A rendszerváltás óta eddig egyszer, 1994-ben alakult úgy, hogy egy kormány kétharmados többséggel a háta mögött vezethette az országot. Az akkori MSZP-SZDSZ koalíció – egy-két esettől eltekintve – egyeztetett az ellenzékkel a minősített többséget igénylő törvények módosítása előtt. Várható ugyanez a Fidesztől?

A Fidesz azt hangulatot gerjeszti, hogy mindig, mindenkivel egyeztetni fog, mielőtt kétharmados törvényeket - vagy bármit - módosít. A kormányzati egyeztetésnek azonban több szintje van és mindegyik egyaránt fontos. Először is a 263 Fidesz-KDNP-s képviselő többségének támogatását kell megszerezni. Ezután következhetnek a külső szövetségesekkel, vagyis a különböző társadalmi-szakmai szervezetekkel való látványos egyeztetések. A harmadik szint pedig az állampolgár.

Nem említette az ellenzéket.

Nem az az igazán érdekes kérdés, hogy az ellenzékkel hogyan fog a Fidesz egyeztetni, hiszen annak nagyjából adottak a keretei az Országgyűlésben. Az ellenzék elmondhatja majd a véleményét például a bizottságokban, plenáris üléseken és nyilván lesz jó néhány olyan intézkedés, amelyre ráaggatja majd, hogy a Fidesz visszaél a kétharmadával. Nagyon gyakran visszatérő fordulat lesz ez az ellenzéki pártok retorikájában, hisz más eszköz nem lesz a kezükben, mint a nyilvánosság minél látványosabb használata.

Politikai tőke kovácsolható ebből?

Nem hiszem, mert az országban kialakult egy olyan hangulat, hogy hatékonyan kormányozni csak kétharmados többség birtokában lehet. Ez ugyan tévhit, de mégis, az emberek többségének elvárása ma kétharmad esetén az, hogy tessék végre nagyon hatékonyan és gördülékenyebben kormányozni. Ez jóval inkább érezhető, mint a „legyen minden olcsóbb” egyetemes igénye.

Óriásiak a várakozások, ez tény. Lefagyhat-e, és ha igen, mikor a mosoly az arcokról?

A túlzott várakozások előbb-utóbb biztos, hogy ki fognak hatni a Fidesz népszerűségére. Nem lehet kormányon fenntartani egy ekkora támogatottságot, mert abban a pillanatban, hogy döntést kell hozni egyik vagy másik kérdésben, azonnal érdeksérelem keletkezik valamelyik oldalon. Az, hogy ez a népszerűség-csökkenés mikor csap át negatív trendbe, viszont nem csak a Fideszen múlik, hanem azon is, hogy az ellenzék mennyire tudja észrevetetni magát mint alternatívát. Hiába hozna népszerűtlen döntéseket a Fidesz, ha az ellenzék abból nem csinál politikát, nem szerzi meg automatikusan a szavazókat.

Mit tehet a Fidesz a csalódás tompítása érdekében?

Az a lényeg, hogy mindenre azt fogják mondani, hogy hosszan-hosszan, külön-külön egyeztetünk mindenkivel, mielőtt döntenének. Ez a retorika hivatott arra, hogy megakadályozza, hogy a hatalmas várakozásokból hatalmas csalódás legyen.

Magára talál vagy sem az MSZP?

A szocialistáknak jóval több kihívójuk van annál, mint amiről a sajtóban beszélni szokás mostanság. (Legtöbben az LMP-t említik, mint a balközép-liberális oldal egyik lehetséges elfoglalóját a következő években – a szerk.) Persze az LMP egyértelműen közéjük tartozik, de bizonyos szavazói csoportok tekintetében ide sorolom a Jobbikot is, nem is beszélve az MSZP-n belül fellépő esetleges megújítási törekvésekről, vagy azokról a ma még nem létező szervezetekről, amelyek esetleg a Parlamenten kívülről igyekeznek felfrissíteni a baloldali erőteret. Az pedig, hogy a szocialisták már a vereség másnapján aktív helykeresésbe kezdtek, nyilvánvalóan gátolni fogja a masszív ellenzéki fellépésüket.

Beszélni kell arról is, hogy bár az MSZP előszeretettel definiálja magát a legnagyobb ellenzéki pártként, az igazán érdekes nem az ő, hanem az LMP és Jobbik Parlamenti viselkedése lesz. Ez utóbbi két párt a nyilvánosság és a befolyás szempontjából jóval előnyösebb helyzetben van, mint a leköszönő kormánypárt. Mindebből következik, hogy nem az MSZP fog profitálni abból, ha a Fidesz veszít a támogatottságából.

Sokak szerint az ellenzék csak díszlet lesz a következő Országgyűlésben.

Nem értek ezzel egyet. A három közül az lesz a legügyesebb ellenzéki párt, amelyik a Fidesz abszolút többsége ellenére a nyilvánosság eszközeit kihasználva befolyásoló tényezővé tud válni. Itt nem az a kérdés, hogy a Parlamentben tudják-e majd akadályozni a kormány munkáját. Az elmúlt négy évben sem ez volt a döntő, hanem a Tisztelt Házon kívül szervezett, méghozzá igen jól szervezett politikai-szakmai-civil ellenállás. Ugyanakkor ezt a fajta stratégiát most nehezebb lesz követni, mert az ellenzéki erők egymásnak is konkurensei lesznek.

A második forduló estéjén Vona Gábor már-már a Jobbik együttműködését ajánlotta négy területen. Megszelídülnek-e a radikálisok az Országházban?

Megtörténhet, hogy a Jobbik némileg szelídül parlamenti keretek között, bár nem ez a politikai érdeke. Vona ajánlata azonban arról szól, hogy ezekben a kérdésekben a Jobbik nagyon keményen számon fogja kérni a Fideszt. Ugyanis épp a Vona által felsorolt ügyek azok, amelyben nézetkülönbség lehet a két jobboldali párt között, és ezért arra számíthat, hogy a ma még fideszes szavazók egy része hozzájuk csapódik majd.