Kik okozták?

A kérdések rém egyszerűek, a válaszok megdöbbentőek. A pénzügyi válság okozóiról sokszor beszéltünk: a felelőtlenül gazdálkodó bankárok, akik mindenáron profitot akartak, és egymás alá licitáltak a hitelnyújtás feltételeiben. Ennek következtében a lakosságot behúzták a csőbe, és olyanoknak is adtak hitelt akiken az első pillanatban látszott, hogy nem tudják majd visszafizetni.

Sokan mondják, hogy a lakosság is okozta a bajt – de ha valakinek azt mondják itt van ennyi pénz ilyen feltételekkel, akkor ha nem éppen pénzügyi elemző, akkor el fogja fogadni. Szóval kérek mindenki: ne hárítsuk a lakosságra a felelősséget, mikor az egyértelműen a bankároké.

Kik szívták?

Természetesen a lakosság. Azok, akik nem tudják visszafizetni a hiteleket, és kénytelenek eladni a házukat. Azok, akik a globálissá terebélyesedő válság miatt elveszítették állásaikat, és földönfutók lettek. Ha a hitelcsapda és a munka elvesztése együtt járt, akkor pedig egyetlen pillanata alatt teljes nyomorba taszítódtak.

Kiken verik el?

Ez már izgalmas kérdés. A nagy bankok addig, addig trükköztek, míg szinte minden országban a kormányhoz fordultak segítségért. A kormányok pedig kénytelen-kelletlen, de különböző nagyságú mentőcsomagokkal próbálták menteni, ami menthető. Ezeket a mentőcsomagokat pedig végső soron az adófizetők pénzéből finanszírozták.

Jó (vagy inkább rossz?) esetben megjelent az IMF, hogy a mentőcsomagok, vagy csupán a gazdasági válság egyéb hatásai miatt súlyos bajba került államokon segítsen azzal, hogy újabb adósságokat akaszt az ország nyakába. ezt megint csak az adófizetők szívják meg. Ügyes rendszer.

Kiknek lett nyereségük?

Csak egy kedélyjavító szám: a magyar bankok tavalyi nyeresége meghaladja a 256 milliárd forintot! Ez nagyjából napi 700 millió forintos nyereséget jelent! Mindezt akkor sikerült realizálniuk, mikor a pénzügyi válság tombolt, mikor a munkanélküliség az egekbe szökött. Csakhogy tiszta legyen a kép: a munkanélküliségben igen nagy szerepük van a bankoknak: ha egy vállalkozásnak nem adnak hitelt és annak likviditása gondba kerül, (nem beszélve arról, ha csődbe megy) a leépítés lesz az első lépése.

Magyarán: a bankok képesek voltak hatalmas profittermelésre, miközben a munkanélküliség közel 12 százalékosra emelkedett, vállalkozások tömkelege ment csődbe, s ezrek juthatnak utcára a hitelük nem fizetése miatt. Azok nyertek tehát hatalmas pénzeket megint, akiket a felelősség terheli, hogy ide jutottunk.

Lehetetlen az árral szemben

És hiába próbálták a válságot megoldani igyekvők ezt a pofátlanságot valamilyen megoldással kezelni: nem sikerült. Se a G20-ak, se az EU-csúcs képtelen volt keresztülvinni a bankrendszer teljes megregulázását. Pedig mindkét találkozón komolyan felmerült, hogy teljesen új alapokra kell helyezni a világ pénzügyi rendszerét. Joggal, hiszen, ha minden így megy tovább, akkor újabb hasonló esetek megtörténhetnek – aminek végül úgyis a lakosság fogja megszenvedni az árát. Hiába.

A bankárlobbi megakadályozta. És bizony egyre többen mondják most már, hogyha akkor a londoni G20-as csúcson keményen fogták volna bankokat, nem jutott volna ide Görögország, (meg Spanyolország és Portugália) de legalábbis jóval kedvezőbb helyzetből állhatott volna talpra.

Azzal, hogy most az EU újabb gigapénzeket bocsájtott a bajban lévő országok rendelkezésére megint csak elodázza az elodázhatatlant: a pénzügyi világ teljes átformálását. Minek kell még történnie ahhoz, hogy legyen annyi erő a világ kormányaiban, hogy mind az IMF mind a Világbank, mind az Európa Központi Bank (illetve más meghatározó pénzintézetek, tőzsdék, hitelminősítők stb.) szerepét, felelősségét, kompetenciáját átalakítsa?