Katasztrófák és háborúk által sújtott világunkban egyre inkább szükségét érezhetjük egy olyan szervezetnek, ami a civil lakosságot bevonva kíván segíteni a rászoruló emberek sanyarú, gyakran kilátástalannak tetsző helyzetén.

Van ilyen szervezet: a Nemzetközi Vöröskeresztnek célja a humanitárius eszme terjesztése, a rászorultak megsegítése. Május 8-a a Nemzetközi Vöröskereszt napja.

A nagyvilágban

A Solferinoi csata negyvenezer áldozata Henry Durant nevű svájci üzletembert arra sarkallta, hogy javaslatot fogalmazzon meg a háborúk áldozatainak védelmére és kezdeményezze egy segélyszervezet létrehozását: 1863-ban megalakulhatott a Vöröskereszt.

A szervezet székhelye Svájcban van, amely szintén a semlegességet hivatott szimbolizálni. Szerte a világban sorra alakultak a társaságok, akik szintén a humanitárius eszmét, és a Vörös Kereszt jelképét elfogadva álltak ki a nemes ügy mellett, ezzel a vöröskereszt világszervezetté nőtte ki magát.

A XX. századra a mozgalom kiterjedt az iszlám országokra is, így a Vöröskereszt jelképe kiegészült egy félholddal is, persze ez nem olyan ismert Európában.

Szintén genfi székhellyel üzemel a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága (ICRC), amely a svájci semlegesség alapján közvetítő a konfliktusokban és felügyeli a humanitárius jogok betartását. Ilyen a hadifoglyok, sebesültek, letartóztatottak, polgári lakosság, kulturális és egészségügyi intézmények védelme.

A Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága kezdeményezésére jött létre – 1949-ben – „A háború áldozatainak védelmét szolgáló genfi egyezmények és kiegészítő jegyzőkönyvek”.


És idehaza

Hazánkban 1881-ben megalakult a Magyar Szent Korona Országai Vörös-kereszt egylete, I. Ferenc József Ausztria császára és Magyarország királya jóváhagyásával. első éles bevetésükre a balkáni háborúkban került sor, de az igazán komoly „beavatására” az I. világháborúban került sor.

1921-re megalakult a Magyar Ifjúsági Vöröskereszt, akiknek az anyák napját köszönhetjük: 1925-ben került megrendezésre először az édesanyák ünnepe.

A II. világháború sajnos ismét előtérbe állította a szervezet szolgálatát. Lengyel menekültek ellátása, valamint a katonaszökevények menedékének a biztosítása volt a feladatuk a Magyar Vöröskereszt önfeláldozó munkatársainak.

A Magyar Vöröskereszt 1948-ban már 228 intézménnyel rendelkezett, azonban a szervezet dinamikus fejlődésének az 1949-es államosítás vetett véget, fő feladatait az egészségügyi felvilágosításban, elsősegély oktatásában és a véradók szervezésére korlátozták.

Az 1965-os szabadságharc utáni első tavasz fordulatot hozott a Magyar Vöröskereszt életében, amely visszakaphatta az önállóságát. Az egészségügyi ismeretterjesztés, térítésmentes véradásszervezés, ápolónőképzés, polgári védelemmel együttműködés, az ifjúság körében végzendő szervezés és azüzemekben vöröskeresztes szervezetek létrehozása tömegszervezetté válást tűzte ki céljául.

1988 után a menekültek ellátása volt a legkiemeltebb tevékenységük.