a diplomáciai ajándékot, és leküzdje azon ingerét, hogy inkább szétverje azokat a magyar küldött fején, mire Vona ismét megszólalt: - Most rátérhetnénk idejövetelünk céljára?
- A szlovák kormány nem tűri, hogy a szlovák határ közelében a magyar hadsereg olyan hadgyakorlatokat végezzen, amik a Szlovákia megtámadását készítik elő! Követeljük a hadgyakorlat lefújását, és az azonnali bocsánatkérést - nyerte vissza a téma megemlítésétől magabiztosságát és lélekjelenlétét az SNS veteránja, miközben kissé ráfeküdt az asztalra és ellenfele szemébe mélyedt.
- Egyrészt a folyón való átkelést gyakoroljuk, nem Szlovákia megtámadását - de ha annyira féltek tőlünk, hogy már ezt is annak veszitek, akkor nem ártana baromságok hangoztatása helyett hazamenni, és fejleszteni egy kicsit a hadsereget. Már mi is ezt tesszük. Másrészt immáron nem a töketlen szocialisták vezetik az országot a „kócos asszonnyal” a külügy élén, hanem a jobboldal, így nem kérünk mindenért bocsánatot - főleg nem tőletek. A saját határainkon belül azt csinálunk amit akarunk! - hajolt Vona is egyre közelebb Slotához.
A kirobbanni készülő ordítozást hangos csobbanások szakították félbe: az ultrák beleuntak egymás verbális bántalmazásába, és a folyóba vették magukat, hogy ezt fizikálisan is megtehessék. Közben a magyar oldalról felhangzott egy ismert dal, kissé átköltve: „Régi mániám, tankkal végigmenni Szlovákián...”, amiről Slotának eszébe jutott egy régi kijelentése:
- Tudjuk, hogy kétszáz magyar hírszerző kémkedik Szlovákiában, hogy előkészítsék a támadást. De nem hagyjuk magunkat! Ha megtámadtok, végül beülünk tankjainkba és elpusztítjuk Budapestet!
- Ha így látjátok nincs miről tárgyalnunk - kezdett felállni Vona. - De jól jegyezd meg: még az én elnökségem alatt eltöröljük a trianoni határokat és megvalósul Nagy Magyarország álma. Mert nem, nem soha! - Fico némán csatlakozott kollégájához, és mindenféle elköszönési gesztust nélkülözve elkezdtek visszasétálni anyaföldjük szilárd része felé. Visszafele menet még Vona titkára aggódva odaszólt a pártelnöknek:
- Nem kellene ezeket leállítanunk? - bökött szemmel idegesen a vízben birkózók felé.
- Hülye vagy tán?! Hát nem ismered vízilabda eredményeinket - no meg az övékét? Esélyük sincs...
Egyedül az EU-ból szalajtott tolmács ült továbbra is az asztalnál, és maradt még naplemente után is. Nem bírta feldolgozni az elhangzottakat. Hogy lehet két prominens politikus ennyire... Tényleg ez lenne Közép-Európa?