Legújabb közleményüknek többek között az adott aktualitást, hogy az egyezményt aláíró 192 ország 2002-ben vállalta: 2010-ig "jelentősen mérséklik" a biodiverzitás csökkenésének mértékét. Ez azonban - ahogyan az ENSZ már korábban is elismerte - messze nem teljesült, sőt a mostani jelentés szerint a hanyatlás nagy valószínűséggel rövidesen eléri azt a pontot, ahol már visszafordíthatatlanná válik.

A kihalás veszélye leginkább a békákat és más kétéltűeket fenyegeti, a pusztulás üteme pedig jelenleg a korallzátonyoknál a legnagyobb - olvasható a jelentésben. Ez utóbbit a melegedő és savasodó óceánok és a túlhalászás együttesen váltja ki.

A korallzátonyok pusztulása mellett az amazóniai esőerdő folyamatos irtása, valamint számos édesvizű tó és folyó algásodása, halpusztulása jelenti a két legaggasztóbb folyamatot, amely azzal fenyeget, hogy eléri az átbillenési pontot (tipping point), amely után már visszafordíthatatlannak lehet tekinteni.

A jelentés szerint a biológiai sokféleség zsugorodásáért elsősorban a környezetszennyezés, a klímaváltozás, az aszályok, az erdőirtás, az orvvadászat és a túlhalászat a felelős - azaz még ha a kérdéses klímaváltozás leszámítjuk is, nagyrészt ember kiváltotta folyamat. Az idézett szakértők arra is rámutatnak, hogy nem annyira a tervezés hiánya, mint inkább a munkahelyekért és a gazdasági növekedésért való verseny akadályozza az eredményes fellépést, különösen Dél-Ázsia és Afrika Szaharától délre fekvő részének szegény országaiban.

Afrikában él például a világ emlősfajainak egynegyede, madárfajainak egyötöde. Az Afrikai Unió 53 tagállamából 49-nek van is kidolgozott stratégiája a veszélyeztetett fajok védelmére, ennek ellenére egyik sem tudott beszámolni előrelépésről a biodiverzitás védelme terén. Igaz, ez a 110 jelentést beadó ország egyikének sem sikerült, még saját bevallása szerint sem.

Delfin Ganapin, az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP) pénzügyi részlegének vezető menedzsere a világszervezet New York-i székházában tartott sajtótájékoztatón mindennek ellenére úgy fogalmazott, hogy sürgős beavatkozással a legtöbb folyamat még megfordítható lenne. "Ha megkaphatnánk annak a pénznek legalább a töredékét, amelyet a pénzügyi válság megfékezésére fordítottak, lényegesen több, komoly és alapvető károsodást tudnánk megakadályozni a Föld élőhelyként működő ökoszisztémáiban" - hangsúlyozta.

Összességében a világszervezet érvelése szerint a biodiverzitás megőrzése kulcsfontosságú társadalmi feladat, hiszen segíthet enyhíteni a szegénységet és javítani az emberek egészségi állapotát. Ennek fényében megérdemel annyi figyelmet, mint a gazdasági válság - húzzák alá a szakértők.

A ENSZ főtitkára "kollektív kudarcról" beszélt, amelynek következményei a bolygó összes lakóját súlyosan érinti majd, hacsak nem sikerül sürgősen beavatkozni. "Nagyobb prioritást kell adni ennek a kérdésnek a döntéshozás minden területén és minden gazdasági ágazatban... A biodiverzitás megőrzése nem lehet utólagos terv arra az esetre, ha más célok teljesüléséről már gondoskodtunk, hiszen ez az alap, amelyre sok más cél épül" - fogalmazott Ban Ki Mun a jelentésben.

Az anyagot mintegy 500 lektorált tudományos cikkből és kormányközi testületek által kiadott közleményekből, valamint 110 ország által beküldött helyzetjelentésből állították össze. A munkát Kanada, az Európai Unió, Németország, Japán, Spanyolország és Nagy-Britannia, valamint az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP) finanszírozta.

Az ENSZ Biodiverzitási Egyezményét (CBD) az 1992-es riói konferencián fogadták el az Éghajlat-változási Keretegyezménnyel (FCCC) együtt, valódi tartalommal azonban csak a 2002-es johannesburgi értekezleten töltötték meg. Ekkor a 192 aláíró ország vállalta, hogy 2010-ig "jelentősen mérséklik" a biodiverzitás csökkenésének mértékét. Az Egyesült Államok, Szomália és néhány kisebb ország nem ratifikálta az egyezményt.