A változás szele

„Ugyanazok maradunk, akik voltunk!” - szögezte le tegnap több ezer ember előtt Vona Gábor pártelnök, a Jobbik majálisán. Bár egyértelműen arra gondolt, hogy a parlamenti húsos fazék illata nem fogja megrészegíteni őket, és nem vállnak ők is „ korrupt, mocskos szemétládává” - vagyis politikussá, ahogy a népnyelv hívja őket - de kijelentése több szempontból sem helytálló. Most nem arra kell gondolni, hogy minden folyvást változik, vagy hogy a Parlamentbe bekerülve felértékelődik a Jobbik szerepe az eddigiekhez képest - ami szintén változás - hanem arra is, amit a mondat konkrétan takar.

Könnyen lehet hogy a párt erkölcsi tartása nem fog megváltozni - elvégre ennek hangoztatása adja támogatottsága nagy részét - de párt igen is meg fog, sőt már meg is változott. Szélsőséges retorikája ha meg nem is szűnt, de érezhetően visszaszorult. Nincs már meg a NATO-ból való kilépés gondolata, nem akarják betiltani a TV2-őt és az RTL klubot, nem törölnék el teljesen a mentelmi jogot, nem irtanák ki a melegeket... és a sort még hosszan lehetne folytatni. Igaz, mindezt radikálisan átalakítanák. És a kulcsszó itt van elrejtve.

Ugyanis míg a szélsőségesség nem fér bele a magyar demokrácia, és így a magyar társadalom kereteibe se - 1-2 százaléknál sose szereztek többet a választások alakalmával -, addig az emberek túlnyomó többsége úgy vélekedik, hogy gyökeresen át kellene alakítani az egész politikának nevezett bohózatot, és ez bizony radikális változást takar (sokan ennek ígérete miatt szavaztak a Fideszre, és a kétharmadra). Azonban a társadalom egy jelentős része még mindig úgy gondolkodik, hogy a Jobbik egy antidemokratikus, kirekesztést és gyűlöletet hirdető párt és képtelenek elfogadni, hogy a radikálisok az elkövetkező négy évben demokratikus közéletünk szerves részei lesznek és - szépen lassan bár, de - alkalmazkodnak az elvárt normákhoz.

Majális

Remek példa erre a párt által szervezett majális. Ugyanis az eseményt bár egyértelműen el lehetett különíteni a többi majálistól, de az ember egy percre nem érezte úgy, hogy átlépte az országhatárt. Változatos korú, nemű és ruhájú emberek ezrei váltották egymást a hajógyári szigeten - legalább annyira színes kavalkád volt, mint az egy demokratikus ország polgáraitól elvárható. Csecsemőket hordozó fiatal anyák, kikapcsolódást kereső dolgos emberek, helyi kemény csávók, megfáradt nyugdíjasok, műkörmükre kényesen vigyázó plázacicák.

De ha a szemlélődő becsukta a szemét, akkor se változott meg a kép: önfeledt gyerekzsivaj nyomta el beszélgetések zaját, és nem a hitlerjugend indulója. Lángos és kürtős kalács illatát hordozta a szél. A hangszínek örömmel és felszabadultsággal, nem gyűlölettel és félelemmel teltek meg. A hangulat érezhetően szabad, ünnepi volt, nem holmi agymosott rend, mint az a rezsimeknél szokás. Ráadásul az összegyűltek figyelmessége és kedvessége messze túlmutatott a budapesti átlagon.

Természetesen voltak egyéni, a pártra jellemző dolgok. Ősmagyar kézműves termékek mellett megtalálható volt az árpád sávos kispárna, a Gyurcsány Ferencet - vagy épp Orbán Viktort - ábrázoló lábtörlő, nagy Magyarország-alakú fatál, Harcos és Turul ruhakollekció, vagy épp olyan könyvek tömkelegei, amik nem épp a finnugor-származáselmélet nézeteit hangoztatták. Igazából az összes dolog ott volt, amit egy majálistól elvár az embere, csak épp minden „nemzeti”-nek volt titulálva.

Ételek terén is a magyar ízvilág dominált: csülök, rántotta, kürtös kalács, és az elmaradhatatlan pálinka - egyedül a kötelező gyros lógott ki a képből. Az árak szintén majálisiak voltak: egy megtermett, helyben készült kürtös kalács ára 800 forint volt - a gyros csak félszáz forinttal volt alatta -, egy deci jégkása kétszáz, és tarsolyt sem lehetett kapni tízezer alatt.

Programok terén szintén színes volt a rendezvény: íjászat, lovaglás, ruhabemutató, kézműves foglalkozások, gyermekprogramok, goj-motorozás, környezetvédelmi oktatások (itt megjegyezendő, hogy meglepően keveset szemeteltek az egybegyűltek), és az elmaradhatatlan zene, amelyet nemzeti rockbandák, és Fankadeli szolgáltatott. Este pedig fergeteges-totális ájulás, nemzeti rockdiszkóval.

Politikai fonal

A politika sem maradt ki a sorból: Vona Gáborral - vasárnap pedig más prominens tagokkal - együtt lehetett reggelizni, s közben „kötetlen beszélgetést folytatni” (a pártelnököt kis híján szétszedték, asztalához nem lehetett odajutni). Előadást tartott - életében először - Z. Kárpát Dániel a magyarság kitörési pontjairól, vasárnap Pörzse Sándor szólalt fel, és természetesen Vona is elmondta, hogy mit fog a Jobbik csinálni a Parlamentben. Egyedül Szabó Gábor kampányfőnök szerencsétlenkedett egy kicsit: a kampány összerakása és megtervezése érezhetően jobban ment neki, mint a kissé megalázó, program-beharangozó kakukk-szerep.

Azonban senki nem jelentett be orbitális baromságokat - mint tette azt kicsivel arrébb az MSZP színeiben Molnár „kétezertizenháromtólingyenesbkv” Csaba. Sőt, most a pártra oly jellemző túlzások - „Magyarország kétharmada Jobbikos, csak nem tud róla”, „kormánypárt leszünk” - is eltűntek: úgy néz ki az elért harmadik hely helyre rázta a párt realitás-érzékét. Erre már csak a - nem minden ok nélkül - előítéletes magyar társadalomnak lenne szüksége.